1.fejezet, 2.rész

  Az áruházhoz érve először is lelakatoltam a biciklimet. Útközben nagyon megizzadtam. Aznap biztosan legalább negyven fok volt árnyékban, és még napnyugta után is olyan érzésem volt, mintha szaunában csücsülnék. Többek közt ezért is akartam kocsival jönni, hiszen abban legalább van klíma.

  Az igazság azonban az, hogy akkor is kutyául megizzadtam volna, ha nincs ennyire meleg. Egyszerűen nagyon ideges voltam. Nem mindennap esik meg, hogy az ember elhatározza: egészen egyedülálló szülinapi ajándékkal lepi meg magát.

  Magamban villámgyorsan felmértem a helyzetet: a pénztárosnő, két vásárló a sorban, egy a tájékoztató ablaknál, hárman pedig még a kocsijukat tologatják. Ez minden. Pontosan, ahogy kigondoltam.

  Gyorsan a samponokhoz mentem, és választottam egyet. Dezodort is kerestem, de nagy sietségemben sehol sem találtam.

  Végül az újságospolchoz vágtattam, és bőszen nekiláttam a turkálásnak. Nem találtam amit keresetem, s már-már erőt vett rajtam a kétségbeesés, ekkor azonban pillantásom egy nagy halom színes képesújságra esett, amelyek címoldallal lefelé, a legalsó polcon hevertek. Gyorsan megfordítottam a legfelsőt: Playboy. Körülnéztem, nem lát-e valaki, de tiszta volt a levegő. Mindenki tudja, hogy a Playboyt nem a lenyűgöző újságírói remeklései miatt keresik. Hatalmába kerített a félelem. Úgy éreztem, minden percben megszólalhat a vészcsengő, ha csak megérintem a lapokat. Anya, az ő drágalátos, Playboyt lapozgató fiacskája láttán biztosan elájult volna.

  Én azonban tudni akartam végre, mitől döglik a légy, hisz végső soron nem voltam már gyerek. Az iskolában volt már a kezemben ilyen lap, a szünetben a büfében kézről-kézre járták az efféle "olvasmányok". Ott viszont soha nem akadt elég idő a nyugodt szemlélődéshez, mert valaki máris kitépte az ember kezéből a kincset érő lapokat. Amikor aztán Tom öcsém egy alkalommal hazahozott egy példányt, úgy ítéltem meg, hogy elérkezett a felnőtté válás ideje.

  Gyorsan elvettem hát egy Playboyt, a hónom alá csaptam, s kiválasztottam egy képregényt is, hogy eltakarjam vele a másik lapot. A pénztárnál két nő várakozott. Amikor sorra kerültem, az újságokat óvatosan a szalagra tettem, melléjük állítottam a samponos üveget is. Aztán nagy levegőt vettem, és úgy tettem, mintha a vásárlás a világ legtermészetesebb dolga volna számomra. Arra az esetre, ha valaki mégis érdeklődne, miféle szennyirodalmat is forgatok, elsöprő magyaráztot eszeltem ki: anyagot gyűjtök egy cikkhez, amelynek megírásával az iskolaújság bízott meg, s ami arról szól majd, hogyan jutthatnak kiskorúak pornográf irodalomhoz. Érezhettem volna, hogy egyáltalán nem könnyű egy ilyen megbízásnak eleget tenni, de valakinek ezt is el kell vállalnia, végül is a lap tudósítója lennék vagy mi a fene, és ezért aztán a legkülönbözőbb kérdésekkel kell foglakoznom. Biztos voltam benne, hogy a duma szükség esetén beválik.

- Adam?

A nevem hallatán majdnem elájultam. Gyorsan megfordultam, s meg pillantottam Katey Stonet, akit Röfi kisasszonynak csúfoltak, és angolórán a padtársam volt. Bő inget viselt, hogy széles csípőjét eltakarja. Magamba roskadva álltam a pénztárnál, karomat szorosan a testemhez szorítva, hogy a hónom alatt latyakossá izzadt inget valahogy leplezzem.

- Szia, hogy vagy? - Fő a nyugalom, ez volt mindig az elvem, most mégis lassan eluralkodott rajtam a félsz. Hogyan keveredjek ki ezek után észrevétlenül sz üzletből, hónom alatt a Playboyjal?

- Hát te mit keresel itt? - kérdezte, majd beállt mögém a sorba.

- Sampont kellett vennem - mondtam.

- Érdekes! Nekem is - fuvolázta, mintha csak a véletlenek különös egybeeséséről lenne szó.

A bejárati ajtó halkan kinyílt. gyorsan odanéztem, remélve, hogy nem az iskolából jött valaki, aki megláthatná, amint Röfi kisasszonnyal beszélgetek. Most, amikor végre megszabadultam az iszonyatos szemüvegtől, ez nagyon előnytelen lett volna. Nem akartam, hogy a kialakulófélben levő vadonatúj Adam-kép máris csorbát szenvedjen.

- Újabban kontaktlencsét hordasz? - szakította félbe gondolataimat Katey.

 Buzgón vigyorogni kezdtem.

