- Ön fogja vezetni a felderítő küldetést!

      Lily elveszítette a hangját. Igaz, egy kelletlen szó még így is szökni akart a torkából, de a lánynak nem maradt elég ereje hozzá, halk sóhajtásként tört elő. Lehunyta a szemeit, jobb kezének ujjai pedig szorosan az orrcsontjára tapadtak. Mély levegővételeket vett, hogy elég oxigénhez juttattassa az agyát, mely túlterhelődött az imént hallott sületlenségtől. Rózsa erre a hülyeségre próbálta figyelmeztetni őt, most már tisztán látta. Feszült toporgásba kezdett, bal lábfeje ideges ritmusban püfölte a padlót.

      - És ezt mégis melyik zseniális álmodban gondoltad ki? - kérdezte, messzemenően csalódva a férfi intelligenciájában. Nem változtatott letört testtartásán, szemei továbbra is csukva maradtak.

      - Nem azért viseltem az önök gondját egy éven keresztül, mert kedves nagybácsit akartam játszani - mondta az angyal, és közelebb lépett a lányhoz. - A Szolárisz Uniónak szüksége van olyan személyekre, mint maga!

      - Ezért rángattatok el ide? - tért magához a bestia. - Felhívtok bármelyik KommLinken, ott helyben meg is tudtam volna mondani a választ. Nem!

      Viszont ellenkezése nem rendelkezett hatalommal, a döntést már régen meghozták helyette.

      - A helyzet az, Lily, hogy "nemet" nem igazán tudunk elfogadni válasznak.

      - Ez egy öngyilkos küldetés, én pedig nem vagyok elég ostoba hozzá, hogy a részese legyek! - kiáltott vissza, félően attól, hogy sorsa már elbírálásra került. -  Nektek van bajotok az Árnyakkal, nincs valami erre kiképzett ügynöktök, aki elvállalja?

      - És pontosan itt van a probléma! - emelte fel a hangját Jácint is, hogy még meggyőzőbb legyen. - Nem küldhetünk be angyalokat az Árnyak közé, helyben kivégzik őket, amint meglátják a szárnyaikat! Egy átlag terrán viszont nem bízik meg bennünk eléggé, hogy segítsen. Lily, maga a szó szoros értelmében az egyetlen, akire számíthatunk!

      A Tanács tagjai kíváncsi szemekkel bámulták az egyre nyugtalanabb leányt. Néma csendben ültek és várták, hogy társuk megtörje a lelkét. Lily is érezte ezt, ösztönei menekülésre késztették. Fuss! Forgolódott, a smaragd tekintet rémülten vizsgálta a számára eltorzulni látszó arcokat. Menekülj! Tudatalattija sürgetése ellenére csupán lassú hátrálásba kezdett. Végül is mire számított? Tudta, hogy az Árnyakkal kapcsolatban akarnak tőle valamit a szolárok, akkor mégis miért lepődött meg? Rohanj, mielőtt rád teszik a láncot!

      - Nem... - nyögte erőtlenül, de a múltra gondolva aztán némi bátorság szállt a testébe. Bármerre fordította a fejét, mindenhol a Hibrid Projekt fogadta. A szolárok tanácsa; Ash, amint felé nyúl, hogy az arcát megcirógassa. - Soha többé nem leszek senki játékszere!

      Hátat fordított, gyorsuló léptekkel az ajtó felé vette az irányt, az viszont zárva volt.

      - Jácint! - csendült fel az egyik angyal nő mély, türelmetlen hangja. Aqual portálvárosának a képviselője volt az, mely a Nyugati Régió fővárosaként elsőnek némult el az Árnyak hatalma alatt. Két másik társával a tavalyi év folyamán még időben elhagyták a kontinenst, a portálok pár nappal később zárultak le. - Remélem, nem csak az időnket vesztegetjük ezzel.

      A férfi egy mosollyal felelt neki, megvolt a terve erre az eshetőségre is.

