Mosoly kelt a szolár nő arcán. Lehetetlen egybeesésnek tartotta ezt a nevet és a hozzá illő szituációt, de messzemenően hálás volt az égieknek, amiért így alakult, hiszen ez sok gondot levett a hátáról. Egy dolog viszont azóta sem hagyta nyugodni. Milyen szülő az, aki ily' megszólítással élteti a gyermekét? Lily mellé sétált, majd baráti kapcsolatot érzékeltetve rátette jobb vállára a kezét.

      - Áldozat.

      Lily megrökönyödött a szó hallatán. Szemei tágra pattantak, mintha csak egy álomból riadt volna fel. Egy magányos harcos, aki az erdő közepén pihenve talpra ugrik egy figyelmetlen láb alatt kettétört bot zajától. Megpördült a sarkán, kihátrált a nő keze alól, majd minden részletre odafigyelő tekintetével végigpásztázta az angyal arcát. Hamis vonásokat keresett, játékra utaló nyomokat, egy jelet, hogy Rózsa csupán manipulálni akarja, viszont a jól megszokott, halvány ráncokon kívül semmi különöset nem látott rajta.

      - Mi értelme ennek? - tört elő a lányból az indulat. - Miért mondod el ezeket, mi köze van hozzá ahhoz, amit tőlem akartok?

      Rózsa csupán a fejét rázta.

      - Ne essen ilyen téveszmékbe, mi nem akarunk semmit öntől. Jácint nem tud a Hibrid Projektről, számára az ön múltját teljes sötétség fedi. Tisztában vagyok azzal, hogy mit tervez, de a részletekről nem beszélhetek előre. Ez a jelen beszélgetés sem történt meg kettőnk között. Soha!

      - Én úgy tudtam, hogy te és Jácint elég szoros kapcsolatot ápoltok, hiszen lényegében a felettese vagy.

      - Az élet furcsa meglepetésekkel szolgál néha - sóhajtotta Rózsa, s továbblépett, folytatva a sétát. Lily is felzárkózott, de csak pár lépéssel mögé, hogy a nő minden mozdulatát szemüggyel tarthassa. - Legyen elég annyi, hogy az Árnyak elég sok állást hagynak szabadon, amiket meg lehet pályázni. Jácint önre eső választása kizárólag a saját döntése volt, ebbe nem avatkoztam bele. Most viszont kénytelen vagyok szólni pár szót, a saját biztonságunkat kockáztatva ezzel. - Egy ajtóhoz értek, Rózsa megállt előtte, kezét a kilincsre helyezte. Mély levegőt vett, s még egyszer utoljára belenézett a smaragd szemekbe. - Lily Sun, bármi is történjen odaát, szeretném, ha tudná, hogy bennem bármikor szövetségesre lelhet. Jácint egy olyan dologra készül, ami nem biztos, hogy mindenkinek az érdeke.

      A lány elfordította a fejét egy pillanatra.

      - Ismered a múltamat, vagyis tudod, hogy mi vagyok. - mondta, hangjából viszont enyhe szomorúság hallatszott. - Miért akarna pont egy szolár az én érdekemben tenni bármit is?

      Rózsa arcán ekkor egy ritkának mondható, őszinte anyai mosoly jelent meg, de ez oly' gyorsan el is hervadt, mint amilyen gyorsan életre kelt.

      - Lehet, hogy Szolárián mindent a társadalmi elvárások határoznak meg, de itt, ezen a sárfészken nem minden angyal foglalkozik azzal, hogy ki hogyan született.

      Pár másodperc csend következett, az érzelemteli gondolatok mindent mást némaságra ítéltek.

      - Sárfészek? - kérdezett vissza végül Lily, hogy más mederbe terelje a beszélgetést, ám azt nem tudta tagadni, hogy egy kicsit jobb kedvre derült a nő szavaitól. Szavaktól, melyeket szolártól még nem hallott.

