- Lily Sun, engedje meg, hogy bemutassam önnek az új csapatát: Daniel Midnight és May Garror. A Katona Kölykök Triászának egykori két tagja.

***

      Miként a nap álmosan megközelítette a horizontot, a nagykövetségen sorra felkapcsolódtak a villanyok. Sárga fényárban úsztak a folyosók, a termek, bár a legtöbb helyiség üres volt, nem akadt, aki kiélvezze. Az angyalok nagy része már menekülőre fogta, nem maradnak abban az intézményben, ahol először keresnék őket az Árnyak. Biztosítva lettek róla, hogy az épület egy jól védhető fellegvár, mégis, sokan nem vállalták a kockázatot, futottak, amíg tudtak. Egyedül a Tanács és néhány nélkülözhetetlenebb személyiség maradt csak hátra a gárda őrizetében, viszont kizárólag az ellentámadás megszervezésének érdekében. Pár nap múlva ők is nyúlcipőt húznak.

      Új lap fordult a magazinban, a kívánságteljesítő fáról szóló cikk pedig azonnal megragadta Szandra érdeklődését. Felkapta arcához az újságot, majd az izgalomtól apró golyóba gömbölyödve eldőlt az általa kisajátított kanapén. Norbert és Ágnes is hasonlóképpen élvezték a kényelmet, melyet a terrán igények szerint berendezett szoba biztosított. Békés atmoszféra lehetett volna, minden megvolt hozzá, hogy kellemesen pihenjenek, ám a sors néha furcsa szálakat tud szőni, és gyakran örömmel enged azoknak, akik ezen vonalakat a saját kénye-kedvük szerint a kezükbe veszik.

      - Nem! - csendült fel ismételten az a mély hang, mely már hosszú percek óta zavarta a szoba nyugalmát. - Mondom, minden rendben van, nem kell aggódni! - Várt egy kicsit a másik félre, de annak válaszával megint nem volt képes megelégedni. - Nézd, az én döntésem volt, ha dühös lesz, hát dühös lesz. - Most egy hosszabb csend következett az ő részéről. A fiú kezdte azt érezni, hogy hátralévő fiatalságát a KommLink előtt ülve fogja tölteni. -  Dehogy fogsz bajba kerülni miattam! Ezúttal nem.

      - Ajánlom, hogy legyen ott tea! - kiáltott hátra Ágnes, hangot adva a szükségleteinek.

      Udvariatlansága nem zavarta a srácot, sőt, az jót mosolygott rajta.

      - És meg tudnád nézni, hogy van-e otthon tea? - közvetítette a kérelmet. - Nemes hálám, Eszter-mester! Akkor majd holnap reggelre odaérünk. Aztán te is aludj jól, még a végén elijeszted őket a rongyossá fáradt arcoddal!

      Na, erre aztán volt rikácsolás, még Szandra is kinézett az újsága mögül, annyira megijedt az ismeretlen lány éles hangjától. A fiú felkacagott, bár tudta, hogy halott terrán ő, mihelyst összefutnak. De hát mi értelme van az életnek, ha nem éled veszélyesen? Lezárta a kommunikációs linket.

      - A húgodban aztán van spiritusz! - bökte hátra Ágnes. A többiekkel ellentétben neki kifinomult fülei voltak a hallgatózáshoz, így minden egyes szót elcsípett, ami a beszélgetés során átjött a kagylón.

      - A Terra család már csak ilyen - vont vállat Zsolt. - De sebaj, hiszen holnaptól úgy is nálunk folytatódik ez a buli! - jelentette be az örömhírt. A barátai nem élhetnek holmi angyal lakta nagykövetségen, dehogy is, a családja rezidenciája kellően bő helyet fog biztosítani mindannyiuknak.