      - Sajnálattal hallom a döntését, Lily. Pedig örültem volna, ha még azelőtt megállíthatjuk az Árnyakat, mielőtt még valamelyik barátjának komolyabb baja esik. - Ez sikeresen megragadta a lány figyelmét. - Nagyon szomorú lenne, ha mondjuk Szandra Ocean családjával történne valami, ami... -

      Még be sem fejezte a mondatot, amikor szavai rémülten a torkán akadtak. Lily egy szemvillanás alatt bezárta a kettejük közötti távolságot, lábai a legkisebb zaj nélkül száguldottak keresztül a fa padlózaton. A bestia megragadta az angyal hófehér, több darabból álló köntösét, majd egy gyors mozdulattal megkerülte őt, mögé fordult, óvatosan elhajolva a szárnyak elől, s ugyanazzal a lendülettel vissza is pördült elé. Mire Jácint időt talált rá, hogy pislogjon egyet, már a gyilkolni kész smaragd tekintet fogadta őt, s egy hideg penge, mely vérre éhezve a nyakához szegült.

      Elkerekedtek a férfi szemei, első mozdulata az volt, hogy dereka körül kitapogatta a tradicionális szolár ruházat egymást fedő szelvényeit. Rádöbbent, a saját késével fenyegetik!

      A Tanács hangyaboly módjára riadt fel. Egyesek ijedten felhőköltek az asztaluktól, nem hittek a saját szemüknek, de voltak olyanok is, akiknek több lélekjelenlétük volt. Terra és Navitas képviselőse fegyvert rántott, pisztolyt szegeztek a megvadult lányra, hogy így kényszerítsék őt a hátrálásra, Lily azonban kizárta a külvilágot, egyedül Jácint reszkető arcizmaival foglalkozott. Az ő keze is megremegett egy élet kioltásának gondolatától, de valami eluralkodott felette, látni akarta a félelmet.

      - Mondd csak még egyszer, miért is kéne aggódnom az épségükért? - sziszegte Lily. Nem fogják cérnaszálon rángatni, mint holmi bábút! - Csak nem terveztek valamit, amit aztán nagyon, de nagyon meg fogtok bánni, ugye nem?

      - Lépjen el tőle! - parancsolt rá a Terrát képviselő angyal, de Jácint felemelte a tenyereit, őket utasította fegyverletételre.

      - Lily! Esküszöm önnek, mi mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy megóvjuk a kis Szandra családját, nem tőlünk kell féltenie őket!

      A kés még jobban hozzászorult a szolár vékony bőréhez.

      - Halljam, akkor kitől?

      - Idefigyeljen, az Árnyak nem fognak örökké a Déli Régióban maradni! Ha követik a jelenlegi menetet, akkor előbb vagy utóbb a lumigi portálon keresztül elözönlik a Keleti Régiót, és a déllel kapcsolatban álló Ter'aer lesz az első, amit porig rombolnak. Ha jól tudom, az Ocean család egy nagyon sikeres és népszerű fürdőt vezet ott. Még ha az életük nem is kerül közvetlen veszélybe, a vállalkozásuk mindenképpen romokba dől, ha a fekete sereg elkezdi darabjaira lőni a várost. - Érvelése nem volt hiábavaló, Lily fejéig is eljutottak ezek a gondolatok. Jácint látta rajta, hogy érti, miről beszél neki, így beverte az utolsó szöget a koporsóba. - Mihamarabb végzetes csapást kell mérnünk a szervezetre, még most, amíg lehet! Ez már nem csak rólunk szól, több millió terrán jövője van veszélyben. Lily, szükségünk van arra a beszivárgó csapatra, ha véget akarunk vetni ennek!

      A lány felmordult, igazat kellett adnia Jácintnak. Senkinek sem szabadna család nélkül felnőnie. Ezt a hibát ő már elkövette, tudta, mennyire fájdalmas és hogy hova vezet. Szandrára gondolt, ám a kislány mosolyának még a képzeletében sem tudott ellenállni. Ha az Árnyak előre törnek, akkor lehet, hogy ezt az idétlen vigyort soha nem látja majd többet. Túl sok a "ha"...

      Ellökte magát a férfitól, a kést pedig visszanyújtotta jogos tulajdonosának.

