25. fejezet

Natasha a verandán ült és a naplementét csodálta. A lebukó sugarak vörösre festették az eget. A távolból a marhák bőgése hallatszott, a szellő a friss széna illatát vitte felé. Békét érzett. Végre hazatalált.

- Mit olvasol, szépségem? – kérdezte mögötte a hang, mely mindig mosolyt csalt az arcára.

- A válási papírok – mosolygott rá Natasha. – Végre elrendeződött minden. Lilly velünk marad, John pedig, amikor tudja, meglátogathatja. El sem hiszem, hogy sikerült mindezt kulturáltan megoldani.

- Hát, igen – ült mellé Shane és belekortyolt a sörébe. – ahogy indult, nem gondoltam volna, hogy a Tulok észhez tér. Sokszor gondolkozom rajta, vajon nem ez is a taktikája része-e?

- Nem tudom. Én is kételkedtem benne, még is ott a kórházban annyira őszintének tűnt.

- Reméljük, így lesz! – nyomott játékosan egy puszit a nő arcára. – Barbaráról tudsz valamit?

- John mondta, mikor behozta a papírokat, hogy nem lesz tárgyalás, mivel beismerte a bűnösségét. Megvizsgálta egy szakértő, ezért először egy intézetbe megy rehabilitációra, majd onnan a börtönbe. Ha pedig egyszer szabadul, nem jöhet a közelünkbe sem, mert akkor mehet vissza a rács mögé.

- Rendes volt a Tuloktól, hogy ezt elintézte.

- Igen, bár neki is érdeke volt. Hallottad, hogy bement a vegyesboltba, és nyilvánosan elismerte, miket tett ellenünk?

- Csak ámulok és bámulok! Kezdem sajnálni, hogy elköltözik innen – nevetett fel Shane.

- Én annyira azért nem. Képzeld! Hívott Sarah, eladta az összes képem és egy kisebb vagyont kapott érte.

- Mondtam én, hogy egyszer híres leszel és egy csóknál többet is fizetnek a képeidért!

- Shane Dawson, te mindent tudsz! Isten megáldott a jövőbe látás képességével. Elárulod, mi van még nekünk hátra?

- Nos, lássuk csak – a szemét behunyta és úgy tett, mint aki erősen koncentrál. – A jövő héten a pótnagyszülők Ray és Sarah átjönnek és elviszik Lillyt, egy texasi vakációra.

- Micsoda? – nyitotta tágra a szemeit a nő.

- Nyugalom. Beszéltem az orvossal és azt mondta, mivel teljesen rendbejött, nincs akadálya, hogy pár napig nélkülünk legyen. Előtte azonban átjön anyád és megbeszélitek a dolgokat. Nem akarom, hogy haragban legyetek. – látta, hogy Natasha reagálni akar, de nem hagyta. – Most én beszélek, kisasszony. Most jön a legjobb rész! Te és én pedig felülünk egy Írországba tartó repülőre, ahol két csodálatos hetet töltünk el kettesben.

- Úristen! – mint egy kislány, olyan izgatottnak látszott.

- És mivel ma hivatalosan is elvált nő lettél, ezért nincs akadálya, hogy a világ egyik legcsodálatosabb helyén, Moher szikláinál kimondd nekem azt a szót, amire egész eddigi életemben vártam.

- Szeretlek, Shane – szipogta meghatottan Natasha. – Nálam szerencsésebb ember nincs a világon.

- Én is szeretlek Natasha és örülök, hogy a kitartásom meghozta gyümölcsét. Lilly és ti vagytok nekem a két legfontosabb ember a világon és értetek bármit megtennék.

- Ez baj – sóhajtotta pajkosan Natasha.

- Miért? – húzta fel a szemöldökét a férfi.

- Mert ez azt jelenti, hogy nincs hely a szívedben egy harmadiknak? – azzal sokat sejtetően végigsimított a hasán.

- Mi…? Úgy érted…? – dadogta és a szíve hangosan kalimpált.

- A megfelelő pillanatra vártam és úgy éreztem, ez megkoronázhatja a jó híreket.

Shane boldogságtól csillogó szemmel a karjaiba vonta és gyengéden megcsókolta a nőt. Megérkeztek, mindketten otthon voltak.

- Vége -