Az élet fűszere – Játékra fel!

Forró, nyári nap volt. Miska bácsi az utolsó öl szénát dobta fel a kocsi hátuljára. Megtörölte munkától verejtékes homlokát, és nagyot húzott a kissé már langyos vízből. Felmászott a szekérre és a gyeplő meghúzásával jelezte a lónak, hogy indulhatnak. Miska bácsi rendes, becsületest parasztember volt, aki éjt nappallá téve szorgalmasan dolgozott, hogy a feleségének és a fiainak mindene meglegyen. Mariska néni nagydarab, házsártos asszony lévén gyakran pörölt az urával, de ennek ellenére jószívű teremtés volt. Tisztességesen felnevelték a fiúkat, akik már a nagyvilágot járták, csak ritkán tértek haza. Józsi, a legidősebb elvégezte az egyetemet és a városban helyezkedett el, míg a fiatalabb Béla inkább kicsapongásairól volt híres.

Miska bácsi lefordult a tanyájuk irányába, mikor összetalálkozott a fia barátjával Balázzsal.

- Álljon meg Miska bátyám! – integetett a fiú a motorjáról leszállva.

- Hóóóóóóóóó! – kiáltott a lónak az öreg, mire az állat megtorpant.

- Tegnap este felhívott Béla, mondta, hogy a napokban hazalátogat, és megígértem neki, hogy egy újfajta fűszernövényből hozok neki, amit nemrég szereztem külföldről.

- Aztán miféle fűszernövény ez fiam? Nem ám valami sumákság, mert akkor téged is hátsón billentelek! – ismerte Miska bácsi a fiát, ezért rögtön a legrosszabbat feltételezte róla.

- Egy kis oregánó Olaszországból. Nagyon finom, húsokra szokták rakni. Béla nagyon szereti! Múlt héten ott jártam, és hoztam neki.

- De ha valami turpisság, ellátom a bajod! – fenyegette meg az ujjával.

- Esküszöm az anyám életére! – tette a kezét a szívére Balázs.

- Arra ne esküdözz, fiam! – nézett rá Miska bácsi rosszallóan. – No, nem bánom, add ide! Nekem mennem köll, mer’ mindjárt esik! – azzal felmutatott az egyre sűrűsödő sötét felhőkre.

Ahogy beállt a tanya udvarára, bement a konyhába, hogy friss vizet igyon. A fűszeres zacskót letette az asztalra, ivott, majd kiment. Nekiállt lerakni a szénát a csűrbe, miután a lovat bevezette az istállóba.

Mariska néni észre sem vette, hogy az ura hazaért. A tűzhelyen már főtt a krumpli a vacsorához, a húst pedig épp felszeletelte. Megdinsztelte a hagymát, majd rátette a szeleteket és a fűszerekért nyúlt. Ekkor pillantotta meg az asztalon heverő zacskót. Hogy kerülhetett ez ide? – tűnődött. Kibontotta, beleszagolt, tetszett neki a szokatlan illat. Gondolta, kipróbálja.

Miska bácsi éppen végzett a munkával, mikor leszakadt az ég. Becsukta az istálló ajtaját, majd beszaladt a házba. Isteni illat töltötte be a konyhát. Nagyon éhes volt már, kezet mosott, és asztalhoz is ült. Odakint tombolt a vihar, nagyokat villámlott, majd dörgött. Hálát adott az Istennek, hogy épp végzett a betakarítással, a többi növénynek pedig nem árt az eső. Kirakott magának egy jó tányérral az ételből, meg sem várta, hogy a felesége odaüljön, mohón enni kezdett.

Az éjszaka közepén iszonyatos csattogásra ébredt Miska bácsi. Azt hitte, újabb vihar ért oda és az ég adja ki ezeket a szörnyű hangokat. Ám ahogy jobban fülelt, a nesz, mintha az istállóból jött volna. Mariska néni jóízűen horkolt mellette, még a nyála is kifolyt. Nem akarta felébreszteni az asszonyt, jobbnak látta, ha maga indul el felderíteni a zajok forrását. Ahogy azonban kinyitotta az ajtót, még a szája is tátva maradt! Ámulva bámulta, ahogy a ló a két mellső lábán egyensúlyozik, a disznó a fején pörög, a kutya a macskát kufircolja, a kakas pedig sorra tojta a tojásokat. Miska bácsi behunyta, majd újra kinyitotta a szemét, de a látvány nem változott. Hogyan lehetséges ez? Fejére állt a világ? Álmodik… csak ez lehet a magyarázat. Ez nem a valóság. Megcsípte a kezét, a fájdalomtól azonban feljajdult, és még mindig az istállóban állt.

- Na, mi van öreg? – kacsintott rá a ló két tornagyakorlat között.

Miska bácsi felordított, majd kirohant a helyiségből, még az ajtót is nyitva hagyta.

Reggel az udvaron ébredt. Fogalma sem volt, hogyan került oda. A feje hasogatott, mintha másnapos lett volna. Az éjjel történtekre gondolt, félve indult az istálló felé, aminek az ajtaja még mindig tárva volt. Óvatosan dugta be a fejét, de megnyugodva látta, hogy minden rendben van. A ló komótosan ette az elé rakott szénát, a malac röfögve üdvözölte. Morzsi kutya távolabb az udvaron kergette a macskát. A kakas pedig kukorékolva hajtotta a tyúkokat. Szóval, csak álom volt az egész! Ám akkor sem értette, hogyan került az udvarra!

Bement a házba, a felesége az asztalnál ült és a kávéját kortyolgatta, miközben a fejét a karjára támasztotta. Ő sem nézett ki túl jól!

- Te, Maris! – kezdte. – Én olyan hülyeségeket álmodtam az éjjel!

- Hagyjál már öreg! – mordult rá az asszony. – Szétmegy a fejem, nincs kedvem a sületlenségeid hallgatni!

- Neked is? – kérdezte meglepve Miska bácsi.

Egyre csak pörgette az agyát, mi okozhatta ezeket a furcsa álmokat, mitől lett alvajáró, mikor eszébe jutott valami.

- Te, asszony! Tegnap hoztam egy zacskó fűszert, hova tetted?

- Te hoztad? – morogta. – Beleszagoltam, tetszett, gondoltam kipróbálom…

- Oh, hogy az a mocskos suhanc! – csapott az asztalra az öreg és úgy ahogy volt, pizsamában felugrott és kiviharzott a házból. Mariska néni nem értette, mi üthetett belé.

Balázs épp a kocsijába akart beszállni, mikor a hátsóját jó nagy rúgás érte.

- Oregánó, mi? – kérdezte rosszallóan Miska bácsi mögötte, aztán otthagyta.