Keresd a lányt! 

   Zsolti dühösen fújt maga elé a pulton, majd megpróbált volna bekapcsolódni a beszélgetésbe, ám Szilvia színpadias mozdulattal leintette.  Ujját, még mindig a magasba emelve fordult vissza Kriszhez, mikor arcán, széles mosollyal s elégedettséggel a hangjában, ezt mondta.

 - Most pedig ki vagy rúgva! Mehetsz szépen haza!

 Szilviával szemben állva, arcán azzal a magabiztos mosollyal, amelyet néhány másodperccel ezelőtt még a tulajdonos lányán lehetett látni.

 - Te engem nem fogsz kirúgni innen! - csóválta a fejét Krisz.

Bármennyire is hihetetlennek tűnt Krisz ellenállása, Szilviának azonban ismét mosolyra húzódott az ajka. A hölgy felemelte mutatóujját, majd sarkon fordulva, maga után intett. Krisz szó nélkül követte a hölgyet, ám előtte villámpillantást váltott Zsolttal, aki még mindig úgy állt ott a pult mögött, mint akit megfagyasztottak.

   Amint kiléptek az étteremből, egy folyosóra értek, ahol Szilvia egy hosszan felfelé vezető lépcsőn keresztül vezette Kriszt az irodába.   A fiú bátran követte a tulajdonos lányát.   Közben próbálta megfejteni, hogy mi lehet olyan nagyon fontos megbeszélni való, vagy egyáltalán milyen okból kell követnie őt egészen az irodáig?  Erre a kérdésére csak akkor kapta meg a választ, miután a hölgy egy nagyobbacska helységbe vezette be Kriszt.   A fiú akármerre nézett, mindenütt hosszan magasba nyúló növényeket pillantott meg, melyek hatalmas cserépbe voltak helyezve. Szemben állt az iró asztal, amelyen dossziék halmaza sokasodott egymás hegyén-hátán, a hatalmas LCD monitor mellett.   A citromsárga falakon több festmény is ki volt rakva, melyek gyönyörű tájakat ábrázoltak. Krisznek azonban nem maradt több ideje az iroda csodálásában, mivel abban a pillanatban, hogy becsukódott a háta mögött az ajtó, Szilvia odalépett elé és szúró tekintetét a fiúra szegezte.

 - Mégis mit képzelsz te magadról? Amikor idejöttél munkára jelentkezni, csak azért vettünk fel, mert láttuk rajtad hogy árva gyerek vagy és megsajnáltunk! Ha nincs a jó szívünk, akkor te még most is az utcán tengődnél egy szál kabátban! 

Krisz nem tudta kontrolállni az érzéseit.   Szilvia döjfös megjegyzései, koránt sem dühöt váltottak ki belőle, hanem olyan hangos kacagást, melynek hallatán a tulajdonos lánykóa goromba tekintetén, rémület látszott.

 - Hogy te milyen szánalmas vagy! - kacagta, Krisz. - Azt képzeled, hogy majd neked mondok ezért köszönetet? Pont neked? Aki csak azért jár be apucikája éttermébe, hogy gusztustalanul belefaljon a kész ételbe és lenyúljon pár húszezrest a kasszából?

Szilvia meglepetten nézett fel a nála egy fejjel magasabb fiúra.  

  Nem tartozott azon nők közé, akiket akár egyetlen szóval is le lehet fegyverezni, erős akaratú és annál is inkább makacs személyisége volt. Ebben a helyzetben, azonban úgy tűnt, hogy Krisz alaposan belé fojtotta a szót.   Még soha életében nem hallott senkit sem ilyen határozottan fellépni ellene, méghozzá olyan szavak használatával, melyek egytől-egyig igazak voltak rá. 

   Látván Szilvia, immár felháborodott arcának állását, Krisz azt sem tudta, hogy élvezze ezt a pillanatot.   Legszívesebben egy újabb hangos kacajjal törte volna meg a csendet ám hasznosabbnak vélte, ha ezúttal is Szilvia szavába vág, amivel talán még ennél is nagyobb haragot tudna kifejteni a hőzöngő lánykából.

 - Akartam mondani, tudtad, hogy az efféle állatbundák használata, az állatvédők szemével nézve, bűncselekménynek minősül? Ugyan, ügyet se vess rá, bizonyára látják, hogy ezeknek a szerencsétlen állatoknak a lenyúzott bundáját egy olyan állat viseli, aki még arra sem méltó, hogy tőrt rántsanak rá! 

Szilvia már a felháborodásnak annál a pontjánál állt, amikor már kezei s lábai vadul rángatózni kezdtek, ám a hajmeresztő szavak hallatán, mondanivalói még mindig a torkában csücsültek.

 - Jobban teszed, ha visszább veszel a lendületedből, anyuci! - simította meg az arcát Krisz, s amikpr ujja a puha bőrhöz ért, Szilvia egész teste ijedten rándult meg. - Mert nem tudhatod, hogy ennek a fiúnak, aki oly sok alkalommal fojtotta el az érzelmeit, mostanra milyen hatásos fegyverekkel tud támadni! Ha akarod, tarthatok neked egy kis bemutatót!