      Amikor másfél éve először találkoztak, Rózsa még vészesen hírhedt volt a terránok iránti gyűlöletéről. Bár Szandra mind a mai napig nem lopta be magát a szívébe, a Lilyvel töltött napok lényegesen megváltoztatták a nézőpontját a két faj közötti ellenségeskedésről. Eredetileg csak az Ashtől kapott jelentésekben hallott a félvér létezéséről, ám a lánnyal történt személyes találkozás elvetette a kétség magvait eddigi életének kertjében.

      Egy terrán és egy angyal gyermeke - még ha a fogantatás nem is szerelem, hanem kényszer szülötte -, aki ellenállt a világ akaratának, s nem adta fel a küzdelmet. Csodálatra méltatta a lány erejét, nem mintha ezt bármikor is elismerné neki. Valóban, immár nem érdekelte a lány származása, éppen olyannyira méltónak találta az életre, mint saját magát. Kiharcolta, megérdemelte.

      Rózsa halkan felnevetett a Lily által kimutatott hibán, hiszen nem szándékozott hipokritának tűnni.

      - Szerény elnézését kérem, ha a sárfészek kifejezéssel megsértettem valamelyik primitív terrán érzékét - válaszolta humoros gúnnyal a nyelve hegyén. - Azzal lenyomta a kilincset, de még itt sem engedte el a lányt némi intelem nélkül. - Sok szerencsét odabent. Amint végzett, keressen meg engem, bármi is legyen a megbeszélés eredménye.

      Lily bólintott, az ajtó pedig halkan kitárult előtte. Lassú, megfontolt léptekkel haladt befelé, próbálta magába szívni ezt az új környezetet. Még nem járt a nagykövetség ezen részén, ezért pár érdekes észrevétel azonnal kiszúrta a szemét. Egy nagy belmagasságú teremben találta magát, hasonlóan, mint az előcsarnok, a kerülete viszont közel sem volt oly' kiterjedő, a lány fél perc alatt elsétálhatott volna az elejétől a végéig. Ám pontosan ez miatt nem adódott a számára kellő idő, hogy tovább nézelődjön.

      Jázmin gyorsan felfigyelt az új vendég érkezésére. Ellökte magát a széles asztaltól, melyen eddig támaszkodott, s társait megkerülve odalépett a lányhoz.

      - Áh, Lily! - üdvözölte őt kitárt karokkal, mintha hosszú évek barátsága állna kettejük mögött, de a szikrákat szóró smaragd tekintet egyértelműen a tudtára adta, hogy a lány nem kíván ölelkezni. - Végre ön is csatlakozik hozzánk, örülök, hogy idetalált.

      - Elárulná végre valaki, hogy mi a franc folyik itt? - csapott bele a kellős közepébe Lily.

      A szolár megtántorodott a nem várt támadástól, nem így készítette fel magát a találkozásra. Visszavonult egy lépéssel, elgondolkodott, hogy hogyan folytassa, Lily pedig tökéletesen kihasználta ezt a rövid időt, hogy tovább elemezze a környezetét. Nem volt sok idő rá, de legalább ezzel nyert pár másodpercet.

      Nem látott ablakokat, a falak szolidak voltak, valószínűleg kellően vastagok, hogy a legtöbb behatásnak ellenálljanak. Egyedüli fényt pár állólámpa szolgáltatott, melyeket a sarkokba helyeztek ki, ezek viszont saját generátorról működtek, nem bíztak a központi ellátásban. Pánik szoba lenne? Nem, az ajtó túlságosan egyszerű hozzá, semmitől sem véd.

      Most a fogadóbizottságra vetette a szemét, Jácinttal együtt tizenhat szolár volt jelen, s mindegyiknek megvolt a külön kis asztala, melynél kényelemesen helyet foglaltak. Kihasználták azt a minimális helyet, amit kaptak, hogy félkörívben elrendezzék a pozíciójukat. Egyedül Jácint nem ült a saját székén, ő a szoba középre kihelyezett asztal fölött görnyedt, amikor a lány beért. Papírokat böngészett, Lily csak ennyit tudott kivenni.

