Kópia

Szálloda

Izabella elképzelni sem tudta, hogy hol van, mibe keveredett és hogyan fog belőle kimászni. Nyolc éves kora óta mikor az apja öngyilkos lett a börtönben, azóta várta a „tragédiát” az életében. Bár nem tudta mi is lesz pontosan, csak biztosnak érezte, hogy egy nap meteorként fog csapódni élete tengerébe. A vörös hajú fiatalnő, mindig vágyott a még nagyobb káoszra, várta mikor fognak a hullámok még jobban összecsapni. Székhez volt kötözve, ruhátlan testén átszaladt a hűvösség villámja. Lelke, teste remegett. Szája bevolt kötve. Tudta mibe keveredett, és milyen véres kezek veszik körbe. Szomjazott valamiféle folyadékra, látni akarta a csendes falakat.  Felvetődött benne, vajon hol tartják fogva, egy raktárban, irodában tartják? Látni fog valamit a halála előtt?

Fiatalkora ellenére nem borzongott bele az elmúlás gondolatának sötét világába, csak ült, és várta, hogy történjen valami. Percek múlásával hallása felerősödött, várta a pillanatot, mikor érkezik egy apró kis zaj valahonnan, de a csend ölelése nem engedett. Elkezdett rángatózni, teljes erejéből neki feszült a vastag szíjaknak, amik egyáltalán nem engedték levegőhöz jutni. Sötétségben született hangok visszhangoztak Izabella fülében. A semmibe rángatózott, nem látott semmit, a szájába szíjazott golyó pedig csak tovább fokozta a kiszolgáltatottságot. Mióta van a székben, és meddig lesz itt? Vajon túléli? Ehhez és hasonló kérdések foglalkoztatták. Majd hirtelen a semmiből, Izabella meztelen vállán selymes kéz érintés szaladt végig. Megborzongott, mintha csak a halál érzelmes keze nyúlt volna hozzá. Egészen addig a pillanatig soha nem tapasztalt ilyen gyengédséget. Néhány másodperc múlva a csuklya lekerült róla.

− Szervusz − mondta ördögi mosollyal az ázsiai nő.

Izabella zöld szemei kikerekedtek a pirosba öltözött nő láttán. A mosolyt, amivel szemben találta magát, abból a ritka fajtából származott, amitől az ember egyszerre megijed, menekülne tőle, de mégis a keserű mézzel bevont arckifejezés még szorosabbá változtatta  Izabella szíjait, és a  szabadság útjait egész egyszerűen eltüntette.

A két nő mélyen egymás szemébe nézett.

− Kiveszem szájpecket  − kioldotta a lány szájába csatolt piros golyót.

Izabella próbált körbe nézni a helyiségben, de a nyakánál húzódó fekete pántol nem tudta se merre fordítani fejét. Közben az ázsiai nő szótlanul figyelte. Kezében ott szorongatta a nem rég még a lány szájába lévő eszközt.

− Nem vagy szomjas? − tette fel a költői kérdést.

Izabella ajkai ki voltak száradva, de nem felelt a kérdésre.

− Ittál már lime-os Coca-Colát? −   komódra tette  a szájpecket, és elindult a  mini bárhoz, kivett egy üveg üdítőt. −  Az egyik kedvencem, van egy furcsa íze. Nem érezni annyira  a plusz ízt, mint a citromos Pepsinél − A nő miután megtöltötte a poharat Izabellához visszasétált − Elegáns üdítő, ami óvatosan kapja el a nyelvedet , először nem is nagyon érezni a limeot, de aztán szétárad  és bumm.

Itami a lány szája elé tartotta a poharat.

− Nyugodtan ihatod. Nincs benne semmi − mondta a kínai nő.

Izabella felnézett rá, és Itami elkezdte megitatni. A vörös hajú lány az utolsó kortyig megitta a Colát. Hosszú órák eltelte után először ihatott folyadékot. Fél szemmel fogva tartóját figyelte, még soha nem látott hasonló nőt. Rögtön feltűnt neki a hölgy ördögi kisugárzása, nem tudta pontosan megfogalmazni azt az érzést, amit tapasztalt, de egyre inkább erősödött benne.