      Ásított, a hosszú utazás az ő energiatartalékait is kimerítette, ekkor azonban földbarna szemeivel rápillantott az ajtóban álló Lilyre. A lány lemerevedett Zsolt látványától, s ez a reakció a másik fél részéről is kölcsönösnek bizonyult. Elnémultak a zajok, megfagyott kettejük között a levegő. Ágnes már hosszú ideje várt erre a jelenetre, sóvárgóan nézett ki a fotel mögül, várva, hogy milyen káosznak lehet a szemtanúja.

      A háború azonban furcsa módon elmaradt, Lily a kezdeti meglepetésen kívül nem mutatott ki több érdeklődést az enyhén megrémült srác iránt. Ülőhelyet keresett magának, egy nyugodt részleget, ahol átgondolhatja a dolgokat, első lépése során viszont egy másik ismerős személybe botlott. Sandra ült az ajtó melletti széken, csendesen olvasgatva egy könyvet, amikor Lily megjelent.

      - Hát te meg mit keresel itt? - kérdezte tőle őszinte meglepetéssel.

      Sandra ösztönösen megremegett a nem várt megszólítástól. Nem tudta, hogy mit feleljen, vagy hogy egyáltalán mit kéne mondania ebben az esetben. Zsolt nemes egyszerűséggel elrabolta őt, ide rángatta magával, hogy ne utazzon egyedül. Illene ezt kimondania? Mert bármit is mondjon a fiú, ez történt valójában! Még szerencse, hogy a szülei nem akadtak ki, amikor felhívta őket. A hír, miszerint egyetlen lányuk a világ leggazdagabb családjánál van vendégségben sokkal inkább izgatottá tette őket, és sok sikert kívántak neki.Mihez!?

      - Hé, hé, hé, hé! - lépett közbe Zsolt, rossz néven véve, hogy Lily ilyen egyszerűen figyelmen kívül hagyta őt. - Én is itt vagyok! Ez nem meglepetés?

      - Hogy az igazat megvalljam, rád még számítottam is - sóhajtotta Lily. - Mindig felkészülök a legrosszabbra. De ő miért van itt?

      - Tudod te, hogy mennyire összetörted a szívünket, amikor ott hagytál minket megfagyni? - kérdezett vissza Zsolt, színpadias drámával a hangjában. Átkarolta Sandra nyakát. - Szegény lánynak majd' megszakadt a szíve, hogy nem láthatja többé a barátnőjét - mondta, Ágnesre mutatva a távolban.

      Lily nem vette be a történetet. Zsolt meséi még Jácintnál is átlátszóbbak voltak, ami igencsak jelentett valamit. Sandrára pillantott, a megszeppent lány pedig ijedt kiscicaként nézett vissza rá, segítségért rimánkodva a szemeivel.

      Sajnos Lilyt ez nem igazán hatotta meg.

      - Mondd, gyakran rabolsz el terránokat, hogy megindokold a hülyeségeidet?

      Zsolt elvigyorgott.

      - Kizárólag ha csinos lányokról van szó.

      - Vidd vissza oda, ahol találtad! - adta ki az utasítást Lily, és ezzel lezártnak tekintette a témát.

      Ágnes unottan felsóhajtott. A múlt tapasztalatából ítélve valami ezerszer izgalmasabb találkozót remélt, kiabálással és káosszal telítve, ehelyett viszont csendben nézhette, miként Lily zavartalanul leült elé, s kényeleme helyezte magát a puha fotelban.

      - Elég sokáig eltartott az a megbeszélés - bökte oda a démon a megjegyzést. Órákig nem hallottak felőle! - Volt valami érdekesség?

      Lily nem felelt. Kavarogtak a gondolatok a fejében, még próbálta felfogni a történteket. A plafonra tekintett, annak színei pedig elmosódtak, miként lelki szemei előtt felidéződtek az emlékek.

***

      - Az Árnyak legfőbb célja az, hogy mindent elpusztítsanak az útjukban.

      - Valahogyan ezt nehezemre esik elhinni - morfondírozott Daniel egy rövid töprengést követően, Jácint azonban nem fogadta túl jó kedvel a fiú kétségét.

      - Esetleg szeretne velünk megosztani valamit?

