A legöregebb generáció

Minden csak viszonyítás kérdése. Tehát az élet értelme is az.

Édesapám és a nagyapja a váróban ültek, és –most meg fogtok lepődni – vártak. Valami szakorvosra, gondolom, még 1981-ben. Közben megkapták a formanyomtatványt. A születés időpontjánál előre, központilag beírták a 19-est, csak az utolsó két számra voltak kíváncsiak.

- Elnézést, de ezt nem tudjuk megfelelően kitölteni.

- Miért? Mi a probléma?

- Hát az, hogy a nagyapám 1894-ben született.

Az ügyintéző arcán megjelent a döbbenet.

- Hogy mikor? – kérdezi magasba csukló hangon, aztán tehetetlenül folytatta. – De ez egy hivatalos formanyomtatvány, ebbe nem javíthatunk bele!

Mindig jól szórakoztam ezen a történeten, de csak most kezdtem el nem érteni.

Mármint, képzeljük el a szituációt egy másik párbeszéddel, amikor édesapám, észlelve a fennálló problémát, most is feláll a műanyag narancssárga székből (ami, amilyen trendin hatott akkor, mikor odarakták, olyan ős öreg szocialista stílusú manapság). Most is odasétál az ügyintézőhöz, és ebben az esetben is megszólítja, csak inkább ezt mondja:

- Elnézést, de az én nagyapám elmúlt 87 éves!

Mennyivel kevésbé hangzik ütősen, pedig a helyzet itt is ugyanaz.

***

- Töltsd le a Vibert!

- Mi az a vájber?

- Amin ingyen tudunk beszélgetni.

- Jó. - rázom le G-t. Úgyse töltöm le, és azt sem tudom mi az. Az öcsémhez fordulok inkább. – Hogy lehet csengőhangot állítani?

- Menj be az alkalmazásokba…

- De én nem akarok semmilyen alkalmazást használni.

- Nem baj, csak lépj be.

- … Oké.

- A beállítások.

- Igen? De itt nincs ilyen!

- A hangok.

- De itt se… ja várjál! Mégis.

- Na, letöltötted a Vibert? – szól közbe G.

- Nem.

- Akkor töltsd le a Facebook alkalmazást.

- Jó… De várjál! Nincsenek meg a telefonszámaim!

- Biztos az előzőben a telefonra mentetted, nem a sim-re. – válaszol a segítőkész hang.

- És akkor most mi lesz?

- Át kell másolni a kártyára.

- És azt hogy kell?

- Tedd át a sim kártyát…

- Letöltötted már a Vibert?– türelmetlenkedik G.

- Nem.

- De töltsd már le, akkor tudunk ingyen beszélni.

- Hagyjál már a vájberrel, most is ingyen beszélünk, nem? Te itt beszélsz hozzám, és az tök ingyen van! – a megjegyzésemen G nevetgél, és nem kérdez többet. – Jó, és most?

- Összes kijelöl. – folytatja az öcsém.

- Igen?

- Opciók.

- Igen?

- Másolás a…

- Ó, és itt van olyan, hogy másolás a sim kártyára!

- Igen.

- Hallod, úgy érzem magam, mint a saját nagyanyám! – fordulok kétségbeesve G-hez.

- Akkor add ide, letöltöm neked a Vibert!

- Jó, tessék, ha ettől jobb kedved lesz.

Eközben a legöregebb generáció tagja csak mosolyog rajtunk, és elnézően várja, hogy további instrukciókkal segítse új készülékem használatát. Nyolc évvel fiatalabb nálam, százzal a dédapjánál. Játszott a sárgakazettás Nintendóval, járt nem EU kompatibilis játszótereken. Kölyökpezsgővel köszöntötte az új évezredet, és átfogócskázta magát a 21. Századba. Akkor még nem is látszott, hogy már öregnek született, akárcsak bárki más az évtizedéből.