Itami az asztalra tette a poharat, majd egy széket húzott pontosan Izabella elé és helyet foglalt.              

− Nem kérdezted meg miért vagy itt − mondta a kínai.

− Nem látom túl nagy értelmét… Máskülönben sejtem, hogy miért vagyok egy székhez szíjazva.

Itami elismerően bólintott.

− Tökös vagy, tetszik. Tudod, az ázsiai nőkről sokan azt gondolják, hogy perverzek,a világ az ázsiai nőket perverznek könyvelte el. Az európai szemek meglátnak k egy ázsiai nő a világ bármelyik pontján mit gondolnak először róla? Csak a perverzitást látják benne. Főleg a japán nőkről, akik tényleg eléggé azok, ott van például a szaros pornó, ami kurvára undorító. A japánok tényleg betegek. Mi kínaiak soha nem csinálnánk olyat, mint azok a szaros japánok. De mi is elégé perverzek vagyunk.

Izabella nem értette, hogy a nő hova akar kilyukadni, de volt egy sejtése, hogy a beszélgetés olyan irányt fog venni, ami kellemetlen lesz.

− Az Itami nevet a börtönben kaptam. Magyarra fordítva, jelentése fájdalom. Az egyik fegyőrnő ribanc nevezett igy. Azt mondta soha senkit nem látott annyira bírni a fájdalmat, mint engem. A büdös kurva rendszeresen megvert, minden reggel…Majd egy vasárnap mikor orvosi vizsgálatra vitt a bilincset nem elég szorosan tette a kezemre és az üres folyóson a kezemet ki tudtam szabadítani. A ribancot megleptem, leterítettem földre és úgy ütöttem, ahogyan csak bírtam. Minden bosszúmat beleadtam. Végezetül leharaptam a fél fülétől leharaptam egy darabot. A Vér elkezdett folyni, a többi őr  megérkezett, én pedig csak nevettem−Itami szemei nosztalgikusian csillogtak.

Izabella első perctől kezdve látta a nőről, hogy nem normális. Mégis a kecses alakja, ázsiai vonásai, félelemkeltő felfigyelt és rettegett tőle. Izabella a kezdetek után, egyre inkább kezdett rájönni, hogy hova is keveredett. A lelke mélyén száguldó fekete veszély egyre inkább utat tört a felszínre.

Itami kiszúrta Izabella érdeklődő tekintetét és tovább folytatta a mesét.

− Ezután persze  börtön éveim még rosszabb lett. Három hónapig ültem egy hasonló székben mint amilyenbe te vagy. Cellában nem volt semmi. A ribanc aki az egyik fülére siket lett, persze bosszút ált. Már nem csak reggel vert, hanem este és délben is. Fájdalmas is idők voltak, de megérte.  Tudtam, hogy egyszer kifogok szabadulni a székből. Hasonlókép lehettem mint te most. Nem tudtam, hogyan fogok kiszabadulni, de biztos voltam benne, hogy sikerülni fog − Itami közelebb hajolt Izabellához aki lehunyta szemét − Miután lejárt a büntetésem az volt az első dolgom, hogy megöltem azt a kurva fegyőrt a puszta kezemmel. Nem hittem, hogy életem második gyilkolása felszabadítóbb lesz, mint az első − Itami megigazította az Izabella szemébe logó hajtincset, majd kényelmesen hátradőlt a székbe.

Izabella elkezdett isten igazán félni a nőtől.



− Tudod mi van a borítékban, igaz?



− Igen− mondta halkan



−.És tetszett, amit láttál benne?



Izabella nem tudta pontosan, hogy mit is válaszoljon. A Bizonytalanság zord szelleme csillogott a smaragdzöld szemeiben.



− Szívesen megtartanád?  Biztos megfordult abba az okos fejedben, hogy a videotékás barátoddal felüljetek egy kibaszott repülőre és elszökjetek az én borítékommal. Ugye?



Izabella ismét a székszíjainak feszült. Menekült volna, de kényelmetlenség és a félelem egyre csak növekedett.