      - Ismerem a vezetőjüket, Gabrielt - magyarázta gondterhelten a fiú. - Nem ápoltunk túl jó viszonyt az Árnyakkal, de azért volt egy szolid diplomáciai kapcsolat közöttünk. Ez az egész háború nem fér bele a képbe, Gabriel ugyanúgy ellenzi a nyílt konfliktust, mint bárki más, tudja, mit veszíthet.

      - Gabriellel már évek óta megszakadt a kapcsolat - vágott közbe May, és rácsapott az asztalra, melyet mindannyian körbeálltak. - Egyéb használhatatlan vélemény?

      Nem tetszett Lilynek a lány magatartása. Emlékezett rá, a semleges szőkeségre, aki minden pillanatban megrekedt a háttérben. Sodródott az árral, hagyta, hogy vezessék, de ez a személy, akivel most szemben állt más volt. Erőszakos, dühvel teli. Ez az ellenszenv legjobban akkor látszódott, amikor a két lány tekintete a térkép fölött összetalálkozott.

      - Egyáltalán hogyan kerekedtek felül az Árnyak? - érdeklődött Lily. - Elég lenne megkérni valamelyik elemi klánt, mondjuk a földharcosokat, hogy lökjék őket vissza nyugatra, és kész, probléma megoldva.

      - Ez valóban ideális lenne, de attól tartok a famíliák segítségére nem számíthatunk - mondta Jácint. - A Terrán Birodalom bukása után kimondták a semlegességüket, nem hajlandóak belekeveredni a világot érintő problémákba.

      - Ezt tudjuk mi is, de ha az Árnyak tényleg ekkora veszélyt jelentenek, akkor a megállításuk az ő érdekük is - adott hangot a véleményének Daniel, de Jácint leintette.

      - Ezen a téren már megelőztek minket. Az Árnyak megígérték a famíliáknak, hogy békén hagyják őket, mindaddig, amíg továbbra is tartózkodnak a beavatkozástól.

      - Önző banda - vágott közbe ismételten May, megvető tekintete pedig Lilyre vetült, aki egyből leszűrte, hogy eme megjegyzés valójában kire is irányult. A bestia örömmel viszonozta ezt az érzést, neki is megvolt a véleménye a Triászról.

      - Van bármi egyéb információ az Árnyakkal kapcsolatban? - tért vissza a témára Daniel, meggátolva, hogy a lánypáros egymás nyakának ugorjon.

      - Meglepő módon nincs - csóválta a fejét a Terrát képviselő angyal. A nő előrehajolt, ujjaival végigsimította a térképen a Déli Régiót. - Az Árnyak nagyon alaposak. Nem tudom, hogy hogyan csinálják, de mielőtt megtámadnának egy portálvárost, a teljes kommunikációs hálózatot megbénítják, ezért csak előzőleges védelmet vagyunk képesek felállítani. Az utólagos beavatkozás már rendkívül körülményes.

      - Ami azt illeti - hajolt előre Jácint is, egy hanglejátszóval a kezei között -, van egy valami. Amikor először kitörtek nyugatról és megtámadták Isent, a kommunikációs linkek nem haltak el azonnal. Kaptunk egy igen érdekes segélykérést.

      Elindította a felvételt, melynek eleje nem tért el túlságosan attól, amire a csapat számított. Pánikszerű kiáltozás, elkapkodott szótagok, a háttérben robbanások a sikolyok. Ez nem egy olyan támadás volt, amit bárki előre láthatott volna, Daniel is megállapította, hogy az Árnyak rajtaütésszerűen csaptak le az áldozatukra.

      Hirtelen minden elnémult. Természetellenes csend szűrődött át a felvételen, akárcsak a sziklák között frissen nyílt forrás. Előtört, elárasztotta a szobát, s vele együtt felkészült rá, egy megfojtsa azokat, kik körbeállták. Ekkor egy női hang szólt bele a mikrofonba. Selymes, csábító hanglejtése pusztulást vitt a hátán, a vérfagyasztó nyugalom, mely körbeölelte elég volt hozzá, hogy a nyers félelemtől mindhárom fiatal megremegjen

      - Az Árnyak felébredtek!

