Hajnali fél öt. Álmomból idegesítő, ritmusos zaj ébreszt fel. Feltornászom magam az ágyban, majd a telefont még összemosódó tekintettel figyelve, lenyomom az ébresztőt. Ideje felkelnem. Még le kell tusolnom és az egész napra való elemózsiát is el kell pakolnom. Csipás szemeimet dörzsölgetve dobom le magamról a pizsamaruhát az ágyra.

A zuhanyfülkében állva töprengek: meleg vagy hideg víz? A testem a meleget kívánja, de az eszem azt mondja, hogy a hideg víz áldásos, ébresztő hatását vegyem igénybe inkább, úgysem kávézom. Előre lúdbőrös leszek a gondolattól, hogy testemre hideg vízsugarat irányítok. Megfogom a leakasztható zuhanyfejet, a fejem fölé tartom, és elfordítom a kék jelzésű csapot. A zuhanyrózsából aláhulló víztől felkiáltok, ahogy a bőrömhöz ér. Valóságos törzsi táncot lejtek a fejem fölött tartott tusolóval, hogy minél hamarabb benedvesítsem testem. Aztán beszappanozom magam alaposan, majd leöblítem magamról az összes habot. Általában tusolás közben énekléssel szoktam elütni az időt, azonban jelenleg erre nem érek rá. Gyorsan kiszállok a tusoló alól, és betekerem magam a törölközőmbe. 

Háromnegyed öt. Elrakom a napi élelmet. Öt darab csinos, kerek zsömle, öt konzerv májkrém, egy csomag zabkeksz és egy nagy alma. Vizet csak két 1,5 literes palackkal viszek, mert a felszerelés (kalapács, véső, collstock, csomagolóanyag, stb.) és a táskába kerülő kövek súlya hazafelé kellemetlen teher lesz. 

Öt óra. Túrabakancs, táska fel! Indulás a vasútállomásra. Még ott sem vagyok, de már nehéznek érzem a táskát és a bakancsban minden lépés ólomsúlyú, miközben a közeli állomás felé sétálok. A hajnalodó város látványa olyan különleges. A kirakatok még alusznak, a jelzőlámpák hasztalan vöröslenek, a virágok színes szirmai vibrálnak a hajnali fényben. Hát ez az! Ez az a hangulat, melyet Tóth Árpád oly szépen megörökített a Körúti hajnalban. Le vagyok nyűgözve. 

Negyed hat. Lassú sétával is 15 perc alatt odaértem az állomásra. Ismerős arcok üdvözölnek. A barátaim, a hallgatótársaim. Ki tömött, ki lötyögő táskáját hordja hátán. Meggyötört arcokat vélek felfedezni. Egyesek kávéval próbálják felrázni magukat, néhányan pedig sötét napszemüveget viselnek, csakhogy elrejtsék véres szemeiket. Én inkább megreggelizem. Nekem a reggeli ad energiát, nem a kávé.

Fél hat. 10 perc múlva befut a vonat a Déliből, s megérkezik az oktatónk is. Tipikus aranyásó kinézetű: erős testalkat, szakáll, kockás ing. Ő már tapasztalt, nem cipel feleslegesen sok holmit. Kalapácsa amúgy is ott lóg az oldalán, rá van akasztva a nadrágszíjához rögzített tartóra. Bányászokhoz megszokott módon üdvözöl minket.

- Jó szerencsét!

Kórusban válaszolunk rá.

- Jó szerencsét Tanár Úr!

Majd rövid tájékoztatót tart a napi programról. Két kőfejtő és egy vasúti bevágás. A nap zárasaként közös sörözés, elvégre geológustanoncok vagyunk.

Háromnegyed hat. A kora reggeli időpont ellenére rajtunk kívül kb. 10 ember van a vagonban. Mióta felszálltunk, legalább öten bámulták meg fura, kis csoportunkat. Néhányan meghúzták magukat, belesüppedtek a székbe, mikor elhaladtunk mellettük a vagon egyik feléből, a másikba menet. Pedig nem is tűnhettünk olyan agresszív társaságnak, hacsak az nem rémisztette meg őket, ahogy a táskából elővett kalapáccsal hadonásztunk büszkén, egymás orra előtt. Mit lehet tenni? Előjött belőlünk a gyerek.

Hét óra. Jól érzem magam a srácok közt. Mindenféléről dumálunk. Éppen nyári terveinket osztjuk meg egymással, amikor kiszárad a torkom. Meghúzom a vizes palackot. Egy percbe nem telik, úgy érzem, meg kell keresnem a WC-t. 

A WC-ben állva fél kézzel kapaszkodnom kell, rázkódik a kocsi, feltehetőleg kanyarodik a vonat. A kezeimet mosom, amikor érzem, hogy nagyon lelassultunk. Lehúzom a WC ablakát. A gyalogos sebességével haladó vonatból kipillantva egy táblán akad meg a tekintetem: Pétfürdő. 

Megállunk. Nyitom az ajtót. Félúton elakad egy lányban.

- Bocsi! - kér elnézést a lány.

Arrébb áll, és megfordul. Akármennyire útban volt, nem tudok rá haragudni. Annyira szép arca van, akár egy angyalnak. 

Ösztönösen kihúzom magam és megigazítom a hajam. A lány rám mosolyog. 

- Meddig mész? - kérdezem tőle.

- Veszprémig. Suliba megyek. És te?

- Én is Veszprémbe tartok. Tanulmányi kiránduláson vagyok.

- Aha. Nem ülünk le?

