Két koporsó1O.

           Nagy készülődésben van  az  ország-- legalábbis azt mondták nekünk, mert az idén pártkonferencia lesz, de azt már nem tudom, hogy hanyadik. A pártkonferencia, nem tévesztendő össze a pártkongresszussal. A kongresszuson,  előre megirt forgatókönyv szerint  választások is vannak , mig a konferencián a kongresszus irányelveit részletezik, úgyancsak egy forgatókönyv szerint. Különösebben egyik sem érdekelt bennünket, de ha mégis, akkor annyiban  , hogy akkor megmondták , hogy a fa és épitőiparban két és félév múlva lesz fizetésemelés. Mert mi odatartoztunk! Tehát ennyiben voltunk érdekeltek.

          Nem is ez a lényeg hanem az , hogy ilyenkor minden nagyobb gyárból egy -két személyt delegáltak -- akiknek illett  köszönettel elfogadni a megtisztelő meghivást és néhány köszönö mondatot mondani, egyenesen a pártfőtitkárnak. Gyárunkból is delegáltak két embert és pedig Schwarz főmérnököt és egy fiatal de nagyon energikus és vicces fiatal technikust. Az egyik bökkenő  az volt , hogy Schwarz elvtárs aki csak kizárólag a pártgyüléseken volt elvtárs , egyébként mindenki úrazta, mert azt a cimet megis  érdemelte.A másik bökkenő meg az , hogy a főmérnök körülbelül annyira beszélt románul , mint én hároméves koromban , vagyis sehogy. Merthogy azonkivül beszélt még két nyelvet az akkor egyáltalán nem vált hasznára mert az egyik a német volt. Schwarz úrnak nem nagyon akaródzott menni ,de visszabeszélni akkor nem volt szokás és ezt nagyon jól tudta  még a lágerbéli időkből. Azonkivül, amikor megtudta , hogy kivel kell mennie, teljesen megnyugodott, mert arra gondolt , hogy ha Pistával megy akkor legalább nem fog unatkozni. Pista is örült hogy a főmérnökkel kell mennie-- mert bár jól beszélt románul-- mégiscsak jobban telik az idő ha  az anyanyelvén beszélheti végig  azt a néhány napot.

           Az indulás előtt két nappal megkellett jelenjenek a városi első titkár szine  előtt, egy kis kiképzésre , átképzésre  felkészitőre eligazitásra. Mindegy hogy nevezzük , a lényeg az volt ,hogy megmagyarázták nekik , hogy vigyázzanak , hogy mikor ,hol mit beszélnek , hogy beszélnek , kivel beszélnek, mert a párt mindent tud, mindent lát a vonatfülkétől a szállodai szobáig! Ennek az információnak talán még örültek is egy kicsit, mert mindketten elég szabadgondolkodásuak voltak ahhoz , hogy kibirták volna napokig , hogy egy ellenzékinek számitó szót kiejtsenek a szájukon. Akkoriban jó volt ismerni  ezeket a dolgokat, mert hiába tudta az ember hogy  , szinte mindenütt figyelik a telefon beszélgetéstől a véceülőkéig, mégis hajlamos volt elfeledkezni, az ilyen dolgokról, már csak azért is mert szerette volna elhinni, hogy ez talán mégsem igaz.Aztán eljött az idulás órája ha nem is külön vonaton, de külön vagonban, mindazokkal akik vidékünkről a pártkonferenciára  utaztak. Az út kellemes volt attól eltekintve ,hogy "szájzárral" útaztak, mert mindenki óvakodott bármiféle odanemillő megnyilvánulástól. Mindezek ellenére a Pista beszámolójából kiderült , hogy  valakik az Avasból, némi pálinkát is vittek magukkal az útra , amit  megis kóstoltak ,aminek a hatására beszélgetésük olyan irányba terelődött ami nem felelt meg  az egypártrendszer előirásainak. Ezeket a fíúkat már az Északi pályudvar várótermében elszakitották társaitól. Hazafele már nem Pistáékkal jöttek, de konferencián sem voltak jelen. 

            Már ez jó kis tanulság volt, ezért aztán végképp megtanulták befogni a szájukat a konferenciások,  igyekeztek minél kevesebbet érintkezni másokkal és a szállodában is csak teljesen közönbös politikamentes  dolgokról beszélgetni. Ha egy mód volt rá akkor délutánonként  városnézésre indultak, majd leültek egy kiskocsmában ahol beszélgethettek nyugodtan egy-két pohár sör mellett, mert a kiskocsma szegényembereire,  hangulatára a kutya sem volt kiváncsi. De bezzeg a nagy fényes vendéglők asztalai bevoltak "drótozva". De ehhez, Pista még azt is hozzátette, hogy  ha valóban mindent tudni akartak volna akkor a székeket , meg szagérzékelővel kellett volna hogy ellássák.

           A konferencia zajlott reggel nyolctól, délután négyig, egyetlen húszperces szünettel, ami egy félóra volt. Ezidőalatt a törpincs pártfőtitkár megszakitás nélkül olvasta meggyőződéses hülyeségeit , amit az első sorban ülők valami jelre,vagy szó elhangzására tapssal jutalmaztak, amit aztán átvett a meghivott tömeg is. Beszédének nem volt se füle se farka, de hitleri áthallások világosan kiszürhetők voltak. Az is igaz, hogy a későbbiek folyamán megtalálták "könyvtárában" Hitler: Mein Kampf( Az én harcom) cimű müvének román forditását. Pista elmondása szerint a nyolcórai beszéd is nagy teljesitmény volt , mert nyolc órát felolvasni még ha érdekes a téma, akkor is sok, de amikor a dolognak az elején van a vége, a végén az eleje, közepe meg nincs egyáltalán az már igazi bravúrnak számit.Egy dologra viszont nem panaszkodtak,a kitünő ellátásra " mi szem szájnak ingere"minden volt, narancs, banán, kóla-- de csak ott-- és sehol máshol az országban!