Kijátszva

                                                     -2-

A Şahin család háza csordulásig telt emberekkel. Voltak az ünnepségen régen látott barátok, rokonok, de akik a legnagyobb felfordulást kelltették, az nem más, mint a Yildirim család. Mustafa bácsi, a neje Efsane és a lányuk Leila, aki Neslihan szemében már nem csak az a kislány volt, aki négy éve. Négy éve még csak egy piszkos bőrű, duci kislány volt, aki állandóan íncselkedett és kiabált. De mára már, egy felnőtt nővé vált a szemében, akinek selymes szőke haja, a barna szemét még igézőbbé tette. Neslihan tekintete egy ideig elidőzőtt rajta, majd besietett a konyhába, hogy segítsen az édesanyjának felszolgálni az italokat.
- És mondd csak édes lányom! Mit kezdesz magaddal, most, hogy végeztél? Mit fogsz dolgozni? Ismail tudna neked találni helyet a húsüzemben! Tudod, hogy az apád szívesen segít, ha az elindulásról van szó.
- Jaj anya! Tudod, hogy nem fogok egy húsüzemben megöregedni. Én világot szeretnék látni! Utazgatni, megnézni mondjuk... nem is tudom, Angliát! - Áradozott vidáman Neslihan és észre sem vette, hogy Aygul néni arca egyre csak sápadtabbá válik. Még a keze is remegni kezdett, ami megnehezítette a teák, csészébe öntését.
- Fájna a piszkos munka, édeslányom? Legalább tisztességes munkád lenne. - A lánya nem válaszolt, de nem is várta. Tudta, hogy minden alkalom olyan, mintha csak a falhoz beszélt volna. A féktelen jókedv csak úgy áramlott befelé az udvarról, de ebből is ki lehetett szűrni egy nevet.

-Légy üdvözölve,kedvesem! Banu! Milyen jó itt látni téged! - Halotta tompán édesapja hangját a teraszról. Most meg mit tegyen? Banu annyira fékezhetetlen. Annyira rajongott Neslihanért, hogy nem különösebben érdekelte, hogy ez mekkora veszéllyel járhat. Nesh tálcára rakta a teákat és kisétált a teraszra, azzal a tervvel, hogy sűrgősen elküldi innen a lányt. Mosolyt erőltetett az arcára, de amint átakarta lépni a küszöböt, megbotlott és az összes tea a földön végezte. A fele az apján és Banun. A lány felkiáltott, de azonnal toporogni kezdett a törött szilánkok között, hogy segítsen neki. Újonnan vett magassarkújában és rövid kis ruhájában, nagyon kívánatos volt és lenyűgöző. Miközben mindketten a nagyobb szilánokat próbálták összeszedni, Banu elvágta az ujját, ami erősen vérezni kezdett. Aygul néni azonnal odasietett hozzá és felsegítette, de Neslihan gondolkodás nélkül karon fogta és megnyugtatta az anyját, hogy majd ő bekíséri és bekötözi a kezét. Miközben szorosan fogta, elkapta a lány pillantását, amiben vegyesen talált fájdalmat, izgalmat és vágyat. Gyönyörű zöld szemeitől a hideg rázta, minden alkalommal, amikor csak rápillantott.
- Jól vagy? - Suttogta Nesh. - Minden rendben? Nagyon fáj? - Banu sejtetően mosolygott és amikor már beljebb értek a házba, közel hajolt Neslihanhoz, a haját elsimította és sértődött hangon csak ennyit mondott.
- Nem jobban, mint az, hogy titkolóznunk kell. - Nesh felháborodva tépte ki a fürdőszoba ajtaját és magával húzta Banut. Miután jó erősen becsapta az ajtót, a falnak tolta a lányt és a száját, a szájához érintette, miközben tartotta az ujját hogy ne legyen minden véres. Forró, szenvedélyes csókkal jutalmazta Banu minden pimaszságát. Nem tudott neki ellenálni.
