6. fejezet

   Holly nem tudta miért, a munkahelye felé tekert, vagyis igazából tudta. Reménykedett benne, hogy ott lesz Tom. Ám amikor odaért szomorúan tapasztalta, hogy nincs ott az Audi. Azért bement a boltba. Melinda volt a helyettes aznap.

- Minden rendben? - kérdezte Melindától.

- Igen, persze, ne izgulj. Jön nem sokára a területvezető, de ő normális, nem úgy, mint a másik fazon, aki előtte volt - mesélte Melinda.

Holly szíve megdobbant, lehet, hogy mégis csak láthatja Tomot. Ez volt most minden vágya.

- Holly? - Melinda zökkentette ki a gondolataiból.

- Jól vagyok, csak elbambultam - magyarázkodott Holly.

- Bejössz az étkezőbe? Ihatnánk egy kávét, most úgyis pangás van - érdeklődött Melinda.

- Inkább csak egy teát kérek, Isánál bekávéztam - mosolygott Holly

- Oké, gyere - invitálta a lány. Bementek, Melinda elkészítette a teát, és a kávét. Holly közben be akart osonni az irodába is, de Melinda nem engedte, mondván, hogy szabin van.

- Oké, megadom magam - nevetett Holly. Leült az étkezőbe, megitta a Melinda által készített teát. Közben Melinda arról beszélt, hogy Tom mostanában olyan furcsa. Szomorú, lehangolt. Melinda nem tudta az okát, ezt Hollynak is mondta, de látta Tomon, hogy nem stimmel valami.

- Biztos nő ügy - állította határozottan Melinda.

- Na, jellemző, ha egy pasi szomorú, akkor az csak nő ügy lehet, mi? Ne viccelj! - csattant fel Holly, de megbánta, nem akart gyanúba keveredni.

- Lehet, hogy igazad van, de ha nem hargszol, én most megyek, mert hiába nincs vevő, azért munka akad - kért elnézést Melinda.

- Persze, menj csak. Szia - köszönt el Holly - lassan én is megyek. Melinda bólintott, azzal eltűnt az eladó tér felé. Holly még leült egy kicsit az étkezőben. Tíz perc elteltével, menni készült, de alighogy rátette a kezét a kilincsre, valaki kinyitotta az ajtót.

 Holly döbbenten nézett, az ajtó másik oldalán Tom állt meglepetten, ő sem erre számított. Belépett az ajtón becsukta maga mögött, majd üdvözölte a lányt:

- Szia!

- Szia - suttogta Holly.

- Szabin vagy, mit keresel itt? - kérdezte Tom.

- Én...- Holly megvakarta a fejét, nem tudta mit füllentsen - itt hagytam valamit.

- Értem - Tom csalódott volt, nem ezt akarta hallani.

Azonban, most, hogy ott álltak egymással szemben,  és látta a lányt, mégjobban meg akarta szerezni. Olyan csinos volt farmerjében, mely a testére simult kiemelve formás alakját, a haja lágyan omlott a vállára, és szép keretbe foglalta az arcát. Holly érezte az átható pillantásokat, teljesen beleremegett.

- Tom, szeretném megköszönni a csodás rózsákat, és mai üzentet is - törte meg a csendet Holly - nagyon örültem nekik.

- Igazán nincs mit, örülök, ha tetszett - Tom közelebb lépett Hollyhoz. A lány tagadólag ingatta a fejét.

- Tom, ne, bárki bejöhet, és elég félreérthető lenne - kérte Holly.

- Találkozhatnánk? - kérdezte Tom halkan.

- Nem tudom. Félek. Ez nagyon rossz így. Nem akarom itt hagyni a céget, és azt sem akarom, hogy téged kirúgjanak - felelte Holly.

- Én ennyire nem aggódom. Szerintem találnánk munkát. De értem az érvedet - nézett a lány szemébe Tom.

- Tudom, és sajnálom, hogy ilyen gyerekesen viselkedem - szomorodott el Holly.

- Hé - Tom lágyan az álla alá nyúlt, és megemlte a fejét -, nyugi!! Beszéljünk valahol máshol, mit gondolsz?

- Nagyon szeretném. Gyere el hozzánk, ha gondolod, anyukám nincs ma otthon, rokonokhoz ment - mondta Holly.

- Jó ötlet. Egy óra múlva végzek itt nálatok, és megyek. Este hét óra megfelel? Nem lesz későn? - kérdezte a férfi.

- Nem, jó lesz persze - mosolygott Holly - most viszont mennem kell. Örültem.

- Én is - mosolyodott el Tom is -, címed tudom!

Tom elvonult az irodába, Holly pedig vidáman tekert hazáig. Izgatott volt a közelgő találkozástól. Hazaérve letette a bringát, felfrissítette magát, és várt. Boldogan.