Azzal erősen elkapta Szilvia karját s magához rántotta.   Amikor a hölgy ijedt arca már egész közel volt az ő arcához, Krisz gondolkodás nélkül vadul belecsókolt Szilvia forró ajkába.    A hölgy azonnal szabadulni próbált, de Krisz sokkal erősebb volt nála.    Elég volt, ha csak a karjaival szorította magához, onnan már Szilvia hiába kapálódzott, hiába próbált sikítani, amiből csak tompa nyögés hallatszott, esélye sem volt a szabadulásra. Krisz megállás nélkül, egyre csak szenvedélyesebb csókolta a hölgyet, aki immár az élvezet hatalma alá kerülvén, felhagyott a heves rángatózásokkal és a nyöszörgésekkel s némán állta a fiú csókjait.    Majd ekkor karjai feljebb csúsztak és Krisz tarkója köré fonódtak.    Még ő maga sem tudta hogy miként, de a fiú oly mesterien csókolta és simogatta őt, hogy az egyik pillanatról a másikra megrészegítette a fiú iránti vágya.   Egy határozott mozdulattal széttépte a fiú testén a fekete mellényt, majd hasonlóan szanaszét repítette fehér ingjén a gombokat, miután azzal is elbánt.   Térdre zuhant és az ujjaival belecsimpaszkodva a fekete nadrágba hirtelen lerántotta a fiúról és az iroda túlsó végébe hajította.   Akár egy képzett birkózó, olyan ügyesen hanyatt fektette a parkettán Kriszt majd fölé hajolva, oly vágyakozóan lehelt a fiúra, mintha egész eddigi életében erre a pillanatra várt volna.    Ezután erősen megragadta a fiú kezeit, majd a melleire tapasztva őket, és a melltartójának a  kibontására kényszerítette Kriszt.    A csodálatos, gömbölyű mellek láttán, Krisz alig kapott levegőt.   Szilvia lehajolt, s melleit a fiú arcába dörgölte.  Krisz ellenállás nélkül élvezte a puha mellek tapintását az arcán. 

   Érzelmei azon nyomban felülkerekedtek az akaratán, s a karjaiba fogva Szilviát, most a hölgy kényszerült hanyatt pozícióba a parkettán.   Újabb heves csókolózások következtek, majd ezután Krisz a hölgy lábai közé guggolt s egy pillanatig tétlenül meredt maga elé.   Mindez valóban csak egy pillanatig tartott, mivel Szilvia a combjai közé zárta Kriszt, jelezve ezzel, hogy nincs értelme az időhúzásnak.   Elérkezett hát az idő.   Most már valóban nem maradt idő töprengésre, s már nem volt értelme sem a szabadkozásnak, sem pedig a kettejük között történő aktus megszűntetésének, már elkezdték s ezt mindketten jól tudták hogy be is kell fejezni.   Krisz remegő kezekkel húzta le a hölgy bugyiját, miközben szíve olyan erősen vert, hogy immár nyitott szájal kellett vennie a levegőt. Már csak egy mozdulat s megtörténik köztük. 

   Ha történt valami, amiért Krisz élete hátralévő részéig hálás lesz, akkor az most mobiltelefonjának a csörgése volt.   A hölgy és a fiú, olyan hirtelen rugaszkodott el egymástól a váratlan hangos csörgés hallatán, hogy a tekintetükben lévő rémültség láttán, még csak most tisztázódott bennük, hogy nemrég még le akartak egymással feküdni.    Szilvia felpattant a parkettáról és olyan gyorsan látott neki az öltözködésnek, amilyen gyorsan csak tudott.   Krisz is felkapta magára a nadrágját és az ingjét, amit persze nem tudott begombolni, így csak magára vette, s a mellényét pedig a vállára hajtotta.   Mire azonban a mobiltelefonjáért nyúlt volna a zsebébe, már megszűnt a csörgés.   Így elő sem vette, hanem benne hagyta a zsebében.

 - Jobb, ha most távozol! - zihálta rémülten Szilvia, aki szándékosan bújt hosszú vörös hajtincsei mögé. - Erről egy szót sem akarok hallani többet!

Krisz tétlenül nézett a szégyenkező hölgyre, aki még most sem mert a fiú szemeibe nézni, helyette az iró asztalához sétálva helyet foglalt s arcát a tenyereibe temette.   A fiú elfordult tőle és elhagyta az irodát.   Lefelé lépkedve a lépcsőn, úgy érezte, mintha kiló métereket futott volna.   Szíve még mindig nagyon gyorsan vert, ingje teljesen a hátára tapadt az izzadtságtól, lábaiban pedig érezte azt a reszketést, amit eddig életében csak egy kiadós karate edzés után tapasztalt.   Amikor visszaért az éttemebe, Zsolti azon nyomban kiugrott a pult mögül, majd hirtelen megtorpant, a szanaszét szakadt inget viselő Krisz láttán. 

 - Veled meg mi történt? - kérdezte tőle hüledezve Zsolti.

 - Nem tudom! - csóválta a fejét tehetetlenül Krisz, aki ezzel egyáltalán nem hazudott a férfinak.   Halvány fogalma sem volt, hogy miért kellett felsétálnia Szilviával az irodába, arról pedig annál inkább sem volt, hogy mi történhetett kettejük között.   Mindenesetre, még csak a gondolat is elborzasztotta, hogy mi történhetett odafent, ha szakadt inggel s kigombolt nadrággal tért vissza.