SZÉKELY RAPSZÓDIA avagy félresiklott életek 2

    Tüzes istennyilaként csapott a hír, hogy Ilka megszökött.  Szótlanul. Ezért sunnyogott a tiszt urakkal. Az egész falu már beszélte, de a rokonság magasra emelt fejjel járt, hadd lássa az istenadta nép, a sok bús paraszt, hogy őket nem törte le, nem alázza porig a hegyvidéki jött-ment szégyenteljes gaztette. Sőt mindenki a gyermek körül forgolódott, akit a nagyanyja csak „szegény árvámnak” titulált.

      Következett a család legkirívóbb tűntetése, a keresztelő. Minden közeli a gyermek gyámola akart lenni, hiába figyelmeztetett a jó öreg esperes, hogy a keresztelő nem mulatság és a keresztszülői fogadalom nem pusztába kiáltott szó. Azáltal, igenis a keresztszülő aktív tevékenységet vállal a gyermek nevelésében, mert Isten őrizzen, de bármilyen szerencsétlenség történik a családdal, szülőként kell viszonyulni a gyermekhez. Ezt nem fogják sokan fel. Mégis a keresztelő napján a templom ódon falai közé, orgonazúgás kíséretében Máté három hajadon testvére és a Mari egyetlen fia vitték a gyermeket a keresztvíz alá. Mindenki lehajtott fejjel fogadta az idegenként ható nevet, amikor a pap fennhangon hirdette: „Vilmos, én téged keresztellek…”

   Megindult a becézgetés, a kényeztetés, mindenkinek más megszólítás jött a szájára. Volt ő Ityike,Vityi, Vili, Vilkó, csak Vilmosnak nem szólította senki. A nevelés nagy része az Anna vállát nyomta, mert nagy rendszerességgel csak ö volt mellette, a többi csak színjáték volt, álca!

     Már elkerülhetetlen volt a háború kitörése. A falu előreláthatólag csatatér színhelye lesz és igyekeztek kiüríteni, menekíteni az embereket. A félelem nagyúr, de azért nehezen váltak el minden félelem mellett kis vagyonuktól. Végül határidőt hirdettek a falu végleges elhagyására Mari a korabeli társaságával, mely részben már rokonság is volt hozzálátott a csomagoláshoz. Élelmet és egyéb szükségleti kellékeket kapkodtak és rakták a szekérre. A szekeret egyik tehénnel Ilona adta, mert ő az anyai rokonsághoz menekült egyik félreeső mezőségi faluba.

-          --Néném – súgta Marinak-, Aztán ha megérkeznek Budapestre, felőlem eladhatja a marhát is szekérrel együtt. A pénzt majd vagy hazaküldi, vagy alkalomadtán érte megyek, ha lecsitulnak a kedélyek.

Merész vállalkozás volt kétfogatú tehén vontatta szekérrel elindulni Budapestre. A szekéren négy idős barátnő, akik közben komák, rokonok lettek családjaikkal, négy kisgyermekes anya és hat különböző korú gyermek szorongott. Összesen két férfi volt velük, az egyik Gyuri , ő román volt és igyekezett visszahúzódni a magyar hadseregtől, a másik Jóska, zsidóból lett keresztyén, de mindkettő hivatalos orvosi felmentéssel igazolta magát. Ők a fogat előtt mentek gyalogosan, vezették a marhákat. Belegondolni is nevetséges, hogy Budapestre készültek, mert a Mari fia azt írta, hogy az őrmestere szívesen fogadná és elszállásolná a családját szorultság esetén. Merész ábránd, mert Kolozsvár is száz kilométerre van, onnan még Nagyvárad és szédületes érzés a Nagy Alföldön is még át kell döcögni a szekérrel. No, de a hatóság segítségükre volt. Alig hagyták el az első szomszédos falut határában a Kolozsvári úton fegyveres katonák álltak sorfalat Magyar-Fülpösnél és jelezték, hogy a német csapatok már elhagyták Kolozsvárt és azonnal térjenek mellékútra. Így kerültek Szász- Kisfülpösre és vészelték át a csatát meghúzódva az elmenekült román pap lakásának a pincéjében.. Az összecsapás egy hétig tartott. Fejük felett zúgtak a repülök, ropogtak a gépfegyverek és visított a Sztálin orgona..

