Utólag is boldog nőnapot női olvasóimnak!

 

FFT főhadiszállás; Joycetown, TN; USA, 2017.

 

Jegyzőköny a rendkívüli ülésről.

 

Résztvevők:

 

Larry Smith - elnök

Barry Lockwood - alelnök, az ülés levezénylője

Jerry Winchester - kincstárnok és jegyző (jómagam)

William McCayne - polgármester

James Martin - rendőr

Rick Hainswood - orvos

Carl Lukeman - építkezési vállalkozó

John Coleman - humorista

Léo Beauvue - meleg férfi

Jorge Vilas - megtért, latin szerető

Brett Wilson - új tag

 

18:00 - L. S. felhúzza a garázs ajtaját.

18:02 - Rövid köszöntő után beinvitál minket.

18:03 - Helyek elfoglalása

 

18:10 - Az elnök nyitóbeszéde

 

L. S. - Tisztelt Férjtársaim! Tisztelt Uraim! Kedves Barátaim! 

 

- Nagy megtiszteltetés számomra, hogy kicsiny társaságunk működésének ötödik esztendejében még mindig támogatjátok az én és legjobb barátaim (Barry és Jerry) ötleteit méltányos hozzájárulásaitokkal. A kisváros, anyukák és gyermekek számára komfortosabbá tételében nagyon sokat tudtunk tenni az utóbbi években. Köszönöm önzetlen adományaitokat, köszönöm igyekezeteiteket és köszönöm kitartásotokat! 

Ezen rendkívüli gyűlést azért sürgettem összehozni, hogy nagy tervemet elétek tárhassam. - így szól az elnök.

 

J. C. - Mi az Larry? Megműtteted végre a heresérvedet? - poénkodik a humorista.

 

Mindenki röhög, kivéve Larryt, aki oldalba könyököli barátját, Barryt. Elvégre Barry dolga lenne rendet és fegyelmet tartani. Barry számára ez nyomós indok arra, hogy az asztalra csapva felhívja magára a figyelmet.

 

B. L. - Megkérek mindenkit, hogy hagyja abba a röhögést!

 

B. L. J. C. felé - John, tudod, hogy úgy vedelem a vicceidet, mint ahogy a sört, de azért kicsit több komolyságot szeretnék kérni tőled.

 

Mikor helyreáll a csend, Larry folytatja.

 

L. S. - Egyetlen és legfontosabb napirendi pontunk az idei nőnappal kapcsolatos. 

 

A társaság tagjai fészkelődésbe kezdenek. Egymás között sutyorognak, de pár kiszűrődő mondat így is a fülembe jut. Amióta elhitettem mindenkivel, hogy fél fülemre megsüketültem, a hallókészülék csak még élesebb hallást kölcsönöz az egyik oldalt.

 

"Biztosan a tavalyinál még nagyobb partit akarnak rendezni a feleségeiknek."

 

"Lehet, hogy el akarják sikkasztani a pénzünket."

 

"Ezek a vén kecskék a mi pénzünkön akarják megvenni a fiatalságot."

 

Ilyen, és ehhez hasonló megállapításokra figyeltem fel. Nem is idegesítem fel magam. Úgyis be tudom mutatni a kiadásainkat.

 

A súgdolózásra Barry is felfigyel. Megint rácsap egyet az asztalra. 

- A türelmeteket kérjük. Az elnök azonnal rátér a lényegre. - közli Barry és kérdőn néz Larryre.

 

L. S. bólint a mellette ülő B. L.-nek.

 

L. S. - Az a nagy tervem, hogy a nemzetközi nőnapot, vagyis március 8-át a nők számára munkaszüneti nappá nyílváníttassuk a városban, majd később akár az egész megyében is!

 

A kijelentés megint nagy felbolydulást okoz.