      - Minek a közönség? - érdeklődött nyugtalanul. Fél életét azzal töltötte, hogy minden pillanatban szolárok bámulták, így ez a szituáció kellemetlen emlékeket kezdett felidézni benne.

      - Formalitás - legyintett a férfi. - Lily, ön most a Tanács előtt áll! Hozzáteszem, ez nem mindenkinek adatik meg.

      - Tanács?

      Lily szemei ijedten elkerekedtek, ő csak egyfajta tanácsot ismert, akik Szolárián a Hibrid Projekt fölött felügyeltek.

      - Igen - bólintott Jácint. - Egy-egy reprezentatív személy minden egyes portálvárosból, a Tanács dönt a legtöbb régióközi eseményről.

      A lány újból körbenézett. Jácint magyarázata alapján ez a csapat lenne a felelős Terra-9 vezetéséért, mégis, egy terránt sem látott közöttük.

      - Szóval így működik a hírhedt Szolárisz Unió - jegyezte meg magának, de nem elég halkan, a férfi elcsípte a szavakat.

      - Nem én alkottam a rendszert - nevette az angyal.

      Lily szemei gyanakvóan összeszűkültek.

      - Nem emlékszem, hogy valaha is tagja lettél volna ennek a bagázsnak.

      - Az élet néha furcsa meglepetésekkel szolgál - felelte Jácint, immár zavartan vakarva a tarkóját. - Az Árnyak, hogy is mondjam, nem egy állást hagytak üresen az utóbbi hetekben. Miután önt elküldtük az Északi Régióba, az aerisi tanácsnoknak sajnálatos módon nyoma veszett, így engem választottak meg a helyére, mint az unió egyetlen megmaradt aerisi lakosát.

      - Mily' kézenfekvő... - sóhajtotta a lány. Bizonyára több dolog állt itt a háttérben, mint amennyit a férfi elmondott neki, de ezek egyelőre nem érdekelték. - Szóval, mit akartok tőlem?

      - Ön mindig rátér a lényegre! Ezt szeretem! - mondta elismerően Jácint, hogy bizalmat keltsen, de Lily átlátott a trükkjein. Túl jól ismerte.

      A férfi ekkor a központi asztalhoz invitálta őt, aminek felszínén egy kiterjedt méretű térkép pihent. Lily tisztán látta rajta a négy régiót, melyek védő körgyűrűt formálva átölelték Elementária eltörpülő kontinensét, viszont ez csak Terra-9 arca volt. A planéta másik fele egy még javarészt feltáratlan óceánnak adott otthont, számtalan apró szigetvilággal a hátán.

      - Mondja, mennyit tud az Árnyakról?

      - Csak amit a hírekben hallok néhanapján - vetette oda a választ Lily, s visszatért a térkép tanulmányozásához. - A Nyugati Régióból származnak, egy radikális csoport, ami a terrán faj szupremáciáját tartja célnak. - Ekkor a Déli Régió nyugati partjára mutatott, majd vékony ujját a tenger vonala mellett jobbra húzta. - A nyár folyamán kitörtek a mocsárból, s a portálon keresztül elözönlötték Isen városát, majd pár holddal később Ignis is az övék lett. - Ujja megállt a keleti parton fekvő portálvárosnál. - Ha minden igaz, akkor jelenleg itt folynak a harcok, Lumignál.

      Jácint kétesen elmosolyodott.

      - Ami azt illeti, Lily, nem tud mindent hibátlanul. - Lenézett a lányra, ki kérdő arckifejezéssel bámult vissza rá. - Lumig az előző hét folyamán elesett. Elnémultak a portálok, az Árnyak teljesen lezárták a Déli Régiót.

      Ennyi elég is volt a lánynak, hogy előtörjön belőle a dühödt indulat. Háború van, az ellensége uralkodik két teljes földrész felett, de az újságok állandóan arról hablatyolnak, hogy az Unió milyen magas szinten ura a helyzetnek.

      - És erről mégis mikor szeretnék értesíteni a nagyvilágot?