     Új világba érkeztek haza. Amerre a szem ellátott összedűlt házak, romhalmaz, siralmas állapot és hullák, és állatok tetemei. Mari tűkön ült útban hazafelé, idegességében kíváncsi volt a húgára Annára, aki megtagadta a menekülést. Azzal érvelt, hogy a lányai itt hagyták, férjnél vannak itt- amott, a férje Riky és Máté Romániába rekedt, Bukarestbe, ő a házat el nem hagyja! Ott találták, a küszöbön ült, bizonyára légnyomás, vagy bombaszilánk végzett vele

      Lassan rendeződött az élet a faluban. Mindenekelőtt helyre kellett hozni a romokat, eltakarítani a sok törmeléket és a legfontosabb eltemetni a halottakat. Riky és a fia nem ment vissza Bukarestbe, a nem rendeződött zavargások miatt is,de a fő ok az volt, hogy közben a Regátból hazaszöktek Észak- Erdélybe, mely még Magyar föld volt. Rikyt aztán nyugdíjazták és a bordély helyett két útja volt, az egyik a kocsma, ahol rászokott a nyugdíjasok olcsó italára a borpárlatnak csúfolt tescovinára, és időnként eljárt a pártgyűlésekbe, mert Bukarestben a kuplerájos barátai rávették, hogy álljon be a pártba. Lehet ezáltal is szerencséje volt, hogy nem vonták a szökéséért kérdőre. Máté előrelátó volt. Annakidején kihasználva a kínálkozó alkalmakat , tanfolyamokon vett részt és végül hídépítő mesteri minősítést kapott. Az idő neki dolgozott, mert a háború alatt megrongálódott és felrobbantott hidakat újjá kellett építeni.

     Máté nehéz megbízatást kapott. Az Erdélyt Moldvával összekötő vasútvonal egyetlen hídját, a Karakói- hídat a németek felrobbantották, megakadályozva az orosz csapatok átözönlését. De sikerült az oroszoknak a román árulás folytán az Úz-völgyén bevonulniuk. A híd egy mély völgyárok fölött ívelt,és egy hosszú alagútba torkollt, majd a Gyímes-völgyön haladt tovább a vasút, a csángó-vidék kapuja volt. Így a munkaerő toborzás nem okozott gondot, mert tagbaszakadt erős izomzatú csángók és székelyek bőségesen jelentkeztek. Máté felfigyelt egy ősz öregemberre, aki beszédben, mozgásban túl úri volt honfitársaihoz viszonyítva. Kiderült, hogy anno Budapesten tanult könyvelőséget, de végül hazajött a szülőföldre, örökségébe. Megbízható jó munkatárs lett belőle, akire Máté rá merte bízni az egész munkatelepet annyira következetes, becsületes és jó szervező volt. Hozta a két kemény fiát is dolgozni, és otthon még négy leány végzi a házkörüli és mezei munkákat.

       Szőcs úr, mert így hívták, hamar összebarátkozott Mátéval és egy megyés búcsúnap alkalmából, ami a Székelyföldön nagy ünnep, meghívta Mátét a családi ünnepségre. Valamikor, régebben ilyenkor voltak a hívatlan fogadások,bárki bárhova benyitott vendégként fogadták és traktálták, de azóta változott a helyzet,szegényedtek az emberek és most már csak személyes meghívásra lehet ünnepelni. Szívélyesen fogadták a „jóképű” főnököt. Traktálták igazi fenyővízzel, mely héthatáron túl is ismert székely pálinka..A leányok próbáltak kacérkodni, de mivel Valéria volt az idősebb, őt nyomultatták. Máté jó néven vette a körülötte való sürgölődést és ő is felfigyelt a nagyobbik lányra. Szép, bögyös, alakulófélben való ígéret volt.. Igazi szépség : fehér bőr, kék szem és hosszú fekete haj. Az ünnepi bálon csak vele táncolt, már rég nem volt ennyire elemében, nem érezte ennyire jól magát, és senki sem merte elkérni a főnök úrtól.

     Eddig nem hallott a csángó guzsalyosról, nem volt tisztában a fogalommal, hogy a legény hazakíséri a kiszemelt lányt, de csak a kapuig, mert a portát csak gyűrűs vőlegény lépheti át. Aztán a hajadon bemegy, kinyitja a tisztaszoba ablakát, a legény bemászik, és együtt töltik az éjszakát. Csendben hancúroznak, enyelegnek, dugnak, eltarthat évekig, amíg a legény eljegyzi a lányt. Volt eset, hogy már a harmadik gyermek is megvolt, de még mindig édesebb volt a guzsalyozás. Máté mindezekről nem hallott, de nem kellett másszon, mert a szülök a szokást felrúgva, úgy is összefektették első alkalommal. Neki jól jött a könnyed kibontakozás és eszébe sem jutott, hogy másfél évtizedes idő áll köztük,de a lány  forró odaadásából érződött, hogy nem ö az első. A továbbiakban járt gyakorisággal, mint a korsó a kútra, de a mondás szerint a korsó eltört, viszont Valéria teherbe esett. És ekkor kezdődött a pörgés, sürgősen elválni Ilkától, mert már kilenc éve bitorolja a nevét, és haza vinni az új menyecskét a szülői házba. Már nem volt Anna, Vilmosról is elterelődött a nagy pátyolgatás, kényeztetés, a nagyapja gondjaira maradt. Az egykori magyar huszár példásan nevelte. Minden reggel katonásan a kút mellett derékig levetkőzve a kút vizében frissítette magát, borotválkozott, fésülködött, stuccolta a bajuszát, Vilmost Marinál hagyta az ottani gyerek sereggel és ő a kocsmában kártyázott és töltötte az idejét.

