VIHAR- SZONÁTA ZONGORÁN 2

            Az iskolában mindig ketten értek el kimagasló eredményeket Frida és Glazovits András.. Csupán Frida szófogadó, értelmes, komoly lánynak számított, akinek megpecsételődött élete a zenetanulás terén, míg András a rossz fiúk közé tartózott. Nagyon jó fel fogása miatt kevés időt kellett tanulással töltenie. Imádta a labdajátékokat és a lovaglást. Minden kirívó fiús rosszalkodásban vezető szerepet játszott.,kutyákat kínoztak,madarakat lőttek parittyával,betörték a Jusztina ablakát,igaz tévedésből,de nem is került napvilágra. Egy alkalommal egy macskának a lábaira viasszal dióhéjat ragasztottak és a köves úton letéve megzavarták .A macska amint hallotta a léptei kattogását úgy elrohant,hogy többé nem tért vissza. Más alkalommal egy kutyának üres konzerves dobozokat kötöttek a farkára. Feltételezett „üldözői”elől a román telep felé vette az irányt, valószínűleg onnan kóborolt el és örökre eltűnt. Persze ezért Andris sok figyelmeztetést kapott, de sosem vette komolyan. Az általános iskola elvégzése után történt némi változás. Andrást a szülei a nagyenyedi református kollégiumba adták, hogy valamennyire önállósodjon. Két évre rá Vilma asszonyt is meggyőzték, hogy Fridát érdemes lenne a szászrégeni tanítóképzőben tovább taníttatni, mert nagy reménység áll előtte. .Serdülő korukban a szimpátia nem alakulhatott ki különböző érdeklődési körüket figyelembe véve. András valamelyes komolysággal a nagyenyedi érettségit követően Sopronba felvételizett az erdőgazdálkodási karon, majd sikeresen átigazolt a bécsi egyetemre. Frida a tanítóképző elvégzése után Vajolán, a szomszédos faluban kapott tanítói állást, azzal az ígérettel, hogy a lehetőségekhez mérten idővel haza kerülhet.

           A falu életében is történtek változások. Vilma, miután egyedül maradt, kezdett közömbös lenni az asszonyi találkozások iránt és a mindennapos életében is egyedül Birit tartotta meg állandó segítségül, aki vénlány maradt.,és öreg bútorként lehetett kezelni. Kerti munka és kapálás közben élvezettel emlegette leánykori élményeit, katonákkal, uradalmi intézőkkel, mindenki feleségül akarta, de ö annyira válogatott, hogy hoppon maradt. Hogy mi igaz mindezekből, csupán a Jusztina feljegyzéseiből lehetett volna kideríteni, de kit érdekelt tüzetesebben.? Ami örökre emlékezetes marad vele kapcsolatosan, a kurvagránát. Egy alkalommal összekeverte az elültetendő babot, a rózsaszínű gránátot a libamájjal, ami tudottan fehér. Virágzás és beporzás közben annyira elkorcsosodott, hogy az új hibrid kétszínű lett, megmaradt gömbölyűnek, mint a gránát, de fele fehér lett és fele rózsaszín. Ezt nevezte kurvagránátnak viccesen, de meg is maradt véglegesen, mert Vilmának annyira megtetszett, hogy az elkövetkezőkben termeszteni kezdte, mivel nem festette a levest. Vilma széleskörű gasztronómiai tudásának fontos része volt a paszuly különböző elkészítési módja, mert a család visszamenőlegesen nagyon szerette. Frida is rajongott érte. A kislányba belerögződött már zsenge korában, ha bableves volt az ebéd füstölt csülökkel, azt félrevonulva fogyasztotta el, hogy ne okozzon megbotránkozást. Olyankor könyökig feltürkölőzött és először a csülköt rágta le, minden csontot külön leszopogatva, hogy mire befejezte, saját bevallása szerint disznómód nézett ki.

                Vilma asszony gasztronómiai tudása felölelte nem csak a szász készítményeket, hanem járatos volt az erdélyi nemzetek konyháiban is. Ismerte a babgulyás elkészítésének zsidó változatát, amit sóletnek neveztek és feltétként töltött libanyakat, adtak hozzá, úgyszintén kedvelte a román módját is, amelynél a babot külön sósvízben puhára főzték, majd külön serpenyőben kevés zsíron jegecesre párolták az apróra metélt hagymát, beleforgatták a karikára vágott füstölt kolbászt és összekeverték a főtt babbal. Néhány babérlevél hozzáadásával felöntötték a paszulylével és jól összerotyogtatták. Ez volt a kedvence Fridának is , és pénteken a „böjtös” napokon ez volt a menü.