      - Majd rájönnek maguktól - vont vállat Jácint. - Most sokkal fontosabb dolgunk van, nem lenne jó dolog felzavarni a nép nyugalmát.

      Figyelme ekkor meglepetten a fülét piszkáló Lilyre szegődött, miként a lány megpróbálta a kisujjával kitisztítani a bedugultnak vélt hallójáratot.

      - Elnézését kérem - szólalt meg Lily, s abbahagyta a műveletet. - A fülem gyakran felmondja a szolgálatot, ha túl sok baromságot hallok egyszerre.

      - Biztosíthatom afelől, hogy van tervünk az Árnyak ellen - felelte Jácint, bár a hangján hallatszott, hogy nem vette túl jó néven az iménti sértést.

      A lány újból lecsapott.

      - A "sikoltozó visszavonulás" nem számít haditervnek, bármennyire is szerettétek azt délen.

      Felmordult a Tanács, az önmagukat magas elismerésben tartó szolár politikusok egytől egyig felbőszültek a lány pimaszságán. Jácint nehéz feladattal nézett szembe, hosszú percekbe telt a számára, mire végül mindegyik kollégáját sikeresen lenyugtatta. Lily ügyet sem vetett rájuk, elfordult a káosztól, amit okozott, s a térkép fölé hajolt. Ismételten időt nyert, hogy zavar nélkül gondolkozhasson.

      Jácint a lány mögé állt, kezét rátette vállára, amitől Lily ösztönszerűen elugrott tőle.

      - Szóval, van valami tervük? - kérdezte ezúttal komolyan, mihelyst biztos távolságban érezte magát az angyallal szemben,

      - Precízen - bólintott a férfi. - És most jött el hozzá a legjobb pillanat, hogy végrehajtsuk. Mint ahogy azt a Nyugati Régió során tapasztaltuk, miután az Árnyak lezárnak egy régiót, elcsendesednek. Hosszú időre. Hagyják, hogy a világ számára titokban maradjon, hogy mit akarnak, hogy mit művelnek, így keltenek paranoiát az ellenfélben. Mikor törnek ki legközelebb? Hol törnek ki legközelebb? - idézett pár kérdést. - Ezt a néma szünetet fogjuk kihasználni egy ellentámadáshoz.

      Lily gyorsan összerakta a darabokat.

      - Vagyis ti hagytátok elesni a Déli Régiót! - hüledezett.

      - Ha üldöz egy bestia, dobj neki egy darab húst, ami lefoglalja, míg mögé kerülsz, hogy hátba támadhasd - magyarázta Jácint. - Amíg az Árnyak kiskirályt játszanak délen, mi egy csapatot fogunk küldeni a Nyugati Régióba, akiknek a feladata a szervezet főhadiszállásának megtalálása lesz. Amint megvan a pozíció, gond nélkül átküldhetjük a hadainkat és egy gyors mozdulattal levághatjuk a szörnyeteg fejét.

      - Ez mind szép és jól hangzik, de emlékeztetnélek, hogy a portálok nyugatra zárva vannak - tette ölbe a karjait Lily. - Hogy akartok átkelni?

      A válasz rövid volt és egyszerű.

      - Hajókkal.

      - Hajókkal? - értetlenkedett a lány. - Mármint repülőgép hajókkal?

      - Nem, rendes vízi transzportáció - nevetett Jácint. - A repüléssel próbálkoztunk, mint kiderült, elég jó légvédelmi rendszereik vannak. - Levegőt vett, a torkát köszörülte. - Lehet, hogy a portálok évezredek óra feleslegessé tették a hajózás fogalmát, de a hátvidékre való utazások miatt még nem tűnt el teljesen ez a technológiai ág. Bőven van elég gépezet, hogy észrevétlenül átvigyen titeket.

      - Az lehet, de... - kezdett bele Lily a mondanivalójába, de a fogaskerekek csak később kezdtek el mozogni az agyában. - Várj egy kicsit, minket!?

      Jácint ismételten bólintott.

      - Ön fogja vezetni a felderítő küldetést!