 

Először a polgármester szólal fel dühösen:

W. M. - Akkor mi lesz a virágárusokkal? 

 

L. S. - Mi lenne, polgármester úr? Aznap nem dolgoznának ők sem.

 

W. M. - Larry, de hát mindig a napján a legnagyobb a forgalom.

 

L. S. - Tudom, úgyhogy ezentúl az ünnepet megelőzően venne mindenki virágot. Szerintem semmi probléma.

 

W. M. - De... - Barry belefojtja a szót a város vezetőjébe.

 

A városban az a szóbeszéd járja, hogy a polgármester fiának hatalmas virágmezői vannak a határban, szóval az utolsó napos rendelések hiányában jókora pénztől esne el a vállalkozása.

 

B. L. - Elnézést William! Van egy békésnek tűnő jelentkező.

            Tessék, Léo!

 

L. B. - Larry, az én páromra is vonatkozna ez a dolog?

 

L. S. - Természetesen, amennyiben a kapcsolatban ő tölti be a női szerepet. Ellenezzük a diszkrimináció minden formáját.

 

L. B. elégedetten mosolyog.

- Köszönöm.

 

Az elnök a férfi felé bólint. 

 

Rögtön egy másik felszólalásnak is helyt ad Barry.

- John, hallgatunk!

 

J. C. - A szó szoros értelmében minden nőről beszélünk?

 

L. S. - Igen, mindenki, aki nő és aki annak érzi magát.

 

J. C. a fejét rázza. 

- Beleértve az anyóst is?

 

L. S. - Igen, amennyiben a szóban forgó anyós munkaköteles.

 

J. C. - A franc essen belé. 

 

L. S. - De miért? Nem szereted az anyósod?

 

J. C. - Nem. Mindig ott tölti a hétvégét nálunk. A házas életem közelít a nullához...

 

L. S. - Beszéld meg Bettyvel a problémát.Tudom, hogy a feleséged képes kompromisszumot kötni. Egyébként pedig az anyós kétarcú jószág.

 

B. L. folytatja a gondolatmenetet.

- Bizony. Kétarcú. Rád mosolyog, hogyha jó férj és apa vagy. Kimutatja a foga fehérjét, hogyha olyat teszel, ami nem tetszik neki. Ezt el kell fogadni. Lehet, hogy legszívesebben megfojtanád, ő mégis a feleséged édesanyja. Lehet, hogy tőle örökölte azokat a göndörödő fürtöket amelyeket mindig babrál; vagy azt a kis, szexi pöttyöt a szája felett, netán kiváló főzőtudását köszönheti neki. Mégis, mi lenne velünk nők, anyák nélkül? Legyen szó az édesanyánkról, vagy gyermekeink anyjáról, mind megérdemelnek munkájuk elismeréséül egy pihenőnapot, melyet azzal töltenek, amivel akarnak.

 

L. S. - A szívemből szóltál Barry! Pont ezt akartam mondani.

 

L. S. - Szóval, uraim kézfeltartással jelezzék, hogy ki áll a javaslat mellett. Jerry, húzz strigulákat!

 

Felírom a tagok neveit egy üres papírra, majd Larry intésére kezdődik a szavazás.

 

5 igen (Larry, Barry, Jerry, Léo és Jorge).

5 nem (polgármester, John, Rick, James, Carl).

1 ember tartózkodik. (Brett)

 

Odanyújtom Larrynek a cédulát. Ahogy ránéz, elkeseredik.

 

L. S. - Sajnálattal látom, hogy nincs meg az egyetértés. Legalább valamelyik irányba húznának a vélemények.

 

Az eddig szótlan rendőr megszólal.

J. M. - Azt hiszem, a javaslat nem rossz, csak ez nem mehet a nők bevonása nélkül.

 

Az elnök szemöldöke felszökik ráncos homlokára.

L. S. - Micsoda? Leplezzük le magunkat? Mindazt, amit ezidáig tettünk, most tárjuk a világ elé?

 

Az újonc arcán kaján vigyor jelenik meg. Ez Barry számára rögtön feltűnik.

B. L. - Miért mosolyogsz úgy Brett? Talán újságíró vagy?

 

A szavazatos papírra nézek, mert Barry utolsó kérdése gyanút ébreszt bennem.