             Az asszonyok társasága fokozatosan a Glazovitsék udvarházába vándorolt és Giza asszony is ez által tudta érvényesíteni vendégszeretetét és nagy örömét lelte a kötetlen beszélgetésekben. Időnként teát és apró süteményeket szolgáltatott fel. Az új átszerveződés kedvezett Annának is, mert végre ellátogathatott az elitek társaságába és nagy ritkán Jusztina is megjelent., de állandó bagó szagával elriasztotta a közelében ülőket. Őt nem vonzotta annyira, nem volt elragadtatva a lehetőségtől, mert ott nem illett a megszokott bagózás és a velejárója a nagy ívben való sercegő köpés. Idővel a népes társaság láttán Gizában megfogalmazódott a régi családi hagyomány felelevenítése, ugyanis anyai nagyapja parlamenti képviselő volt és minden évben pompásan megünnepelték a születésnapját. Akkortájt az volt a legkiemelkedőbb családi összejövetel. Idővel annyira hagyományossá vált, hogy halála után is, igaz nem akkora pompával de megemlékeztek róla. Az első ilyen megemlékezés alkalmából felkérték Fridát, hogy zongorázzon, az által is fokozva az ünnepi hangulatot. Nyár volt, kellemes naplemente, amikor összegyűlt az asszonysereg, kinyitották a nappali összes ablakait, hogy jól hallatszódjon a zongorajáték. Andris, aki nyári vakációját töltötte, zsebre dugott kézzel állt az ablak előtt és  nézegette a suttogó asszonyokat, amíg a szobát betöltötte Bethowen zongorajátéka a Für Elise. Frida odaadóan játszott és időnként pillantást vetett és csodálta a kifejlett megférfiasodott Andrist. Rég nem látta. Zongorázás után mindketten az ablakba könyököltek, valahogy nem füllőtt az asszonyok társasága.

-          Mivel töltöd az idődet, olyan ritkán látni téged? – kérdezte a lányt.

-          Van mivel. Állandóan tanulok és időnként a grossinak is kell segítenem, mert már kezdi nem bírni a strapát.

-          Csodálatosan zongorázol.

-          Gondolom a Függel bácsi érdeme, mert az alapokat az ő harmóniumán tanultam, aztán a képzőben a két lehetőség közül, hegedű vagy zongora, az utóbbit választottam. Remek tanárom volt, és mindegyre javasolta, hogy folytassam a konzervatóriumban.

-          Kössünk egyezséget. Amíg itthon vagyok, te tanítasz zongorázni, én meg ellenszolgáltatásként megtanítalak lovagolni. El sem tudod képzelni milyen kellemes és izgalmas a dedrádi erdőtől Vajoláig vágtázni.

Megegyeztek. A hosszas beszélgetést távolról Jusztina figyelte és otthon a két fiatal bekerült a feljegyzései közé, de András neve mellé kérdőjelt tett, mert nem hitte, hogy Bécsben ne lenne senkije.

  Az első délutáni találkozásokkor felidézték az itthoni iskolás élményeiket, hogy mennyire béna és bátortalan tud lenni egy falusi iskolás nebuló. De a későbbi zaftos gimnáziumi eseményeikről tudatosan hallgattak, pedig lett volna mit mondani. Különösen Andrást ragadta el a gépszíj és szabadjára, szülői felügyelet hiányában és tele zsebbel mesés életet élt. Az időnkénti hazaküldött intők a fiatal titkárnő jóvoltából, aki szintén szimpatizált vele sosem értek célba,így rejtély maradt minden a végzetekig.

             A lovaglást a gazdasági udvaron kezdték. András kivezette Linát, a nyugodt, fegyelmezett kancát, majd bemutatta,hogyan kell a nyeregbe ülni és miként kell irányítani a lovat. Biztosította, hogy Lina nagyon fegyelmezett és minden óvatos jelt felfog. Némi próbálkozás és gyakorlat után elégedetten terveztek vasárnapra egy hosszabb lovagló sétát. Elindultak a négy kilométerre lévő dedrádi erdő felé. Frida egyelőre csak lépésben engedte a lovát,míg Andris messze eltrappolt és visszajött, formában volt és élvezte a lovaglást a kellemes partner társaságában.

