Keresd a lányt!

  Ezúttal nem feledkezett meg a válaszlevél megírásáról, így az Internet kávézó felé vette az irányt.   Bement, ahol ugyanaz a kedves, kék szemű lány köszöntötte, aki a hét elején is.   A fiú kérésére, ahhoz az elszigetelt számítógéphez vezette, amit a múltkor is használt, majd utána megérdeklődte, hogy kíván-e valamit fogyasztani.   Krisz ezúttal nem kért semmit.   Helyette megpróbálta megfogalmazni azt a néhány mondatot a fejében, melyeket Évának szánna.   Talán ez minősült élete egyik legnehezebb feladatának.   Egy lánynak, akinek eddig még életében nem írt levelet, nem tudta eldönteni, hogy eleve hogy kezdje gépelni a sorokat. Nem írhatta azt, hogy "csáó" azt sem hogy "mizu" mivel nem a haverjának ír.   Viszont arról sem volt fogalma, hogy az efféle válaszleveleket a vele egykorú fiatalok, hogyan szokták fogadni, s miként reagálni rá. 

   Hosszasan eltöprengve, már ujjáról majdnem teljesen lerágta a körmöket, mire végül erőt vett magán s azokkal a szavakkal, melyeket egészen eddig halászott ki a fejéből, most mindet leírta a lánynak. Úgy gondolta, lesz ami lesz.   Miután megírta a levelet, átolvasás nélkül el is postázta a lánynak, amelyben ez állt:

Kedves Éva!

Ha történt velem valami, ami okot adott arra, hogy ezentúl mosollyal az arcomon keljek s feküdjek, akkor az a te leveled volt! Köszönöm, hogy megtiszteltél engem az érdeklődéseddel! Úgy gondolom, a mai világban egy fiú nagyon szerencsésnek tarthatja magát, ha egy lány kinyílvánítja felé, a szimpátiáját! S ezért, én is hálás vagyok, neked! De legyünk őszinték egymással! Én egy reménytelen fiú vagyok, akinek semmi más nincsen, csak egy átlagon aluli kisebb lakása, amit a pincér munkámból fizetek! Éva, én azt mondom, ne találkozzunk egymással! Te egy csinos lány vagy, akit nem egy magamfajta nevenincs fiú mellé rendelt a sors, ezt mindketten tudjuk! Nem vagyok gazdag, még csak szüleim sincsenek és ahogy érzem, jövőm sem lesz! Kérlek, tekints el a találkozásunktól, és keress egy jobb fiút! 

Krisz az Internet kávézójó bejárata előtt esett össze. Néhányan, akik a vendéglátói egység közelében sétáltak, csupán arra lettek figyelmesek, hogy a fiú, az járdára kilépve, fájdalmasan felkiált és kezével, a mellkasához kap, és a földre zuhan. 

   Miközben a mentőt értesítették, egy arra járó, fiatal fiú rövid vizsgálás után, kétségbeesetten tette közzé, hogy az eszméletét vesztő Krisznek leállt a szíve. A járó kelők, akik mindvégig a helyszínen ácsorogtak, a fejükhöz kapva, izgatottan várták a mentőautó érkezését. Rövid tanácskozásba kezdvén egymással, azt próbálták megvitatni, vajon érdemes lenne-e mesterséges újraélesztést alkalmazni a földön fekvő fiún.    Azonnal megállapodtak, ám mire a járdára néztek, már csak hült helyét találták a fiúnak, s annak a hidrogén szőke hajú fiatalembernek is, aki nem sokkal ezelőtt vizsgálta meg.