László Levente üzente 8 éve
Kate Pilloy üzente 11 éve
Balogh Zoltan üzente 11 éve
Örülök ,hogy igy látod, és én is így látom mert ha nem akkor egy olyan negyven -ötven év marad ki sokak éltéből , amibő tanulni lehet , amire vigyázni kell , hogy még egyszer ne fordulhasson elő!
Kate Pilloy üzente 11 éve
Én is azt gondolom (másodjára, mert az előző komment eltűnt) hogy érdemes lenne megőrizni az utókornak ezeket az "élményeket". A fiatalok el sem tudják már képzelni, milyen volt akkor az élet. Még amiket én megemlítek, arra is rábámulnak, pedig nekem már igazán csak a legvidámabb rész jutott. De egy -egy emlék, ha feljön, még összenevetünk, hogy mi még "komcsi" gyerekek vagyunk! Az egy egészen más világ volt, és igazán az érti, aki benne élt vagy kutat utána. Ezért jó lenne az írásaitokat megőrizni.
Balogh Zoltan üzente 11 éve
Én csak a magam nevében válaszolok-- bár biztos vagyok benne , hogy János is Béla is egyetért--a magam részeről én benne vagyok, csaka helyzet , hogy legalább két kis kötetre való irásom van Erikáéknál, aminek jelen pillantban nem tudoma sorsát. Még régebben irta egyszer Erika , hogy dolgoznak rajta. Egyébként köszönöm a javaslatot.Üdvözöllek.
G. P. Smith üzente 11 éve
Ezeket az írásokat közzé kéne tenni! Szívesen látnám Béla, János és a te írásodat egy kötetben. ha szeretnétek, Erikával megoldhatjuk!
Tövisi Eszter üzente 11 éve
Gráma János üzente 11 éve
Való igaz. Szerencsémre engem sohasem delegáltak, csak ki a teremből. Te nem kell jöjj a gyűlésre. Én a kommunista rendszer fertőző betege voltam.
makra árpád üzente 11 éve
Egyet értek az előttem szólókkal. Minden részében remek írás. :-). Köszönöm ezeket a jó történeteket.
Gráma Béla üzente 11 éve
Remek! Valóban abban az időben minden háromból kettő besúgó volt. Onnan tudom,mert nálam is a "poloskák" hemzsegtek a telefonban.
[Törölt felhasználó] üzente 11 éve
Hát ez remek! Ökölbe szorult a kezem a szomorú valóságtól, ugyanakkor végigmosolyogtam ezt a részt. Így írni csak kevesen tudnak.