Közös udvar 4.

          Vékonyné-- egyéb téma hiányában-- újra előtérbe helyezte erkölcscsőszi tevékenységét, és nem restellte naponta tizenötször is leseperni lakosztálya előtt a járdát , pusztán azért , hogy közben lásson, de ha nem lát, legalább halljon valamit valami érdekeset, amit aztán egy kis módositással, tovább adjon. Az igazsághoz  hozzátartozik , hogy Bözsikének valóban voltak látogatói, de az egyáltalán nem biztos, hgy kizárólag csak a szexuális érdeklődés hozta őket, már csak azért sem mert voltak olyan görbebotos látogatók is,  akik a Bözsike alig két centi magas  küszöbjébe megbotlottak, és elestek. Ezt még én is tudtam a magam tizenéves fejevel, hogy Bözsike ettől biztosan többre vágyik , és többet is érdemel , különösen azután, hogy már a szomszédház padlásáról láttunk fiatal kemény lovagokat Bözsikén lovagolni! 

          Az ilyen látogatók, inkább hétvégén jöttek, és egy kis csomaggal távoztak -- amiről aztán megtudtuk , hogy hús van benne, mert mikor kimentek az utcára, a kóbor kutyák szivesen követték a látogatót.De a Vékonyné fantáziája még ezekbe az öregemberekbe is libidót tudott ültetni.

         Pletykára való éhsége nem hagyta nyugodni, és most már végképp eldöntötte , hogy megállitja Szerdahelyi elvtársat, és bepanaszolja Bözsikét. Türelmetlenül várta azt a napot amikor Szerdahelyi elvtárs elég egyenesen érkezik haza, és a fizimiskája is arra enged következtetni , hogy most lehet  vele beszélni, akár ilyen dologról is. Meg is szólitotta, és mesélni kezdte észrevételeit,  kérte , hogy mint hatósági személy igazán közbeszólhatna annak érdekében , hogy ez az erkölcsi fertő megszünjön. Csakhogy, amikor Vékonyné a Bözsike nevét kiejtette , Szerdahelyi elvtárs , úgy tett, mint akinek váratlanul egy ló lépett volna a lábára. Előbb csak a fejét rázta , majd beszélni akart, de csak dadogás lett belőle. Végül , himezve - hámozva értésére adta Vékonynénak, hogy ez nem az ő kompetenciája, és egyáltalán nem árthatja magát bele! Vékonyné  a tényt megértette, csak az nem volt világos előtte , hogy mi az a kompetencia!

          Az űgy egy rövid időre  jegelődött, mert Vékonyné nem talált alkalmas embert, aki felvállalta volna,hogy Bözsikét feljelentse. Szerdahelyi kapitány azért még oda szólt Karcsinak: Jó lenne, ha lakatot tenne a felesége szájára! Karcsi, aki tisztába volt a felesége jellemével , rövid uton utasitotta Vékonynét , hogy jó lenne ha nem a más p........val törődne, hanem ritkábban égetné oda a rántást! Talán egy-két napig egy kicsit visszafogottabb volt Vékonyné, ami egyáltalán nem azt jelentette , hogy feladott volna szándékából , csupán csak azt, hogy takarékra állitotta a száját, de annál jobban élesitette a fülét, mert az ő kicsi agyába nem fért bele, hogy egy hatósági közeg nem avatkozik bele egy ílyen űgybe, ezért gyanakodni kezdett.

         Sárán, egyre jobban kiütközött a változás, gyakran megállt velem is beszélgetni, és néha bátyám után is érdeklődött, sőt néha azt is észrevettem, hogy rajta felejti a szemét. Ezt meg is értettem,  mert jóvágású, magas kisportolt srác volt, úszott és futballozott, és mint lakatos dolgozott az egyik vállalatnál. Bátyámnak sem volt közömbös-- de inditványozni nem mert, a kapitány elvtársra való tekintettel.Azt viszont már látni lehetett, hogy szép tekinteteket vetnek egymásra, és ha éppen senki sem tartózkodott az udvaron néhány szót is váltottak egymással. Ílyenkor, Sára mosolygott, ami egyáltalán nem volt megszokott töle. Egész lényén valami titokzatos  változás vonult végig aminek a magyarázatát senki sem ismerte , csak feltételezések voltak, aminek semmi jelentősége nem volt, mert feltételezések , azelőtt is voltak.

          Lassan őszbe fordult az idő, megkezdődött az iskola, mi gyerekek egyre kevesebbet tartózkodtunk  udvaron , mert többé-kevésbé, de lefoglalt bennünket a tanulás. Ennélfogva kevesebbet láttunk és kevesebbet hallotunk a felnőttek dolgairól, űgyeiről. Vékonyné viszont, tovább seperte a lakás előtti járdáját, csak most nem a port. hanem a lehulló hársfalveleket, amit az  eddig még nem emlitett három hársfa bőségesen hullatott a beálló fagyok után.És mire elfogytak a hársfalevelek , az ég a tél gondoskodott arról , hogy bőséges hóval lásson el bennünket, aminek mi örültünk, mert egy ócska ródli előkerült Grószék kamarájából, amit aztán egész télen nyúztunk-- ötön-haton, mikor hányan. 

         De a téli csendben, a Vékonyné füle élesebb hangokat hallott Szerdahelyiék lakásából.