Keresd a lányt!

  Ezúttal nem feledkezett meg a válaszlevél megírásáról, így az Internet kávézó felé vette az irányt.   Bement, ahol ugyanaz a kedves, kék szemű lány köszöntötte, aki a hét elején is.   A fiú kérésére, ahhoz az elszigetelt számítógéphez vezette, amit a múltkor is használt, majd utána megérdeklődte, hogy kíván-e valamit fogyasztani.   Krisz ezúttal nem kért semmit.   Helyette megpróbálta megfogalmazni azt a néhány mondatot a fejében, melyeket Évának szánna.

                                 Keresd a lányt!

Krisz nagy szerencséjére, Zsolti öltözőszekrényében akadtak még váltóruhák, melyeknek hála, a fiú át tudott öltözni s be tudta fejezni a pénteki munkanap hátralévő részét.   Általában a hetet lezáró hétköznapon, Zsolti feladata a poharak mosogatása, Krisz azonban szívesen vállalkozott a pult mögötti munkára.   Miközben a forró vizet készítette elő, hallotta, hogy hangosan kopogó lábdobogások törik meg a csendet.

                             Keresd a lányt! 

   Zsolti dühösen fújt maga elé a pulton, majd megpróbált volna bekapcsolódni a beszélgetésbe, ám Szilvia színpadias mozdulattal leintette.  Ujját, még mindig a magasba emelve fordult vissza Kriszhez, mikor arcán, széles mosollyal s elégedettséggel a hangjában, ezt mondta.

 - Most pedig ki vagy rúgva! Mehetsz szépen haza!

 Szilviával szemben állva, arcán azzal a magabiztos mosollyal, amelyet néhány másodperccel ezelőtt még a tulajdonos lányán lehetett látni.

                                 Keresd a lányt! 

   A hét közepén mindig többen érkeztek ebédelni vágyó vendégek, akik többek között banki alkalmazottak, vagy éppen önkormányzati képviselők voltak.   Lényegében felsőbb rangú emberek fordultak meg gyakrabban a Kossuth étteremben, akik már akkor türelmetlenül várták az ebédet, mielőtt cipőjük talpa érinthette volna a kiszolgáló rész csempéjét.    Általában az ebédidőben szinte az étterem minden összes létező vendége egyszerre érkezett.

                                  Keresd a lányt!

   - Öregem! - szólt bele ijedten a telefonba Bence. - Te hol vagy most? Mert valaki mintha neked anyázna!

 - Basszus! - suttogta a telefonba Krisz. - Elfelejtettem neki visszaírni!

Majd ekkor oldalra nézett, ahol már nem csak egy, hanem egyszerre három egymás mögött várakozó autós is rádudált, mire villámgyorsan átszaladt a járdára.

 - Azt akarod mondani, hogy nem írtál neki vissza?

                                    Keresd a lányt!

   A hazafelé tartó séta közben, egyre jobban mélyedt gondolatai sűrűjébe. Úgy érezte, azzal semmit sem veszít, ha utoljára megnézi a közösségi oldalát, így az Internet kávézó felé vette az irányt.   Óvatosan belépett az üzletbe. A pult mögül, egy alacsony, kék szemű, szemüveges lány pattant fel.   Krisz óvatosan közelebb sétált hozzá és bejelentette, hogy egy órát szándékozna internetezéssel tölteni.

                               Keresd a lányt!

    Miután megérkezett a Kossuth étterembe, gyorsan átöltözött a pincér ruhájába és nekiálltak Zsoltival az asztalok megterítésének.  Most nem járta körbe a konyhát, nem volt kedve ezzel a hervadt arccal, ami most éppen rajta volt, mutogatnia magát a mindig vidám szakácsoknak. Még Zsolti vicces megjegyzéseire sem nagyon tudott reagálni, pedig a harmincas éveit taposó férfi, oly lelkesen osztotta meg kollégájával a tegnap este történő szex jelenetét a feleségével.

                                  Keresd a lányt!

   A több órán át tartó sikertele keresés teljesen elgyengítette Kriszt.

A fiú csalódottan dőlt hátra az Internet kávézó kényelmetlen székében, miközben görcsbe rándúlt ujjal görgette lefelé az egér gombját.  Fáradt, le-leragadni vágyó szemeivel immár kedvtelenül pásztázta végig az ismeretlen lányok profilképeit, azonban élete igaz szerelmét, sehol sem találta.   Végül elérkezett a záróra.

                              Keresd a lányt!

   A hazafelé tartó séta közben, Krisz telefonja csörögni kezdett.

 Amikor elővette a zsebéből, a Bence nevet pillantotta meg a telefon kijelzőjén.

 - Csáó öregem, mi újság, merre vagy? - szólt bele a vonal másik végéről Bence.

 - Csáó, éppen hazafelé tartok, a városban voltam, Barbival!

 - Remek, mert éppen itt állok a lakásod ajtaja előtt! - hallatszott a kissé felháborodott hangnem, melyet később érdeklődés váltott fel.

                             Keresd a lányt!

   Még ha több mint háromnegyed órát álltak sorba a postán, Krisz mégis úgy érezte, mintha az ott eltöltött idő, csak néhány perc lett volna.

A csekkek befizetése után, koránt sem akarta, hogy véget érjenek a Barbival töltött órák, így arra gondolt, - s még ráadásul hangot is adván gondolatának - hogy elhívja a lányt a helyi közértbe.  Ennek nyomós oka persze nem csak a további kellemes csevegés volt, hanem a drága tej elpocsékolása, melyet Krisz szerencsétlen módon összepasszírozott a hóna alatt.

                               Keresd a lányt!

     Azzal a bizonyos Rufusszal való találkozás kissé összezavarta Kriszt.

 A park padján üldögélő fiú, aki még azt is elfelejtette, hogy eredetileg a kisboltba indult volna, ehelyett bambán maga elé bámulva tétlenül merült gondolatai sűrűjébe.   Úgy érezte, hogy ez a beszélgetés, új lelket öntött bele.  Testét kellemes és annál is inkább szokatlan érzés töltötte el.