- Annyira kívánlak - lihegte Banu, Nesh kezeitől vonagolva.
- Állj! Nem hallottad ezt? - Hátrált Nesh. - Ezt most, hagyjuk abba, mielőtt valaki benyit! És amúgy is, vérzel!- Pillantott a lány kezére, amit azonnal a mosdó fölé tartott és elkezdett lemosni.  Banu nagyon élvezte a helyzetet.
- Miért nem veszel fel néha valami csinosabb ruhát? Ma van a diplomaosztó bulid! - Fakadt ki, miközben fel-fel szisszentett a fájdalomtól.
- Miért? Ebben mi nem tetszik? Én legalább nem borulok fel ezektől a méteres cipőktől! - Nevetni kezdett és mégegy csókot adott a lánynak. A mosdó felett lévő, tükrös szekrényből elővett egy elsősegély dobozt. Kivette a kötszert és bekötözte Banu kezét.
- Eljössz ma este? Tudod, a buliba, ahol az egész éfolyam ott lesz! - Kérdezősködött Banu, az kezét szorongatva, ami addigra már egész jól nézett ki, köszönhetően a kíváló kötésnek.
- Hát, nem is tudom. Nem tartom jó ötletnek. Nem lenne jobb kettesben lenni ma este? Úgy vártam, hogy elmenjünk valahová, csak te meg én!
- Jaj, Nesh! Ne csináld már! Rengetegen lesznek és egész este ihatunk meg táncolhatunk! És... - itt elkezdte simogatni a barátnőjét-... még akár el is tűnhetnénk az egyik szobában egy órácskára. - A haja illatta, selymessége, a lélegzete, a forró szája, őrültté tette Neslihant. Levegőt sem kapott. Csak arra tudott gondolni, hogy ezzel a lánnyal szeretne megöregedni. Már négy éve csak rá gondolt és nagyon meglepődött, amikor a vonzalma viszonzást nyert. Nem nézte ki Banuból, hogy érdekelheti a saját neme. Mindíg olyan heteró lánynak tűnt. Olyannak aki a fiúk körül legyeskedik állandóan. Ez egy ideig így is volt, egészen addig, amíg Banu majdnem elütötte őt, az egyetem parkolójában. Nagy volt a pánik. Banut aznap csalták meg és arra kelt, hogy a barátja egy üzenetet küldött, amiben egy meztelen lány feküdt az ágyon. Utólag kiderült, hogy a lány küldte a képet a barátja telefonjáról, hogy vége legyen ennek a hármas játszmának. Banu annyira el volt keseredve, hogy lehet még jobban is járt, hogy csak Neslhianba botlott, nem egy oszlopba. Nesh megúszta egy kificamodott bokával és pár karcolással, de Banu annyira kétségbeesett, hogy hetekig járt a család házába, hogy gondoskodjon róla.
A folyosóról Tarkan legszebb dalai csendültek fel. Az emberek énekelni kezdtek és dülöngélni, pedig az ünnepség még csak egy órája tarott.
- Hallod? Şimarik! - Újjongott Banu , akár egy kislány.
- Ocagina düstüm yavru... Kucasina düstüm yavru... Sicagina düstüm javru... El aman...- Neslihan mindíg is szerette a hangját. Olyan szépen tudott énekelni, pedig ez még csak nem is a legalkalmasabb zene volt hozzá.
- Hallom. És? - Banu felháborodva a nyelvét öltötte rá és az ajtó felé indult.
- Mehetünk?
- Mégis hova akarsz menni ilyen kézzel?
- A buliba. Hallod Tarkant! Már mindenki le van régeszedve. Indulhatunk!-Jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Ja várj! Így nem jöhetsz. Hoztam egy csinosabb ruhát arra az esetre, ha szokásodhoz méltón melegítőben terveznél jönni. - Mosolyogta meg Banu az öltözékét. Nesh csak közönyösen végignézett, véleménye szerint, tökéletes ruházatán.
