A kivándorló

       Egy kis faluban élt a Módos család, közel a fővároshoz, de mégis csendes környezetben. Nevükhöz méltatlan módon szegénységben éltek, mint oly sokan e kis hazában. Módos István, az apa katona volt, még fél éve volt a szolgálati nyugdíjig. Felesége Panni a főváros egyik kollégiumában könyvelt szerény bérezésért. Két tinédzser fiuk volt, László most végzett a középiskolában, Károlynak még volt egy éve a szakmunkás képzőben. Szolgálati lakásban laktak, amit nyugdíjazáskor kedvezményesen megvásárolhattak. István megmozgatott minden követ, hogy összejöjjön a lakásra való, kölcsönökből, kevéske megtakarításból össze is jött a szükséges pénz. Eljött a nyugdíjazás ideje, István megvette a lakást, és elhelyezkedett egy szállodában karbantartónak. Ugyanannyit fizettek neki, mint amennyi nyugdíjat kapott, eleinte rózsásnak tűnt a helyzet. Az infláció azonban olyan iramban rontotta a nyugdíja értékét, hogy rövidesen megint szűkölködtek.

      Az egyik nap beült a számítógép elé, hogy megnézze leveleit. Az egyik harsány levél arról tájékoztatta, hogy megnyerte az egyik sorsoláson az USÁ-ba  szóló zöldkártyát, egész családját viheti, ha igénybe veszi. István eljátszadozott  a gondolattal, de végül elvetette. Nagyon messze volt az államok, és nem vágyott a teljes ismeretlenségbe. Napokkal később azonban új gondolat formálódott a fejében: mi lenne, ha szerencsét próbálnának közelebb. Elkérte a fia atlaszát, és érdeklődéssel lapozgatta. Úgy tűnt neki, hogy Tunézia lesz a legjobb, csak áthajóznak Szicíliából, és már meg is érkeznek. Szövögette tervét, ahol csak lehetett, utána nézett a szükséges feltételeknek, és az egyik este előrukkolt elképzelésével. A család először ledermedt, de aztán a kalandvágy úrrá lett rajtuk, és kérdésekkel bombázták a családfőt. István mindenre tudta a választ, ez némi magabiztosságot teremtett a terve körül. Kiadta, hogy mindenki feküdjön neki a franciának, ezen a nyelven ott megérthetik egymást a bennszülöttekkel. Később majd a helyi arab nyelvjárást is felszedik.

        Fél év múlva eladtak mindent, felszámolták eddigi életüket, és rozoga Ladájukkal elindultak a nagy útra. Reggióban eladták a kocsit, onnan már hajóval mentek Szicíliába, illetve onnan tovább Tuniszig. A kikötőben tört francia nyelven előadták szándékukat, ahonnan tovább küldték őket egy másik hivatalba. A fővárostól néhány kilométerre találtak egy kis kiadó házat, odáig busszal mentek. A házban két szoba volt, szerény berendezéssel, végre kipakolhatták bőröndjeiket. István azonnal körbenézett a településen, az egyik udvarban látott egy Ford teherautót, a rajta lévő tábla hirdette, hogy el akarják adni. Fergeteges alku kezdődött, míg végre István megkapta viszonylag szerény összegért. Örömmel hajtott haza vele, és közölte a családdal,  van már munkahelye: magánzó lesz, fuvarokat vállal a teherautóval. A nagyobbik fiú is gyorsan kapott munkát, besegített az egyik falusi kézművesnél. A kisebbik, akinek lakatos szakmája volt, válogathatott a munkahelyekben, végül egy autószerelőnél kötött ki. A feleség a helyi kisboltban kapott munkát, minden vevő megmosolyogta gyatra nyelvtudását, tódultak a vevők. A beilleszkedés nagyszerűen sikeredett, már egy hónap után közismertek voltak, és köztiszteletnek örvendhettek. Lassan kiteljesedett életük, megszűnt az anyagiak okozta fojtogató szorongás, élvezték a szabadság mámorát. Néhány év után István a falu vezetője lett, két fiának saját háza volt, mind a négyen szerették munkájukat, nagyon boldogok voltak.

       Egyik este összejött a család, volt néhány téma, amit muszáj volt megbeszélniük. A nappalinak használt szobában ülték körül az asztalt, a sör és a rágcsálnivaló ki volt készítve. Még este is elég meleg volt, a szúnyoghálós ablakok nyitva voltak, egyik az utcára nézett. Alig kezdték a megbeszélést, egy köteg rúd repült be átszakítva a szúnyoghálót.

       Az iszlám fundamentalisták gyűlölték az idegeneket. Nizor Naubor négy katonája kapta a feladatot, hogy végezzenek a betolakodókkal. Beosontak a faluba, Istvánék házánál az ablak alá kuporodtak. Rövid, öt másodperces gyújtózsinórt kötöttek a trotil kötegre, meggyújtották, behajították az ablakon, és futásnak eredtek. A négy rúd trotil szörnyű pusztítást végzett. A magyar család minden tagja meghalt, a ház romokban állt. Áldozatok lettek, mert nem ismerték a nép kultúráját, történelmét, gyökerét, és nem számítottak ellenségre.