2.fejezet, 2.rész

  Röviddel ezután a telefon csengése riasztott fel izgalmas olvasmányomból. Biztosan Felix az, gondoltam. talán fel akar köszönteni. Meg nyilván át akar hívni magukhoz, hogy tévézzünk. Ha szerencsém van, otthon lesz az anyja is, és csinál nekünk egy nagy adag pattogatott kukoricát.

 - Adam! Téged keresnek - szólt anya.

 - Máris jövök! - kiáltottam, közben pedig az újságot begyömöszöltem a matrac alá.

 - Igen - szóltam unottan a kagylóba, Felixre számítva.

2. fejezet, 1. rész

  Épp csak annyi időm maradt, hogy ledobjam a szatyrot, és az ágyam alá dugjam a Playboyt, amikor az öcsém, Tom viharzott be a szobába.

- Mit csinálsz? - kérdezte.

- Az égvilágon semmit. És te? Mik a terveid?

- Ma a haveromnál alszom. Az edzőnk hétvégén elvisz minket a tavakhoz.

- Az egész focicsapatot? - kéreztem a hangomban némi kétkedéssel.

- Az a véleménye, hogy erősítenünk kell a közösségi szellemet - mondta vállvonogatva.

1.fejezet, 4.rész

 Áprilisban aztán, egy szép pénteki napon, amikor heti rendes spanyoldolgozatunkat írtuk, elszabadult a pokol. ezen a napon, valami véletlen folytán nekem kellett Nick dolgozatát kijavítanom. Először örültem, hogy a tíz kérdésből ötöt elrontott. A baj csupán az volt, hogy ezt a tudomására is kellett hoznom. Kezdetben erős kísértést éreztem, hogy hatalmas piros egyest pingáljak a műve alá, s megjegyzésként odaírjam: "A változatosság kedvéért tanulhatnál is néha szívecském!"

 Mivel azonban aggódtam önnön testi épségemért, megelégedtem egy szerény ki egyessel, melyet a neve mellé biggyesztettem.

1. fejezet, 3. rész

 A Nick miatt érzett haragom még el sem párolgott, amikor máris hazaértem. A biciklit betoltam a garázsba, a Playboyt pedig kivettem a szatyorból, s hogy biztosra menjek, bedugtam a nadrágom korcába. Az ingem amit kívül hordtam eltakarta a bűnjelet. Ezután széles léptekkel, peckesen bemasíroztam a szobába.

 Anya és az öregem még mindig elmélyülten szemlélték a halas filmet. Már azt hittem tiszta a levegő, és csendben belopakodhatok a szobámba, apa azonban utám kiáltott.

1.fejezet, 2.rész

  Az áruházhoz érve először is lelakatoltam a biciklimet. Útközben nagyon megizzadtam. Aznap biztosan legalább negyven fok volt árnyékban, és még napnyugta után is olyan érzésem volt, mintha szaunában csücsülnék. Többek közt ezért is akartam kocsival jönni, hiszen abban legalább van klíma.

  Az igazság azonban az, hogy akkor is kutyául megizzadtam volna, ha nincs ennyire meleg. Egyszerűen nagyon ideges voltam. Nem mindennap esik meg, hogy az ember elhatározza: egészen egyedülálló szülinapi ajándékkal lepi meg magát.

1. fejezet, 1. rész

 Szeptember első péntekén történt, a születésnapomon. Semmi kedvem nem volt az ünnepléshez. Kiváltképp azután nem, hogy megkérdeztem a szüleimet, használhatom-e a kocsit. Persze ők azt felelték, hogy jó nekem az öcsém biciklije is, vigyem csak azt.

- Néhány perc az egész - próbáltam meggyőzni őket -, csak sampont kellene vennem.

- Biztosan literszámra fogyasztanád a benzint -  válaszolta kimérten apám. Néha úgy tűnt, mintha a személyében John Wayne járna köztünk.