- Itt egy farmer és egy kivágotabb felső! - Nyújtotta felé. A lány elhidegülve nézte a ruhadarabokat.
- Én ezt nem veszem fel! Nem, Banu! Nem gondolod? Ebben úgy néznék ki, mint egy utolsó... - Banu arca megfeszült.
- Nem úgy értem! Te észfeszejtő vagy! De én? Úgy néznék ki benne, mint egy, nem is tudom...
- Mint egy nő! - Vágott a szavába Banu. - És az miért ekkora baj? Lehet rád sem fognak ismerni a suliból!
- Nagyon jól szórakozol, igaz? De a hajam maradhat ugye? - Megtapogatta kontyba kötött haját, amit annyira nagyon szeretett így hordani.
- Nem! Kieresztjük! Nincs választásod, most pedig öltözz! Had lessem meg azt a formás kis feneked! - Nyalta meg a száját Banu.
- Miért beszélsz így? - nevetett fel Nesh. - Mit valami perverz bácsi! Banu arca elkomorodott, de végül ő is jót szórakozott az elképzelésen.
A két lány reményekkel telve jött ki a fürdőszobából, de Leila útjukat állta. Felhúzott szemöldökkel, a falat támasztva nézte őket.
- De jó kedvetek van! Mégis mit csináltatok odabent? - Nesh rezzenéstelen arccal nézte Leilát és ahogy kihúzta magát, pár lépéssel Banu elé került.
- Bekötöztem Banu kezét, mert elvágta magát. És te? Mit csinálsz idebent? Nem mész a városba? - Leila unott fejjel nézett a semmibe és csavargatni kezdte a haját.
- Ja, én nem megyek sehová. Aygul néni azt mondta, hogy maradjak itt veled és összebarátkozhatnánk. Tudod, Isztanbulba fogunk költözni és a családom szeretné ha lenne legalább egy barátom.
- Arra ott van az iskola. - Vetette oda neki a megjegyzést Banu, elég indulatosan.A tekintetével akár ölni is tudott volna. De Leila csak nem hagyta abba. Sőt, még tovább ment.
- Akár lehetnénk így hárman is barátnők. -Élénkült fel és tapsikolni kezdett magában. A két lány értelmetlen arccal figyelte a mutatványt.
- Mehetnénk moziba, meg vásárolni, meg...
- Nekünk most mennünk kell! - Állt elő az ötlettel Neslihan. Kézen fogta Banut, és próbált utat törni maguknak a szűk folyosón.
- Ne olyan gyorsan! - Lépett eléjük Leila önbizalomtól sugárzó, gúnyos arccal.
- Hát... ha nem akartok a barátnőim lenni, persze csak látszólagosan, szívesen megmutatom Ismael bácsinak és Aygul néninek ezt a fotót! - Emelte fel a telefonját, amin egy kép volt róluk, amint éppen a falhoz simulva csókolóznak.
- Ezt meg, hogy? Mikor? - Hümmögött Banu. Látszólag Leila nagyon élvezte, hogy a pókerarcú Banu, most egészen picire összement a rémülettől.
- Most azzonnal letörlöd! - Indult meg Neslihan a lány felé és próbálta a kezét kicsavarni. Szemtől szembe nézett az ördöggel, aki ezzel a húzásával akár mindent elronthat az életében. Viszont az ördög rendkívűl jól szórakozott és nevetett rajtuk.
- Sikítok, ha folytatod! De, most még elmehettek. - Hajolt egészen közel Neslihanhoz.
- Ma este még megengedem, hogy szabadon szeressétek egymást. Jó szórakozást! - Mosolygott a lány és a telefonját zsebre vágva, vidáman elindult a tersz felé. Banu és Nesh holtsápadtra válva, egymásra meredve próbált meg túljutni a hallottakon.