      Szívdobbanás. Lily lábai összerogytak, az asztal gátolta meg, hogy a lány lezuhanjon a talajra. Lüktetett a feje, a szavak hallatán éles fájdalom csapott bele az elméjébe. Darabokra szakadt képeket látott, rendszertelen betűket és homályos mozzanatokat... Megtört emlékek, melyeket nem tartott a sajátjának. Mogyorószín szemek néztek vissza rá a kavalkádból, melyek még így, a képzeletében is egészen a lelkébe bámultak.

      - Lily! - kiáltott ki érte Daniel, de Jácint volt az, aki először odasietett és kinyújtotta érte a segédkezet.

      - Minden rendben? - kérdezte az angyal.

      A lány talpra állt, bár lábai még mindig gyengék voltak, imbolygott az asztalnál.

      - Persze - nyögte, majd rámordult a jelenlévőkre. Nem kell, hogy kisgyerekként bánjanak vele. - Csak... valahonnan ismerősnek tűnik ez a hang.

       - Valóban? - kérdezett rá szkeptikusan May. - Mert, ahogy én tudom, a terránok nem így szoktak reagálni egy ismerős hangra.

      Lily elengedte a füle mellett a nem kívánt hozzászólást. Kimerült testével előre dőlt, a hangrögzítőre nézett. Egyetlen egy szó járt most a fejében, egy szó, amit a felkavarodó káosz közepén pillantott meg. Elwyen.

***

      Többszörös csettintésre riadt fel, Ágnes türelmetlenül toporzékolt előtte. A démon előrehajolt, oly' közel Lily arcához, hogy vörösre festett haja függönyként vetült a smaragd szemek elé.

      - Az ég szerelmére, mondták már neked, hogy milyen mélyen el tudsz bambulni? - sóhajtotta. - Zsolt elrendezte, hogy holnaptól ott lakjunk egy kis ideig a birtokukon. Egy egész birtok! - hangsúlyozta csillogó szemekkel, s mintha egy pár pillanatra előtört volna belőle az a kislány, akit már réges-régen eltemetett. - Nagyszerű hír, avagy nagyszerű hír?

      Lily unottan pislogott, neki ezek a szavak semmit sem jelentettek. A most együtt töltött pillanatok számára úgy is az utolsóak lesznek, így még Zsolt jelenléte sem izgatta.

      - Birtok?

      - Aha! Itt Elementária közepén. Vendégségben leszünk a Terra-famíliánál, mit szólsz?

      Lily nem reagált rá, mit is válaszolhatott volna? Az ő útja már előre elrendeltetett, így minden más, ami nem tartozik hozzá a céljához felesleges lett. Társalgások, közös élmények, még Zsolt jelenléte is, ezek hamarosan mind-mind feleslegessé válnak, időpazarlás foglalkozni vele. Mégis, valamiért elment a kedve. Esetleg lehet, hogy rosszul döntött? Szeretett volna inkább ezzel a csapattal maradni? De akkor miért egyezett bele az akcióba olyan hamar? Megfogadta, hogy nem fog küzdeni többet, de lelke mélyén érezte rá a késztetést, hogy újból hadba lépjen. Feltette hát magának a kérdést: Vajon élveztem-e ezt a szabad másfél évet?

      Nem. Unalmas volt, fárasztó, monoton. Ki akart törni ebből az átlagos világból, újból élvezni akarta az édes adrenalint, amit testében a küzdelem felszabadított. Ezért fogadta el a meghívást. Ez nem az angyalokról szólt, se nem az Árnyakról. Nem akarta megmenteni a világot, nem akart hős lenni mások szemében. Önmagáért vállalta el, a saját élvezetéért lép be a csatába, hogy ismét teljes lehessen az élete. És ezúttal a saját maga ura lesz! Ha pedig sikerül, talán még a rémálmok is eltűnnek...