Szívem elkezd gyorsabban dobogni. Egy gyönyörű lány akar velem megismerkedni. A barátaimmal átellenben lévő vagonba vonulunk, ahol egy árva lélek sincs. Helyet foglalunk az egyik fülkében. 

A csaj beszélgetés helyett inkább rám mozdul. Belemászik az ölembe, kezeivel arcomat simogatja, miközben nyelve a számban fickándozik. Én még ilyet sohasem éreztem. Viszonzásul magamhoz szorítom és beszállok a nyelvpárbajba. A lány egy pillanatra abbahagyja, belénéz a szemeimbe.

- Úgy kívánlak téged. - közli határozottan.

- Itt, a vonaton? - kérdezem.

- Igen. Van kb. 20 percünk. Még annyira sietni sem kell.

- Hízelgő ajánlat. De várj, hány éves vagy?

- Nyugi. Januárban múltam 18.

- Akkor oké. 

- Gumid van?

- A zsebemben mindig tartok egy csomaggal. 

Bólogat, majd leveszi a pólomat. 

Folytatjuk a félbehagyott csókolozást, közben én már húzom le a lány blúzát, hogy megmarkolászhassam melleit. Óh, igen! Imádom a gömbölyű dolgokat. Hátranyúlok és leveszem a melltartót is. A bimbóit simogatom, melyek azonnal az égnek merednek, ahogy ujjaimmal rajtuk körözök. A lány leszáll rólam. Kicsatolja nadrágszíjam, kigombolja nadrágom, és lehúzza a cipzárt. Férfiasságom ott domborodik a boxer alatt. Ahogy hozzáér, már ébredezik benne az erő. Előbújik a pamuton vágott résen és a női kéz ritmusos mozgásától egyre jobban dagad, mint a büszkeségem. Egy lány sem tudta még ilyen gyorsan hadba állítani katonámat. Csak nehogy gyorstüzelés legyen a vége. A gyönyorű érzést becsukott szemmel élvezem percekig. Egyszer csak vége szakad a kényeztetésnek. 

- Mi történt? Miért hagytad abba?

- Elég kemény vagy már.

- Akkor vetkőzz le! Beléd akarok hatolni...

- És én?

Szavak helyett felemelem a szoknyáját és lehúzom a bugyit. Csinos, borotvált kismacska látványa fogad. A számmal kényeztetem fiatal punciját.

Mikor elég nedves lesz, még a szájába dugom szerszámom. Dolgozik rajta egy kicsit, hogy újra kőkemény legyek.

- Elég lesz! Köszi! 

- Bassz meg keményen, jó?

- Ahogy akarod...

Ahogy farkamat berakom puncijába, feljajgat.

- Várj! Lassan. Elég szűk vagyok.

- Érzem, de ez engem nem zavar. Majd kitágítalak.

- Kurva vicces...

- Te akarod keményen, akkor ne rinyálj.

Tövig nyomom, de tényleg lassan tudok csak haladni. Olyan nehéz, mintha egy machetével kellene átvágnom magam az esőerdőn. 

Miközben farkam előre-hátra járkál benne, belenézek a szemeibe. Szemei mosolyognak és nyögő hangokat ad ki, tehát élvezi, ahogy kúrom. Magasabb fokozatra kapcsolok, hüvelye már szinte olyan, mint egy átjáróház. A keményebb tempó közben egyszer megállít. 

- Most hátulról is.

- Oké, de csak ha markolászhatom közben a melleidet.

- Mit bánom én, csak csináld!

Mikor megfordul, megbámulom a fenekét. Kerek fenékpofái olyanok, mint a focilabda. 

Hátulról még talán jobb érzés, mint előlről, ráadásul kezeim szabadon garázdálkodhatnak keblein. Annyira keményen intézem a csajt, hogy csak csattogást lehet hallani. Megunom a pózt. Előrefordítom és felkapom az ölembe. Combjainál fogva erősen tartom. Próbálom őt nyársamra tűzni. Ahogy újra eggyé válunk, beugrik egy kétségbe ejtő gondolat, melytől megdermedek.

- Bazd meg. A gumit elfelejtettük.

- Mi az, hogy elfelejtettük? Te felejtetted el elővenni.

- Bocs, akkor időben leállok.

Ekkor kintről hangokat hallok. 

- Nyugi. Csak a hangosbemondó. Veszprémbe érünk hamarosan.

- Akkor siess! Én mindjárt elmegyek.

- Én is.

Három perce szúrkálhatom őt, amikor érzem, hogy teste hirtelen belereszket, péniszemet pedig benedvesíti testnedve. Lefektetem az ülésre és kihasználva az extra síkosságot, felgyorsítok, hogy én is elélvezhessek. Egy-két, egy-két, egy-két, kántálom az ütemet egyre gyorsabban gondolatban, majd olyan történik, amire nem számítok.

- Hoppá.

Az izgalom tetőfokán belélövök mindent.

- Kurva anyád! Te belém élveztél?

- Beléd. - mondom.

- Hogy lehetsz ilyen szerencsétlen?!  Tűnj el innen! - tör ki üvöltésben.

- Ismerd el, hogy élvezted! - szólok oda, miközben öltözködöm.

- Nem voltál elég kemény. Átlagos szex volt.

Arcomon meglepődöttség ül ki. Én mindig kőkemény vagyok.

- Mi vagy te valójában? Kurva? - érdeklődöm gyanakodva.

- Igen. Úgyhogy kérem a pénzt.

- Milyen pénzt? Nem kapsz tőlem egy fillért sem.

- Akkor máskor baszd meg magad. - jelenti ki dühösen és elviharzik, miután felölti ruháit.

- Hülye ribanc! 

- Én mindig kőkemény vagyok.