       Nagy istencsapás volt a rokonságban a második hegyvidéki menyecske. Ez már nem is vastagon érkezett, hanem síró kölyökkel a karján. És hogy minden rendben legyen házhoz hívták az öreg esperest az esketési ceremóniára, hogy Isten és ember előtt kötelességüknek eleget tegyenek. Vilmos a kis húgával a tisztaszobában volt elkülönítve a botrányt elkerülendő és a tisztesség kedvéért. Lakodalom nem volt, mert senki nem jött volna el, akként is kifejezve rosszallását.

      Máté gondos apaként magához vette Vilmost. Miután befejezte a Karakói-híd építését, és kitűnő munkát végzett, újabb megbízatást kapott, a Déda – Szeretfalva nyomtávon épülő Felső- Répási hidat kellett újraépíteni. Innen alkalma volt hetente hazajárni hétvégeken. A családi viszonyok nem az elvárások szerint alakultak. Valéria mindössze kilenc évvel volt nagyobb Vilmosnál, de megkövetelte, hogy anyukának szólítsa és minden furfangos csellel ingerelte, keresztbe tett neki, majd hétvégeken panaszkodott Máténak, hogy az „úrfi” annyira megátalkodott, nem akar szót fogadni, felesel és eltekereg, anélkül, hogy legalább utólag beszámolna, hogy hol járt. Nagyon idegesítő és már nem bírja tovább. Máté egy idő után úgy érezte, hogy agylobot kap a sok panasz hallatán, nem törekedett a valóság kiderítésében, megfogta Vilmost, kezét, lábát lekötözve hozzákötötte a kútágashoz és vizes istránggal elkezdte csépelni. A gyermek a fájdalomtól ordított, mindent megígért, hogy szót fogad a feleségének, anyukának  fogja szólítani de ne üsse tovább mert nagyon fáj.

-          --Kiverem belőled az anyád maradékát is – sziszegte Máté.

A kiabálásra megbolydult a környék. Próbálták szép szóval rábírni, hogy fejezze már be az ütlegelést, aztán átkok szitkok repültek feléje, sokan a gyehennára javasolták, ha Isten ezt számon tartja. Végül megérkezett a nagy csete-patéra Ilona is de csak a Mari nénjétől kiabált át.

-          -Mit akarsz te megátalkodott? Agyon akarod verni azt az ártatlan gyermeket azért a kibaszott hegyvidéki kurváért? Hát ki ő, hogy annyira fenn hordja az orrát, és ideállít ölében a bitang hozományával? Vigyázz öcsém, mert van hivatal, vagy Bíróság és nehogy ezért a szélnek eresztett senkiért megüsd a bokád, mert én jelentelek fel, te bőszült állat!

A sok horkanás után csend állott be és Mari tett pontot a végére. Átment, félrelökte Mátét, eloldozta a gyermeket és kézen fogva magához vitte, majd borogatta a verés okozta daganatot. Közben megérkezett Riky. Meglepte a szomszédos kerítéseken átbámuló tömeg, majd mikor hirtelen felmérte a helyzetet szigorúan nézett a fiára.

-         -Szégyelld a pofád? Én bántottal-e valaha téged?! Pedig nem ártott volna!!

