Közös udvar 3.

          Groszéknak két gyerekük volt, Hilda  nyolcéves, és Bernát  hat éves. Értelmes, szép gyerekek voltak, különösen Hilda -- korához képes jól fejlett, egy kicsit duci, de nagyon beszédes kislány volt. Vele találtam meg a közös hangot a leghamarabb. Román iskolába járt , és elég gyenge pontja volt a matematika, viszont lényegesen jobban beszélt románul mint én.Amilyen hüvösek voltak a szülők az udvar minden lakójával , olyan  kedves közlékeny volt a kislány.  Kimondottan jó néven vették , hogy rengeteg időt töltünk együtt,és ezt az időt a játszáson  túl  egymás tanitására is felhasználjuk, mert én segitettem neki a matematikában , ő viszont pallérozta botladozó román nyelvtudásomat.

          Bernát, kisebb is volt és zárkózottabb is hajlamos volt az árulkodásra, mert ha mi felmásztunk a fáskamara padlására  rögtön szaladt és jelentette édesanyjának-- szinte kiabálva--Anyúúú, Hildáék felmásztak a padlásra. Eszter , Hilda édesanyja nem csinált nagy dolgot  belőle , hanem rá szólt Bernátra -- majd lejönnek! Nem nagyon volt mitől félni , mert a padlásra mindössze négy létrafok vezetett, amit  Hilda már sokszor megmászott. Máskülönben jó volt nézni ahogy  előttem mászik a létrán felfelé és kicsi szoknyája alatt  láthatóva válik rózsaszin bugyija , gömbölyű feneke.

         Bernát, inkább a Vékonyné gyerekeivel játszott mert korban közelebb álltak hozzá, bár azok , a két fíú --Béla és Karcsika-- már iskolások voltak, Ilonka a kicsi meg egyidős volt vele. Náluk gyakoribb volt a csetepaté, mert kevés volt a játék-- az az egyetlen nem nagyméretű gumilabda. De ahogy az már gyerekeknél lenni szokott , hamar megbékéltek egymással , a közös játék érdekében.

          Sárának , a kapitányné állandó szomorúságának az okát csak találgatták a szomszédok , mert megtudni tőle személyesen nem igen tudták, zárkózottsága miatt. Azt viszont látni lehetett , hogy fiatalsága teljes fényében leledzik, és nincs gyereke.Az is előfordult vele, hogy elrévedve bámulta Vékonynét amint gömbölyödő pocakkal , egész nap tett vett a ház körül és ugyanakkor igyekezett megtudni egyet s mást a szomszédokról-- a szomszédoktól, amit aztán egy kissé átalakitva kiszinezve, jól megsózva paprikázva tovább adja. Néha hozzánk is bejött, és mesélni kezdte anyámnak a a közelmúlt eseményeit , de anyám, aki dolgozott, és délutánonként a másnapi ebéd előállitásáról gondolkozott, nem tulajdonitott különösebb jelentőséget a Vékonyné pletykasorozatának -- ennélfogva Vékonyné beszüntette látogatását , miután megtapasztalta , hogy nálunk a pletykára , nincs befogadó, tóditó közeg.

          Grószék lakásából, hangos szó vitatkozás, veszekedés sohasem hallatszott ki, ennek okát apám ismerte -- mert egy zsidó nő sohasem mond ellent a férjének . Ő már csak tudta , négy évig volt inas egy zsidó cipészmesternél, és még három évet dolgozott nála segédként.

          Vékonyéknál, előfordult a vitatkozás a veszekedés , elsősorban a szegénység a pénzhiány , az ital , és nem utólsó sorban a pletyka miatt. De ezek sem voltak késhegyre menőek, mert Vékony Karcsinak kitünő humora volt, és legkritikusabb helyzetben is feltalálta magát, és vicces történeteket tudott mesélni, első kézből. A napokban a következő történetet mesélte: Képzeljétek el, ma reggel reklamációt kapott a főnök hogy a tegnapelőtt kenyér sótalan volt, és ennek okán úgy lehordott bennünket , hogy még a fehér pékruhám is elvörösödött. Tegnap aztán a délelőtti váltás azzal fejezte be műszakot , hogy megsózta a kenyértésztát. Ezzel eddig minden rendben is volt-- a baj ott kezdődött , hogy a délutáni váltás meg azzal kezdte a müszakot , hogy megsózta a kenyértésztát. A kárvallottak meg a szegény fogyasztók voltak akik az elsózott kenyeret voltak kénytelen megenni . De mi sem úsztuk meg szárazon , mert a lehordást egy újabb letolás követte ,mert   vásárlóközönség  úgy állitotta be a dolgot hogy a korábbi reklamáció miatt, a következő napon szándékosan sóztuk el a kenyeret!

          Vékonyéknak, azért a mindennapi betevőjük megvolt, hiszen Karcsinak nem kellett pénzt adnia azért a két kenyérért amit naponta hazahozott családjának, akkor amikor mások jegyre kapták , és adagolva. Ráadásul, uzsonnára sem vitt magával kenyeret , hanem egy darab szallonát, zsirt , jobb napokon vajat, lekvárt.

          Aztán valami meg változott a közös udvar lakóinak kapcsolatában -- szinte észrevétlenül, mert Sára a kapitányné, és Bözsike , akik eddig a jónapoton , vagy a pá köszönésen tovább nem nagyon merészkedtek, most egyre többet álltak meg beszélgetni-- főképp amikor a kapitány  nem volt otthon. Mert nekik kettöjüknek  volt valami elintéznivalójuk egymás között aminek eljött az ideje , hogy tisztázzák!