      - Legközelebb próbáld meg jobban elrejteni - tanácsolta, majd ahogy Jácint elvette tőle a fegyvert, hirtelen nem várt gondolat ötlött a fejébe. Márk régi szavai idéződtek fel benne, de biztosra kellett mennie abban, hogy ezek a megállapítások igazak-e. - Egyáltalán hogyan lettek az Árnyak ilyen erősek? - tette fel a hamis kérdést, melynek válaszát már sejtette. Jácinttól kell hallania a magyarázatot, csak akkor lehet biztos benne. - A terrán feltételezné, hogy ti szolárok mindent szemmel tartotok.

      Az angyal örömmel válaszolt Lily kérdésére. Úgy vélte, hogy minél jobban kielégíti a lány kíváncsiságát, annál nagyobb eséllyel bírhatja rá a küldetésre, de ezúttal nem is sejtette, hogy ő volt az, aki rájátszott a másik fél kezére.

      - Normális esetben ez így is lenne, de az Árnyak egy hivatalos szervezet, így nem áll módunkban felügyelni őket. A Nyugati Régió mocsárvilágát pedig tökéletesen felhasználták, hogy teljes titokban felfegyverkezzenek.

      Lily csupán ennyit akart hallani. Arcán végre mosoly kelt, érezte, hogy mindene megvan hozzá, hogy az irányítást végre a kezébe vegye.

      - Rendben van! - jelentette ki határozottan. - Segítek!

      Jácint másra sem számított tőle, a nem várt késelős jelenet ellenére a lány döntését csak az idő kérdésnek tekintette. Előre örült a győzelmének! Ismerte Lily képességeit, tudta, mire képes, ezért a siker érdekében kiváló eszköznek vélte.

      - A Szolárisz Unió nevében hálásan köszönöm a közreműködését - hajolt meg az angyal, hogy jó műsort adjon elő, de Lily feltartotta a tenyerét, nem kért a színjátékból.

      - Egy feltétellel! - kiáltotta ki a lány.

      Nem várt fordulat, Jácint szemei kerekre nyíltak a meglepődéstől.

      - Egy feltétel? - kérdezett vissza az angyal, s felhagyott a hosszúra nyúlt meghajlással. - Elnézését kérem, Lily, de ez a téma nem alku tárgya. Muszáj segítenie, vagy különben az Árnyak még több szenvedést fognak okozni!

      - Egy feltétel! - ismételte el a lány, határozottabban, agresszívabban.

      A Tanács nem akart engedni egy terránnak, Jácint így nehéz helyzetbe került. Valamit azonnal ki kellett találnia, hogy a lánynak ne adjon lehetőséget a helyzetének kihasználására. Teljesen mindegy volt, hogy mit kérne, fegyvert, státuszt, pénz, vagy akár több információt az Árnyakról, a kezei meg voltak kötve.

      - Lily, mi mindent meg fogunk adni önnek, ami a feladatához szükséges - ígérte, féligazságot beszélve. - Mégis, mi egyéb vágya lehet?

      - Egy szervezet! - jelentette ki Lily, s rajta kívül elnémult a terem. - Egy saját szervezetet akarok alapítani a Tornádó Völgy területén, ami biztosítja, hogy soha többet nem fogom látni magukat!

      Jól beszélt, ez Jácintot is lesokkolta. Ha a lány megkapja, amit akar, akkor az ég világon nem fogják többet látni őt, nem lesz uralmuk felette. Egy olyan tökéletes erőforrásról volt itt most szó, amiről az angyalnak esze ágában sem volt lemondani!

      - Ez nevetséges! - kelt ki magából Ter'aer képviselője, kinek a lány által követelt terület a fennhatósága alá tartozott. - A Tornádó Völgy Terra-9 egyik nevezetes tájegysége, egy természeti érték, ahol nem mellesleg egy oktatótábor is üzemel.

      Lily gyorsan a szavába vágott, élesen, precízen.

      - Melyek közül egyik sem érdekel engem!

      - Valóban - helyeselt Jácint, kollégája véleményét támogatva. - Ezt a kérést lehetetlen lenne teljesíteni. Különben is, már a szavát adta, hogy segít nekünk, innen nem mehet vissza.