Igen! Brett volt az, aki tartózkodott. Mi mást jelenthetne az, hogyha valaki tétlen? Csak megfigyeli az eseményeket. Logikus.

 

J. W. - Tuti, hogy firkász! - kiabálom be.

 

B. W. - Ugyan már, nem vagyok újságíró. Üzletember vagyok.

 

B. L. - Ha-ha-ha... Tudod, kinek meséld be. Jorge és John, fogjátok le, tapogassátok meg. Vajon mi lapul a pulóver alatt?

 

B. W. - Na, jó. Nem akarok balhét. Újságíró vagyok valójában.

A nő, akivel együttélek, ő a húgom, nem a feleségem.

 

B. L. - Tudtam. A kezdetektől fogva fura voltál. Egy hónapja laksz itt, folyton kérdezősködsz és gyakran látom, ahogy egy diktafonba beszélsz. Nincs helyed a társaságban.

 

Larry közbeszól.

- Állj! Te nem távolíthatod el. Én döntök a sorsáról.

- Át kell gondolnunk a lehetőséget, hogy felfedjük magunkat. A sajtó felé pedig Brett lehet a mi kapocsunk.

 

Barry csak húzza a száját.

B. L. - Ha marad, akkor meg kell házasodnia fél éven belül. Ismered a szabályt, Larry!

 

L. S. - Persze, hát én találtam ki. De ki legyen az ara?

 

B. L. - A lányod, Jackie. 

 

L. S. - Ezt most felejtsd el. Nem kényszerítem érdekházasságba.

 

B. L. - Pedig elég csinos lány. A fiam azt mesélte, hogy az ágyban is kiváló.

 

L. S. - Miket beszélsz Barry?!  Ő a lányom. Nem, nem és nem.

 

J. V. - Nekem van egy csinos húgom, Alexia, aki már amerikai állampolgár, szóval a bevándorlási hivatallal sem lenne gond.

 

L. S. - Remek.

 

Brett közbeszól:

- Elnézést, dönthetnék én a sorsomról?

 

L. S. - Rendben, majd...

 

Mielőtt Larry be tudná fejezni, kopogás hallatszik a garázs ajtaján, a ház felől.

 

Larry fiatal felesége, Jenny érdeklődik.

- Szívecském, Larry? Bemehetek?

 

Larryben bekapcsol a vészjelző.

L. S. - Fiúk! Gyorsan! Hozzuk a söröket a hűtőből.

 

Egyszerre pattan fel mindenki, magamat is beleértve és áll sorban a sarokban, a hűtő előtt. Feszített tempóban mindenki kivesz egy üveget és maga elé teszi az asztalra.

 

J. S. - Mehetek már?

 

L. S. - Igen, drágám.

 

Ahogy Jenny belép, Larryt kivéve, mindannyian úgy teszünk, mintha innánk.

 

Jenny mérgesen néz Larryre. 

J. S. - Még mindig isztok? - kérdi Jenny.

 

L. S. - Igen, miért? - érdeklődik Larry.

 

J. S. - Azt hittem, hogy együtt töltjük az estét. - válaszolja Jenny.

 

L. S. - Mindjárt megyek drágám! Várj meg addig, jó? - közli Jennyvel.

 

J. S. - Rendben. Siess! - feleli Jenny.

 

Jenny elhagyja a garázst.

 

L. S. - Hallottátok, fiúk! Az ülésnek vége. - javasolja Larry az ülés berekesztését.

 

A humorista nem bírja ki, beszól.

- Csoszogj el, te vén, szőrös papucs!

 

Az elnök visszaszól.

- Nekem még hatvan évesen is remekül működik a műszerem, nem úgy, mint neked. Pedig te csak idén töltöd a harmincötödiket.

 

B. L. berekeszti az ülést.

- Uraim. Az ülésnek vége az elnök javaslatára. A sört azért elvihetitek.

 

18:30 -  A rendkívüli ülés vége.

 

Kelt: 2017. 02. 08.

                                                                                                                               Jerry Winchester

                                                                                                                                           jegyző

 

                                                                                                                                      Larry Smith 

                                                                                                                                            elnök