− Drágám ebből csak akkor szabadulhatsz, ki ha én, kiengedlek belőlem.  



Itami hagyta, hogy a lány kitombolja magát. Néhány másodperc után lenyugodott.





− Egy fiú lopta el a Kópiát, aki annyi éves lehetet mint a barátod. Megöltem. Egy fűrészel vágtam le kezeit, majd hagytam elvérezni. Kicsit sajnáltam, mivel halála előtt szívesen játszottam volna vele. csak a dühöm nagyobb, mint a türelmem. De most szerencsére ráérek.

Itami végigmérte a vörös bőrszékbe szíjazott lányt, aki magatehetetlenül ült és egyre inkább maga köré tekerte a félelem reszketése.

− A fejvadász remek munkát végzett. Az úri stílusa elégé idegesítő, de megbízható. Tegnap hívtam és lás csodát már itt is vagy. Tudom, hogy kicsit …hogy mondjátok mikor valakinek az arca idegesítő?

− Tenyérbe másszó?

− Igen, tenyérbe mászó. Félig német szóval ezért olyan nácis, de szerencsére precíz. Sok olyan szemét van, aki nem így hozott volna el. Összeverve, a lábadba beleeresztett volna egy golyót, és most pedig félholtan feküdnél az ágyon egy igazi fürdővér lenne az egész. Neked sem lenne jó, meg nekem sem. Ezért Andreának dupla pénzt fizettem azért, hogy egyetlen egy karc se érjen − Itami hangja mélyült.



Izabella szúrósan nézett fogva tartójára. Másodpercekig szótlanul ültek, mindkét nő egymást méregette. Nem volt kérdés, hogy melyikük volt előnyös helyzetbe ahogyan az sem volt kérdéses, hogy Izabella egyre nehezebben bírta megőrizni a lelkében lévő nyugalom szigetét. Itami pedig csak mosolygott, bájos, ugyanakkor ördögi mosollyal figyelte a lány arcvonásait.



− Miért? − kérdezte félve a lány.





Itami elővette a cigarettáját, piros kövekkel díszített öngyújtóját. A Füst elkezdett terjengeni a helyiségben.


− Ismerek egy doktort. Egy nőt aki szerint a legjobb kínzás a léleknek okozni fájdalmat. Otthon nálunk Kínába elég vad módszerek vannak mint  fojtogatás, alvás megvonás. Magamon is megtapasztaltam néhány dolgot…Vannak igazán jó módszerek, de ezek már idejét múltak, szerintem.

Izabella kétségbeesetem nézett a nőre. Zöld tekintette félelemtől lángolt. Itami teljes mértékben felismerte a kialakult helyzetet. Az évek során szerzett tapasztalat remek útmutatót jelenetett számára.

− Szóval az orvosnő − Itami beleszívott a cigijébe − Ő egy igazi geci. Élvezné és boldogan eljátszadozna a testeddel.

− Azt hiszi rám tud ijeszteni egy tűvel meg valami mesebeli perverz doktornővel aki embereket kínoz?  − kérdezte idegesen Izabella.  Ismét erőtlenül szíjainak feszült. Nyakát mereven tartotta, nem tudott semerre nézni csak maga elé. − Nem félek magától bassza meg!



A kínai nő még egyszer alaposan belenézett Izabella zöld szemeibe. A székről felállt, az előre kikészített bőröndhöz lépett, kinyitotta. Egy pár piros latexkesztyűt vett ki, elkezdte felhúzni a kezeire. Az anyag jellegzetes hangja Izabella lelkébe hasított. Fogalma sem volt arról mire készül a kínai nő, csak azt sejtette, hogy nagy bajban van.  Miután Itami kezeit befedte a piros latex  a bőröndből egy gázmaszkot vett ki és elkezdett visszasétálni a székhez. Kényelmesen visszaült a székbe.  Izabella nem mert megszólalni.

− Voltál már nővel? − kérdezte Itami.

− Mit akar azzal csinálni ?

− Semmi olyat amit nem élveznél…− Itami elkezdte a lányra helyezni a maszkot. − Amíg barátod  elhozza a borítékomat addig kihasználjuk a perceket.