Bejelentkezés

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

Amatőr Írók Klubja

Búcsúznunk kell a Mában

10 éve | Légrádi Eloise | 4 hozzászólás

Búcsúznunk kell a Mában

Tegnap véget értek a szívekben a leghosszabb csatározások.

Az álmok, az üres álmok.

Tűzbe veszett, halott mind, aki bíró.

Látod, ugye látod!

A vádlottaknak még megmaradt:

Rémülten vehetik körbe a lángot.

Várj ott, várj ott!

Szörnyű képekben jönnek a senkik a helyünkre.

A búcsú-látomás eljött. Pedig senki se él ezen az éjjel.

Érj el, érj el!

Szépen lesoványodott a tegnapi vágy.

Nézz széjjel, nézz széjjel!

Tanultál élni, és letegezni a Holnapot.

Maradj csak ott, maradj csak ott!

Látod, te vagy a bíró, téged vádolnak meg.

Te voltál a Tegnap, és a Holnapot is akarod.

Mindent ide, mindent ide!

Hiába, az előtted lépked, hiába érnéd egyszer utol.

Idegen arca körvonalát sokan lesték meg.

Nem érted, mi? Nem érted!

A Holnap halálnak öltözött, és mindig előtted jár.

Milyen kár, milyen kár!

Furcsán és üresen érezte meg, most lelepleződik.

Mi az ár? Mi az ár?!

Nélküle-maradottan ül a Kétség.

A Magány sátrában csupa vétség.

Kérj belőle, kérj belőle!

Így végződik, ha új útra téved,

Megbotlik a Mába az érdek.

Tegnap vagy Holnap van?

Címkék: eloise versek

Kapcsolódó hírek:

Ady Endre: Akik mindig elkésnek című versének továbbgondolása

Fekete csillag

Kegyelmi állapot

Kesergő angyal

Kommentáld!

Hozzászólások

Balogh Zoltan üzente 10 éve

Kemény megfogalmazása a létnek a lét kérdéseinek! Bizonytalanság és remény váltakozik, de nem marad ela buzditás sem. A szövegértelmezés teljesen elvonja az ember figyelmét a formáról, mert a mondani való felelget egymásnak. Arra gondoltam , hogy a Holnap válaszol-e a Tegnap feltett kérdésre!

Válasz

Légrádi Eloise üzente 10 éve

Köszönöm az olvasást mindkettőtöknek! Ezt pár hónapja írtam, csak kicsit javítottam rajta. Az eredete két, körülbelül huszonöt évvel ezelőtti versem. Benne van a mostani feldolgozásban a jelenlegi hangulatom, csapongó érzéseim és persze azok a hatások, amik mostanában érnek. Szinte minden héten átírhatnám. Most ennél többre nem futja, új verset egyszerűen képtelen vagyok írni. Kicsit a kiábrándult ember gúnyolódását is magába foglalja, mert húzni kell az igát, és ehhez persze jó képet kell vágni. Annyira bele lehet jönni a képmutatásba, hogy szinte már nem is teher egy idő után, csak szükséges rossz. Nem tudom, ez is átment vajon? Az utolsó sor viszont mindent összemos. Érzelmeket, tudatot... Azt próbáltam vele kifejezni, hogy nincs éles határ a dolgok között. Az érzés, ami ihletet, összetett. Benne van a remény és a szeretet éppúgy, mint az ezeknél sokkal jobban foglalkoztató kiábrándulás, fásultság és múlandóság. Mert az utóbbiak miatt vagyunk annyira sebezhetőek. Mégis a remény és a szeretet képes falakat dönteni, és nem a keservek. Ha egyszer úgy sikerül versbe öntenem azt, ahogy jelenleg érzek, akkor az a vers feledhetetlen lesz. Addig csak írogatok és várom a pillanatot, azaz az ihletet.:)

Válasz

Sade Lia üzente 10 éve

Van egy sajátos hangulata a verseidnek. Kicsit olyan posztapokaliptikusak, nem tudom miért, pedig a témáid nem indokolják, de mégis elkap egy ilyen érzés közben.

Válasz

G. P. Smith üzente 10 éve

Olvasás közben azon tűnődtem, hogy vajon a mostanában veled történő dolgok ihlették? Tetszett!

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben