Keresd a lányt!

   A hazafelé tartó séta közben, egyre jobban mélyedt gondolatai sűrűjébe. Úgy érezte, azzal semmit sem veszít, ha utoljára megnézi a közösségi oldalát, így az Internet kávézó felé vette az irányt.   Óvatosan belépett az üzletbe. A pult mögül, egy alacsony, kék szemű, szemüveges lány pattant fel.   Krisz óvatosan közelebb sétált hozzá és bejelentette, hogy egy órát szándékozna internetezéssel tölteni.   Ezután kifizette az egy órát, a lány pedig egy szabadon hagyott számítógéphez kísérte.   Kevesen tartózkodtak az Internet kávézóban, ám mivel a helység nem volt sem tágas sem pedig hosszú, így Krisz szívesebben foglalt helyet a sarokban, ahol el tudta különíteni magát még attól a néhány emberkétől is.  Így nem látott rá senki a monitorjára, nem tudhatták hogy éppen mit csinál és hogy milyen veszettül keresgél a közösségi oldalon szereplő lányok között. 

Miután az e-mail címét, majd a jelszavát beírta a közösségi oldalra, izgatottan várta, hogy vajon ezúttal sikerülni fog-e neki megtalálnia, azt a gyönyörű lányt. 

 - Elnézést! - hallatszott mögötte egy kedves lány hangja, mire ő az ijedtségtől majdnem hanyatt esett.

 - Igen? - pattant fel a székéről Krisz, majd ekkor látta, hogy az a kedves pultos lánnyal állt szemben, akinek üde arca már vörösödött is. 

 - Ne haragudj, nem akartalak megijeszteni! - szabadkozott a lány.

 - Semmi gond, még nem léptem be a fészbukra - legyintett könnyelműen a levegőbe Krisz.

 - Csak azt szeretném kérdezni, hogy hozhatok-e valamit inni? Esetleg egy kávét?

A lány olyan ártatlannak és ráadásul szimpatikusnak tűnt, hogy Krisz még ha akarna, sem tudott volna neki ellent mondani.  Merev arcára mosolyt erőltetett, s engedelmesen a lány felé bólintott.

 - Persze, köszönöm elfogadom! - majd helyet foglalt és a monitorra meredt, mikor a lány ismét megszólította.

 - Rendben, de mit kérsz?

Krisz úgy érezte, hogy még sosem került ilyen kínos helyzetbe.  Tisztában volt vele hogy ezt önmagával teszi, hiszen ha lánnyal társalog, akkor akarata ellenére hagyják el a száját olyan szavak, melyeket ő eleve ki sem gondolt.

 - Egy presszó kávét kérnék szépen - nézett hátra a válla felett Krisz, mire a lány bólintott és sarkon fordulva a pult felé vette az irányt, ahol már azon nyomban látott is neki a kávékészítésnek.

  Krisz nagyot sóhajtott majd a monitorra tapasztotta szemeit.

 Ekkor látta, hogy egy lány, akit ő a tegnapi nap folyamán vakon bejelölt ismerősnek, most az visszaigazolt neki s ráadásul még egy személyes levéllel is megillette a fiút.

  Krisz szíve olyan hevesen dobogott, hogy úgy érezte, menten kiugrik a mellkasából.   Ujjai remegtek az izgalomtól s bele telt olyan két percbe, mire sikerült megnyitnia a lány levelét.  Ekkor érkezett meg a pultos lány, kezében a kávéval.

 - Hova tehetem? - kérdezte kedves hangnemben, mire Krisz, aki szinte minden érzékszervével a monitorra koncentrált, a tenyerét emelte a lány elé.

 - Szívesen!

A pultos lány értetlenül pislogott, mire a monitorra pillantva már sejtette Krisz összezavarodásának okát, így mosollyal nyugtázta a fiú szavát és a billentyűzet mellé helyezte a csésze kávét.   Krisz nem győzte olvasni a sorokat.   Úgy érezte, hiába tanult meg már hosszú évekkel ezelőtt olvasni, mostanra a magyar betűk megfejtése, mintha nehézséget okoztak volna neki.  Feltűnt azonban, hogy a lány, akit Barna Évának hívtak, olyanféle szlengben írta meg a levelét, furcsán hangzó rövidítésekkel és értelmetlen hangulatjelekkel, melyekkel Krisz még soha életében nem találkozott.   Az előre kifizetett egy órának a felébe került, mire Krisz hátradőlt a székben és sikeresen a tudatáig jutott, hogy ő felkeltette az érdeklődését egy lánynak, aki nagyon szívesen megismerné.   Legalábbis ezt szűrte le azokból az ijesztően fogalmazott mondatokból.   Ezután ismét a monitorra tapasztotta szemeit és a lány profiljára kattintva, az Éva által feltöltött fényképeket nézegette.   A lány egy évvel volt fiatalabb Krisznél.    Hosszú, barna haja volt, elbűvölő zöld szemekkel, ajka pedig melyet oly szenvedélyesen görbített felfelé, minden egyes fényképen, úgy állt rajta, akár egy gonosz úrnőjén, aki látványosan élvezi, ahogy alattvalói fejet hajtanak előtte.  Ahogy a pikáns, képeket nézegette Éváról, a fiúban olyan érzések kavarogtak, hogy ezt a lányt szinte bármiként el tudná képzelni maga mellett, csak éppen barátnőként nem.   A vonatállomáson és a temetőben pózolós képeket elnézegetve, úgy tűnt, mintha ez az Éva, kissé túlzottan élvezné az életet, vagy éppen csak a maga fura módján. Mindenesetre olyan levelet kapott, amiben a lány a tetszését fejezi ki a fiú iránt, és mivel Krisz tetszését is elnyerte, így kizártnak tartotta az elutasítást. 

   Mire megbarátkozott a saját gondolatával, - s arra a következtetésre jutott, hogy még a hétvégén találkozni fog Évával, - már le is telt az egy óra. Lelkét elégedettség töltötte el, amitől úgy érezte, mintha hátán szárnyak nőttek volna, melyek segítségével oly könnyedén hagyta el az Internet kávézót.   Amint kiért az utcára, elővette telefonját a zsebéből és felhívta Bencét.  Hosszas várakozás után, a fiú végül lihegősen vette fel a telefont.

 - Csáó, Bence! - kiáltott bele boldogan Krisz. - Mi újság?

 - Csáó öregem, semmi különös, éppen most lett vége az edzésnek! - felelte még mindig lihegősen Bence. - Nálad mi a helyzet?

 - Képzeld, most jövök az Internet kávézóból!

 - Na, az szuper! Megtaláltad a csajt?

 - Nem sajnos, de ezt hallgasd! Egy bizonyos Barna Éva nevű lány levelet küldött, amiben azt írta, hogy találkozni szeretne velem!

Krisz boldog mesélésére, barátja már a tőle megszokott naivitással reagált a helyzetre.

 - Biztos csak dugni szeretne!

Krisz a telefonba nevetett, miközben gondolataiban már meg is bánta, hogy eleve felhívta Bencét.

 - Nem érted? Végre megtetszettem egy lánynak? Ráadásul szép is! Majd csekkold meg ha hazaértél!

Bence elégedetlenül hümmögött a vonal másik végén.

 - Legyen! Hogy is hívják?

 - Barna Éva! - ismételte büszkén a nevet Krisz.

 - Rendben, meglesem! Na és mit írtál neki vissza, mikor találkoztok?

Krisz ekkor megtorpant, pont a zebra kellős közepén, ahol nyomban, rádudált az éppen indulni készülő autó vezetője.  A fiú azonban ügyet sem vetett a mostmár káromkodó férfira, lábai mintha az aszfaltba gyökereztek volna.

 - Öregem! - szólt bele ijedten a telefonba Bence. - Te hol vagy most? Mert valaki mintha neked anyázna!

 - Basszus! - suttogta a telefonba Krisz. - Elfelejtettem neki visszaírni!