- Naná! A születésnapomra kaptam.

- Hű, de kalssz! Mikor volt a szülinapod?

- Hogy egészen pontos legyek, ma van - válaszoltam, és éreztem a hangomban ingerültség cseng. - De már egy hónapja megkaptam, hogy megszokjam az iskolakezdés előtt.

- Mennyivel jobban nézel így ki, mint pápaszemmel!

 Vágytam arra, hogy észrevegyék rajtam a változást, mégsem volt ínyemre, hogy ezt pont Katey Stonetól kellett hallanom.

- Jó estét! - köszönt ránk magára erőltetett mosollyal a pénztáros.

Megköszörültem a a torkomat, még mielőtt egyetlen hangot is kinyöghettem volna.

- Jó estét! - viszonoztam a közöntést kurtán, mialatt a nő bepötyögte a sampon árát.

Azután a képregény került sorra, és utoljára maradt a Playboy. Egész örökkévalóságnak tűnt, amíg a nő megtalálta az árát. Aztán, amíg azzal foglalatoskodott, hogy mindent belerakjon egy zacskóba, Katey a fülembe súgta: 

- Nincs is rossz ízlésed!

 Behunytam a szemem és egy szót sem szóltam. Mintha a kivégzésemre vártam volna. Fizettem, és gyorsan magamhoz vettem a zacskót. Az ingemből facsarni lehetett volna a verítéket.

 Ki innen, de gyorsan, ez volt az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam. Katey búcsúzóul még felém röppentett egy sziát.

- Kedden találkozunk - szóltam vissza, teljesen magamba merülve. Te jó ég! Ezt meg ugyan miért mondtam, gondoltam, miközben az ajtón át kiléptem az utcára.

 Méghogy kedden? Dehogy is! Sem kedden, sem máskor nem akartam Kateyt látni. Mialatt gondolataim továbbra is a kínos baki körül forogtak, a parkoló felől egy alak közeledett felém.

  Valamilyen oknál fogva túlságosan  sokáig vizsgálgattam a fickót, vagyis csak addig , amíg fel nem ismertem. Szívtam is a fogamat, újabb marhaságom miatt. az illető ugyanis nem volt más, mint Nick Rush az egyik legundokabb, leghülyébb alak az egész iskolában. Széles vigyorral közeledett felém.

- Mi van, Gülüszemű? Hogy ityeg a fityeg? - rikkantotta.

 Az ördögbe is, nem látja, hogy kontaklencsém van? Remélhetőleg megretten haragos pillantásom láttán, gondoltam. A továbbiakban figyelemre sem méltattam, s neki láttam, hogy eloldozzam a biciklit. Fél szemmel láttam még, amint Nick bemegy az üzletbe. Kapkodva ráncigálni kezdetm a bringát, miközben a pedálba csúnyán bevertem a lábamat. Amikor a fájdalom némileg enyhült, s indulni készültem kiszakadt a szatyrom, és minden szanaszét szórodott a járdán. Ebben a pillanatban Katey lépett ki a boltból.

 Szó mi szó volt már ennél jobb napom is.

- Minden rendben? - kérdezte, és segített a holmimat összeszedni. A Playboy az útra esett kinyitva, pont ott ahol gyönyörű lányok mutogatták magukat különböző bellásokban.

- Persze semmi az egész, csak kiszakadt a szatyrom. - Gondolom közben fülig vörösödtem. Arra számítottam, hogy biztosan rögtön felbukkan Nick is, hátha teljes lesz az örömöm. Máris előttem volt egy újabb szalagcím:

 Az év eseménye: Breki és Röfi Kisasszony Frigye.

  Katey időközben kiürítette a saját szatyrát, és felém nyújtotta.

- Itt az enyém, tessék. Neked jobban kell - mondta.

- Bizos? - kérdeztem vonakodva.

- Naná! Ott a kocsim, nem  látod?- bökött egy autó felé a parkolóban. - Tessék vedd már el!

 Mindent beleraktam a szatyorba, épp arra készültem, hogy elköszönjek Kateytől, amikor megláttam, amint Nick kilép a boltból.

- Mi van Breki, nem tudod sebességbe tenni? - bökött a biciklimre, s hanyag mozdulattal bedugott a szájába egy cigarettát. Hála istennek nem vette észre Kateyt.

 Elővette az öngyújtóját, rágyújtott, mélyeket szippantott, majd a füstöt körülményesen kifújta az orrán. Aztán gúnyos hangon megkérdezte: - Hol van Felix? Fogadni mernék, alig várod, hogy láthasd kedden. - Megfordult, bevágódott a kocsijába, és csikorgó kerekekkel elviharzott.

- Barom! - motyogtam magamban.

- Miért akarta tudni, hogy hol van Felix? - kérdezte Katey. - Csak nem Felix Bakerre gondolt?

- Régi történet - mondtam, hogy kitérhessek a válasz elől. Nem óhajtottam beavatni Kateyt a magánéletem titkaiba.

- Még egyszer köszönöm - mondtam, és felpattantam a biciklimre.