A „jött-ment” jövevény, nem hogy beférkőzött volna a rokonság szívébe, de tüntetve, megvetően elfordultak még jobban tőle. Már-már Mátét is kiközösíttették volna, amikor szerencséjére ismét fordulat állt életében. A pártállam határozatot hozott a Duna-csatorna megépítésére. Nehéz munkának ígérkezett, de a börtönök tele voltak ingyenes munkaerővel. Amúgy is sok volt az életfogytiglanra meg halálra ítélt, mert más pártban tevékenykedett és nem fogadta el a kommunista tanokat, mert nyugati áramlatú szektáknak volt a tagja,szász volt, magyar volt, kulák osztályellenség, sok kategória alapján ítélkeztek.  Medgidia mellett Dobrodzsa szívében tervezték felépíteni a Poarta Alba-i leghatalmasabb börtönt, mely majd kiszolgálja a csatornaépítést.. Ide csoportosítottak minden jeles építőmestert. Máté is parancsot kapott, hogy jelentkezzen a Konstancán a központban ahol megkapja a ráháruló feladatokat. Máté jónak látta, ha a családját is viszi, mert az apjával is hadilábon állott és annak reményében, hogy Valériát is valamilyen irodai munkára beszervezi, kellett Vilmos a már két gyermek mellé pesztrának

       Sokáig nem lehetett róluk hallani, de végül csak kiszivárgott, hogy a foghegyi szitkozódás, torzsalkodás ott is folytatódott, Valéria csak nem fért a bőrében, s egy napon Vilmos kereket oldott és eltűnt. Később ő emlegette bizalmasabb társaságban, hogy a Zsil völgyében szénbányában dolgozott. Mikor minden helyreállt volna lelkileg, anyagilag, baleset érte. A kórházban ismerkedett meg egy bánsági traktorista lánnyal, aki meggyőzte, hogy hagyjon fel a bányászással, menjen vele és kezdjen új életet. Ezt tartotta élete legszebb idejének. A lány megtanította vezetni, letetette a sofőrvizsgát és együtt dolgoztak egy gazdaságban. Jól megértették egymást, partnerként éltek, de a lány a házasságot meggondolatlan elhamarkodásnak minősítette. Úgy vélekedett, hogy Vilmos fiatal még, hogy lekötelezze magát, s különben is a megértéshez nem szükségeltetik házassági okmány. És igaza volt! Amíg Vilmos katonáskodott, ö is megtalálta a hozzáillő élettársat és férjhez ment.

     Hosszú idő után ismét összeverődött a család. Közben Riky eltávozott az élők sorából, az egyedüli, aki őszintén szerette Vilmost. Egy idő után Vilmos jobbnak látta, ha megnősül, mint sem folytatódjanak a nézeteltérések. Társaságokba kezdett járni, ismerkedett, végül az akkori szójárás szerint azzal büszkélkedett, hogy ráakaszkodott egy púder, akivel a moziban jókat lehet degedni. És összeházasodtak. Az élelmes és talpraesett Vilmos intézkedett, azonnal kaptak tanácsházi lakáskiutalást, mindkettőjüknek jól jövedelmező munkahelye volt, sőt egy idő után Vilmost Orsóvára, Bánságba küldték továbbképző tanfolyamra. Ott volt igazi élet. Határ menti város, virágzott a csempészet, a tiltott kereskedelem. Jugoszláviából megtalálták a módját és a lehetőségeket, hogy Orsóvát elárasszák kívánatos keresett termékekkel. Lehetett kapni bolgár kecskebőr kabátot, rózsaolajat, orosz sarki róka prémet, svájci órát,és fel sem lehet sorolni mi minden hiánycikk volt nálunk.

      Vilmos vakációra jött és igyekezett szeretett feleségét meglepni, elhalmozni káprázatos, szemet gyönyörködtető dolgokkal.. Hozott rózsaolajat, csodás kis svájci női karórát és egy jugoszláviai finom selyemsálat. Szerencsétlenségére!  Mert akinek ereiben kurva vér kering, nem bírja sokáig az egyedüllétet és a felesége összejött egy izmos felkapott futballistával. A körülményeket leplezve kedélyes volt, örömmel vett át mindent és tettetett szégyenlősséggel suttogta, hogy nem érdemli meg mindezt a figyelmességet. Később mikor már forrósodott a hangulat és megborításra került volna sor, kisiklott Vilmos karjai közül szabadkozva, hogy sajnos menstruál. Vilmos élvezte az otthon harmóniáját, az otthon kellemes ízét és reggel még lustálkodott az ágyban, Asszonya bevásárolni távozott. Útközben találkozott csodálójával, a focistával és figyelmeztette, hogy itthon van a férje és pár napig megszűnik az édes kettes. De nem sokáig. Másnap dugva összecsomagolta az ajándékokat és a rendőrségen jelentkezett. Jelentette, hogy a férje Orsován csempészárukkal foglalkozik, itt a bizonyíték. Ő nem szereti a kényelmetlen helyzeteket, ilyen körülmények között nem szeretne nyugtalankodni. Haza sem ért. Vilmost letartóztatták és e gyorsan ítélő Bíróság tiltott csempészésért egy év letöltendő börtönre ítélte. A továbbképzés elmaradt.

,