Menekülés

       Péter jól keresett, de mégis anyagi gondok gyötörték. Drága volt az albérlet, magas a rezsi, sok pénzt elvitt az élelem, gyűjteni már nem volt miből. Pedig elképzelte, hogy egyszer neki is lesz családja, lakása, autója, vágyott a jómódra. Távol állt tőle a luxus, még a dohányzást is abbahagyta, a létfenntartáson kívül alig költött valamire. Így hát természetes, hogy mint sokan mások kis hazánkban, külföldön keresett boldogulást. Elég jól targoncázott, az OBI-nál marasztalták is, de alig ígértek többet a minimálbérnél. Tájékozódott és megtudta, hogy egy kikötői targoncás akár ötszörösét is megkapja azért a munkáért, amit itthon éhbérért végzett. Jól tudta, hogy a felkapott helyeken neki nem sok esélye lenne, ezért egy távoli afrikai kikötőt nézett ki magának. A Vörös tenger menti Hodeidát választotta, és szorgalmasan tanulta az arab nyelvet. Mikor már tűrhetően beszélt az ottaniak nyelvén, kezdte böngészni a neten a helyi oldalakat, hirdetéseket. Az egyik kikötői szállító éppen targoncást keresett a teherautói rakodásához. Jelentkezett a megadott e-mail címen, aztán kiutazott, és rövidesen megegyeztek a munkáltatóval.

       Hasszánnak, akinél dolgozott, négy felesége volt, az egyik különösen csinos és kacér teremtés, ha nem feleség, akkor biztosan kokott lenne. Péter hallott az ottani szigorú törvényekről, ezért nem közeledett az arab nőhöz. A szálláshelye a gazda házában volt, így esett, hogy az egyik este besurrant hozzá az asszonyka, és igyekezett rávenni egy kis kalandra a fiút. Hízelgett neki, hogy ilyen izgató fehér bőrű férfival még nem volt dolga, szeretné kipróbálni. Addig nyomult,míg Péter mutatott némi hajlandóságot, összeölelkeztek. Ebben a pillanatban kopogott, és arab szokás szerint már be is lépett a férj unokaöccse, aki szintén a házban lakott. Eredetileg egy pohár italra akarta elcsalni Pétert, de mikor meglátta az alig félre érthető szituációt, hatalmas patáliát csapott. Előkerült a férj is, rögtön kész ténynek vette a csalást, értesítette a rendőrséget. Pétert és a nőt is bilincsben vitték el, börtönbe kerültek, rövidesen lezajlott a tárgyalás is Az ottani törvények szerint Pétert kaszabolás általi halálra, az asszonyt pedig megkövezésre ítélték. A kaszabolás azt jelentette, hogy kikötözik a bűnöst félmeztelen a főtéri emelvényre, és a hóhér egy éles karddal hat-nyolc vágást ejt rajta, egyik sem lehet halálos. A kivérzésnek addig kell tartania, mint az élvezkedésnek, vagyis durván fél óra alatt meghalt a kikötözött.

       Péter az ország szokásai szerint kérhetett utolsó kívánságként bármit, ami emberileg teljesíthető Ő azt kérte, hogy elkölthessen egy ebédet az őt elítélő bíróval. Másnap elvitték a bíró házába, ott levették a bilincseit, és asztalhoz ültették. Jött a bíró, köszöntötték egymást, és evés közben beszélgettek. Péter azon sajnálkozott, hogy ebben az országban ilyen középkori törvények uralkodnak, mentségül azt hozta elő, hogy nem kellően ismerte ezen ország ítélkezési szokásait. A bíró sajnálkozott, és szóba hozta, hogy valamikor a hetvenes években a magyaroknál járt egyetemre, sok szép élményt őriz azokból az időkből. Elismerte, hogy ő maga is folytatott viszonyt egy magyar nővel, akinek korábban volt férje, de ott az nem volt komoly bűn. A hosszas beszélgetés végén a bíró így szólt:

- Nézd te szegény balga idegen, megesett rajtad a szívem. Biztosítok neked két órányi előnyt, addig menekülj ha tudsz. Az idő leteltével szólok az őröknek, akik utánad erednek. No, indulj!

Péter alig hitte a történteket, végül csak összeszedte magát, és képes volt kiosonni a hátsó bejáraton. Rögtön a kikötőbe szaladt, ismerte az egyik hajó kapitányát, valójában nem is igazi hajó volt, csak egy kis bárka, de éppen indult Szudánba. Kapott ócska göncöket, és beírta a hajónaplóba matrózként. Még el sem kezdődött az üldözés, ő már a nyílt tengeren volt.

       Miután szerencsésen hazaérkezett, hosszú köszönő levelet írt a bírónak, persze interneten, hol más nemigen olvashatja. Megfogadta, hogy idegen földre csak akkor teszi a lábát, ha alaposan tanulmányozta a törvényeket, népszokásokat. Fél év után ismét külföldön, az íreknél dolgozott, ahol minden szépen alakult, csak az IRA ne lett volna…