Hétfő

A vonat száguld, ütemre gördül: kick-snare-kick-snare, hihat, és apreggió. Fülesemben az Assemblage 23 lüktet. A telefonomon meg anyám keres. Háromszor cseng, de nem veszem fel. SMS-t küld. „Miért csinálod ezt? Kérlek, hívj vissza” – írja, de most nem érdekel. Küldetésem van. Main Quest, amit teljesítek.

Facebook üzenet pukkan. Ice az.

– Baszod csíra, fél órája várunk, hol vagy? – kérdi. Megírom, hogy késett a vonat, műszaki gondok adódtak, de 15 perc s ott leszek.

Sört bontok és a közeledő várost figyelem: a füstöt eregető gyárkéményeket, a hátuk mögül kikandikáló tömbházakat. Az új otthonomat, ahol egy hetet töltök az ismeretlen ismerősökkel, hogy felkészüljünk a bajnokságra.

Idős férfival utazom együtt. Hozzám szól, de a zene túldübörgi a hangját. Ahogy a fülest leveszem, a vonat monoton zakatolása megtölti a teret.

– Egyetem? – kérdi a fószer.

– Tessék?

– Gondolom, azért jön a fővárosba, hogy egyetemre iratkozzon. A fiam is itt tanul, Közgazdaságon másodéves…

– Játszani jövök – szakítom félbe. A fickó ettől nagyot néz.

Elmagyarázom neki, hogy elég skilles World of Warcraft játékos vagyok, és arénamérkőzésre készülők, ahol pénzt nyerhetek.

Az ipse nem veszi a lapot. Ő az én koromban legfeljebb labdát űzött, én meg egy virtuális hőst irányítok, billentyűzetet verek és Team Speakeren beszélek idegenekkel. Szóval, nagy köztünk a generációs szakadék, ezen, nincs amit magyarázni. „Az idők változnak” – ahogy Garrosh Hellscream mondja.

Az ipari negyedbe érünk. Ameddig a szem ellát, csak gyárak vannak. Hatalmas fém monstrumok, szürkék, kopottak. Tökéletesen passzolnak az industrial zenéhez.

SMS-t kapok. Anyám írt, újra.

"Ne haragudj, amiért a tegnap kiabáltam, csak nagyon dühös voltam. De az Istenre kérlek, hogy a pótérettségit csináld meg és érvényesülsz" – lelkizik, pedig a tököm se érdekli a pótérettségi.

Aztán facebook üzenetet kapok. Emszi az.

– Szió. Már megérkeztél? – kérdi a kiscsaj.

– Hamarosan oda érek. Holnap meglátogatlak – válaszolom.

– Ok. De picit izgulok, mármint egy idegennel találkozni, olyan fura.

– No para – mondom. Nem értem mit rinyál. Lassan egy hónapja, amióta az exem dobott, naponta beszélek és játszok online Emszivel, a 14 éves kiscsajjal.

Elchattelek a lánnyal, a vonat meg befut az állomásra. Felveszem a hátizsákom, és magam mögött hagyom a fülkét és a szedelőzködő idős tagot.

Az állomáson Ice-t keresem. Élőben még nem találkoztunk, csak online szagoltuk egymást, így alaposan körbenézek. Egy rakat friss végzőst látok, zombiként tódulnak a taxikhoz, de a haver sehol.

– Hé! Itt vagyunk – hallok egy ismerős hangot a hátam mögül. Ice az, meg valami csaj, vasalt fekete hajjal.

Miközben kezet rázok a tőlem valamivel, idősebb pasival, azon rágódom, hogy mekkora egy faszság a facebook, mert teljesen félre vezeti az embert. A képeken Ice véznának tűnt, ám a valóságban elég jó kondiban tartja magát. Az őt kísérő luvnya meg egy igazi bombázó. Meg is bámulom a csajt, aki miközben Ice fekete BMW-jébe teszi a csomagomat, észre sem veszi, hogy kivillan a világoskék tangája. Ettől beötlik, hogy több mint egy hónapja nem voltam csajjal.

A ribi vezet, Ice meg kólát kórtyól, én pedig hátul bambulok.

– Szólhattál volna, hogy késel – mondja Ice.

– Elszunyáltam – válaszolom.

– Ok. De attól még szólhattál volna – szögezi le, és nagyot szürcsöl a kólából.

Ice elmondja, hogy nála leszek elszállásolva, a vendége vagyok, akárcsak a többiek, akik még a csapatban lesznek. A szülei miatt ne parázzak, mert azok elmentek nyaralni. Szóval jó buli lesz, ígéri, de leszögezi: mindennél fontosabb, hogy győzzünk.

Az autó hirtelen féket vág, majdnem belehajtunk egy figyelmetlenül kitérő taxisba. Ice kólája az ölébe ömlik.

– Baszd meg! – horkan fel Ice. – Mi a picsádért nem tudsz vigyázni?

– Ne izélj már, nem az én hibám. A kurva taxis nem figyelt – csuklik meg a lány hangja.

– Leszarom – morogja Ice, majd felém fordul, és megjegyzi, hogy a pinák semmire sem jók csak a dugásra. Ettől a vasalthajú csaj kiborul és leparasztozza Ice-t, aki válaszként kusba parancsolja a lányt. Én meg csak lapítok, mint mesterlövész a bozótban, és érzem, hogy izgalmas hét elé nézek.