Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Mindig is szerettem az idősebb emberek társaságát. Órákon át szótlanul tudtam hallgatni, a történeteket és közben annyira bele éltem magam, hogy megszűnt körülöttem a tér és az idő.
A faluban, ahol születtem volt egy idős bácsi, sajnos már nincs közöttünk. Ezért ezzel a történettel szeretnék megemlékezni róla és az együtt töltött délutánokra.
Mózes bácsinak hívták, akkor már nyolcvankét éves volt és meglehetősen nehezére esett a ház körüli teendők. Én, ha tehettem mindig be ütem magam hozzá és segítettem, fát hasogatni meg ilyeneket. Egyedül élt, így szívesen vette a segítségemet.
Most is így történt, bementem és kérdeztem miben segíthetek. Megkért, hogy hasítsak néhány fát és hordjam be. Mire végeztem, arra ő is a maga öreges tempójában süteményt és egy kis szilvapálinkát készített elő. Leültünk, megtöltötte a poharakat.
- Erőt, egészséget! – mondtuk, miközben összekoccantottuk poharainkat.
Tudta Mózes bácsi, hogy erős lenne még nekem a tiszta pálinka, ezért mindig egy kis málna szirupot töltött bele és így meglehetősen kellemes ital lett belőle. Miután felhajtottam, rögtön nyúltam is a sütemények után.
Ennek az embernek, akit nevezhetek barátomnak is azt hiszem, volt egy érdekes tulajdonsága. Idős kora ellenére sem múlott el a nők utáni sóvárgása. Ezt többször is említette nekem. Szívesen mesélt nekem a fiatalkori szerelmeiről és cserében én is megosztottam vele az enyémeket. Jókat nevettünk.
- Te Levente! Tudod miért hív engem mindenki Dákos Mózesnek? – kezdte most is a maga kellemes hangján.
- Nem! – feleltem.
Azt tudtam, hogy Egyed a vezeték neve, de valóban mindenki Dákosnak mondta. Nekem nem volt furcsa, a faluban szinte minden embernek adtak valami nevet. Így szinte természetes volt.
- Régen Kőhalomba dolgoztam. Az volt a dolgunk, hogy beszedtük a gyapjút, vagy a juhok bőrét. Ezeket az embereket dákosoknak nevezték. – mondta mosolyogva.
Később kiderítettem, hogy ez a dákos valójában egy éles vékony vágó szerszám, tőr. Valószínűnek tartom, hogy ők is használták ezeket a szerszámokat, innen ered az elnevezésük.
- Annak idején, nagyon nehéz volt posztót találni. – folytatta. – Ezért kitalálták, hogy aki gyapjút hoz a mi gyűjtőpontunkra, cserébe kaphat posztót. Igen, ám de mindenki nem tartott juhot, de a posztóra nagy szükség volt.
Újra töltötte a poharakat, én közben megértően bólogattam.
- Egy alkalommal, egy hölgy jött hozzám. Azt mondta, hogy nincs gyapjúja, de feltétlenül kellene neki posztó. Sajnos pénze sem volt, hogy megvegye. – folytatta beszédét, miután kiürítettük a poharakat. – Láttam a szemén, hogy mire gondol!
Én erre nevetni kezdtem, sejtettem, hogy mi fog következni.
- Bementünk a raktárba, tele volt zsákokkal azok meg tömve voltak gyapjúval. Az asszony az egyik zsákra hajolt és a farát felém fordította. Én óvatosan felhajtottam szoknyáját és ott helyben elláttam a baját. – mondta az öreg csillogó szemekkel.
Engem már fojtogatott a nevetés, nagyon viccesnek találtam.
- Cserébe kapott egy jó darab posztót, amiből aztán igencsak ügyes nadrágot varrt férje urának! – ekkor már ő is nevetett rendesen.
Kis csönd következett, Mózes bácsi arcáról hamar eltűnt a mosoly, én is abba hagytam a nevetést és könnyes szemeimet dörzsöltem. Hanem az öreg igen csak elkalandozott valamerre, látszott rajta.
Újra megtöltötte a poharat és közben mondta:
- Bizony, bizony fiam! Annak idején az asszonyok mindent megtettek a férjükért.
Ez a mondat nekem olyan érthetetlen volt. Mindent megtettek? De hisz megcsalta a férjét!
Nem kértem magyarázatot, és nem is kellett. Ma már tudom mire gondolt Mózes bácsi.
Mikor a pohár fenekére néztünk, én indulni készültem. Az öreg felállott és egy tíz lejest nyomott a kezembe.
- Köszönöm fiam, gyere máskor is! – mondta vidáman.
Én mentem is szívesen, míg egy nap már nem várt rám.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Sörfesztivál
+18 Kék arany - 6.5. Méreg
+18 Kék arany - 6.4. Méreg
+18 Kék arany - 6.3. Méreg