      - Nos, igen, beleegyeztem, hogy segítek. De az, hogy a feladatomat mennyire jól fogom végezni, az már egy teljesen más történet. - Előre lépett, Jácint pedig hátrálni kezdett. - Iderángattak engem, mert tudják, hogy én vagyok az egyetlen esélyük. Ha az, amit kiterveltek az Árnyak ellen tényleg rajtam áll, akkor itt én hozom a döntéseket, én fogom megmondani, hogy mi és hogy legyen, és ti követtek engem! - Körbenézett, a Tanács ideges tekintettel bámult rá. - Vagy megkapom, amit akarok, vagy pár holdon belül mindannyian búcsút mondhattok azoknak a székeknek!

      - Hajlandó lenne az egész világot kárhozatra ítélni egy gyerekes kívánság érdekében?

      - Gondoljátok át újra ezt a kérdést, és rá fogtok jönni, hogy ezt valójában nektek kell megválaszolni. Máshogy fogalmazok: Vagy engem tartotok meg, vagy bolygót!

      Sarokba szorultak. Jácint nagyot nyelt, a kötél, melyet Lily köré akart fonni most az ő nyakát szorongatta. Honnan jött a lánynak ez az ötlete? Nem akarta elengedni a Lily által birtokolt erőt, főleg nem ezekben a kétes időkben, de társai gyorsabban meghozták a döntést.

      - Rendben van - egyezett bele Terra képviselője, a többség véleményét átadva.  - Mihelyst az Árnyak nem jelentenek többé veszélyt, megkapja a szervezetet.

      - És a völgyet - egészítette ki Lily az alkut, mire az angyal egy rövid szünet után rábólintott. Őt nem érdekelte a lány, egyedül a háborúnak akart véget vetni, és ezért bármi pénzt hajlandó volt kifizetni.

      - Szóval, maga szerint ön képes lesz megtalálni az Árnyak főhadiszállását? - kérdezte a nő kimérten.

      - Jácint valami csapatot is említett - kerülte ki szándékosan a válaszadást Lily.

      - Igen, még két terrán fog csatlakozni önhöz - helyeselt a szolár. - Nem tartott sokáig, míg meggyőztük őket, hogy csatlakozzanak az akcióhoz, de attól félek, hogy nem bízunk meg bennük eléggé, hogy egyedül elengedjük őket. Ez lesz az ön második feladata, Lily, hogy állandóan szemmel tartsa őket!

      - Miért mindig én kényszerülök a bébicsősz szerepébe... - sóhajtotta a lány, majd összeszedte magát egy rendes válasz érdekében. - Rendben van, gondolom így igazságos az alku. És kik a szerencsés áldozatok?

      - Ami azt illeti Lily - lépett be Jácint is a társalgásba, egy erőltetett, önelégült mosollyal az arcán -, ön is nagyon jól ismeri őket.

      Még mielőtt a lány rákérdezhetett volna, kinyílt a hátuk mögött az ajtó, megszakítva ezzel a társalgásukat. Rózsa állított be a szobába a frissen megérkezett vendégekkel, kik már érdeklődően várták, hogy megismerjék újdonsült vezetőjüket. Mihelyst meglátta a párost, Lilynek menten elakadt a lélegzete. Ezt az egész jelenséget itt helyben egy rossz álomnak tudta be. Muszáj, hogy az legyen, a szolárok erre soha nem vetemednének!

      A srác haladt elől, hosszú karimájú, fekete kalapja alatt egy, a jövőt boldogan váró mosoly ült, míg a mögötte sétáló lány göndör, szőke hajtincsei hibátlan keretet adtak azon tengerkék szempárnak, mely Lilyt azonnal kipécézte magának. Első pillanattól fogva felidéződtek egymásban az emlékek, ahogy a három fiatal terrán találkozott, de egyik kép sem volt túlságosan kedves.

      Terra képviselője volt az, aki megtörte az érzelmektől nehéz csendet.

      - Lily Sun, engedje meg, hogy bemutassam önnek az új csapatát: Daniel Midnight és May Garror. A Katona Kölykök Triászának egykori két tagja.

***