              Az erdőszélén telepedtek le ahonnan áramlott az erdő hűvössége, vadvirágok tarkállottak és a sűrű bozót elvette a kilátást. Messze homályba veszve látszott a Görgényi és Borgó-Besztercei hegyvonulatok találkozása. Egy áthaladó vonat füstje feketéllett és ide hallatszott elnyújtott sípolása. Még messzibb a radnótfáji mocsárerdőből kirajzolódott a hatalmas hétszázötven éves tölgyfák csoportja. Ez az ország legrégibb tölgy erdője. A Maros körül ködpára keringett, bizonyára a felszáradó harmattól. Egymás mellett hason feküdve, elnyúlva csodálták a kilátást, a felső-marosmenti gyönyörű panorámát, megfeledkezve mindenről. Közben a két ló trappolt és iszonyatos nyerítésbe kezdett. Andris mikor felocsúdott és hátra nézett, vette észre, hogy a csődőr már a kanca hátán helyezkedik, de segíteni kell, hogy hímtagja célba érjen. Felugrott és hírtelen ott termett a párzásra készülő két állat mellett és beirányította a csődőr tagját a helyére. A ló erős lökéssel még fennebb hágott és nyálazó szájjal harapdálni kezdte a kanca nyakát, hogy jobban ingerelje.. Majd lesirült a hátáról, álltak egymás mellett, aztán békésen legelni kezdtek. Az eseményt Frida is végignézte és mosolyogva látta, hogyan púposodik a legény slicce.

                  Visszatérve Andris közelebb húzódott a lányhoz, és mintha órát tartana magyarázni kezdte, hogy az állatvilágban a ló az, amely nem kötődik időszakos párzáshoz, mint nagy általánosságban. A csődőr, ha meglátja a kancát röhögő nyerítésbe, kezd, ami részéről érdeklődés. Ha a kanca válaszol, azt jelenti, hogy nem vemhes és szabad az út. Izgalmában ömlik belőle a húgy, készíti szervezetét a mag befogadására.. Csupán a csődőrt hozzá kell segíteni a behatolásra, mert egyedül nem képes.

-          Ezt a napot fel kell jegyezzem,mert egy év múlva kis csikóval gyarapodik az állatállomány.

Frida egy fűszálat rágott és lehunyt szemmel nem is hallotta az András előadását. A duzzadó nadrágelő képe lebegett előtte. Neki a nagy kópé már gyermekkorában is tetszett, és idéződött Emlék füzetéből a bejegyzés, amit a napokban újraolvasott: „ Amit ma elmulasztottál, azt már sosem pótolhatod. Mert az már másik alkalom, egy másik történet lesz. Ami ma elmúlt, azt már holnap nem kapod meg. Minden lehetőséget ragadj meg, ha csak rajtad múlik. Ha fontos. Ha valóban fontos! Ne fogadd el a „”majd lesz másik alkalom” hamis illúzióját. Mert nem lesz. Az már nem lesz. Az már egy másik. És ha két alkalom lett volna, csak egy marad. Tőled függ!” Sokat gondolkozott, de nem jött rá ki írhatta ezt a majdnem axiómát.

         Érezte, hogy Andris simogatja a haját, belecsókol a tenyerébe. Akkor rezzent fel gondolataiból, amikor a fülébe súgta:” Megpróbálhatjuk. Meglátod az enyémen, nem kell segíteni.” Mosolygott, és hagyta, hogy a fiú szájon csókolja, hanyatt fektesse. Minden már eldöntött tény volt. Most az övé lesz. Annyi idő után. Hagyta, hogy a ruháit lazítsa, és szabad utat készítsen elő. És amikor egybeforrtak, mindketten érezték, hogy van gyakorlat, és ez jobban serkentette a közösülésüket. András a helyzet magaslatán érezte magát. Frida belemarkolt a tomporába, és szorította magához, hogy tovább tartson. Igy is kellemes volt, de jobban szerette volna pucéran látni az izmos férfit.

           Ha Jusztina mindezt érezte, vagy sejtette volna, sok bejegyzés született volna , nyomós érveket körmölt volna naplójába. Egy biztos volt, ezután a két fiatalt gyakrabban lehetett együtt látni. András őszinte volt, elmondta, hogy Bécsben közelálló barátnője van, valamennyire menyasszony jelölt. Többnyire Svájcban tölti szabadidejét,egyelőre nem szándékszik keletre jönni.. Frida meggyőződéssel nyugtázta, ,hogy nincs szándékában küzdeni a fiúért. És miért is tenné? Egy kaland, egy lopott csók édesebb minden elkötelezettségnél.