Keresd a lányt!

   A több órán át tartó sikertele keresés teljesen elgyengítette Kriszt.

A fiú csalódottan dőlt hátra az Internet kávézó kényelmetlen székében, miközben görcsbe rándúlt ujjal görgette lefelé az egér gombját.  Fáradt, le-leragadni vágyó szemeivel immár kedvtelenül pásztázta végig az ismeretlen lányok profilképeit, azonban élete igaz szerelmét, sehol sem találta.   Végül elérkezett a záróra.     Krisz elégedetlenül távozott.    Zsebre vágott kezekkel s lógó orral haladt végig a járdán, miközben érezte, hogy az esőcseppek egyre gyorsabban pottyannak a vállára, majd a feje tetejére.  Nem foglalkozott azzal, hogy elázik, reménykedett abban, hogy talán a kellemetlen hideg zuhany kimossa belőle a fájdalmat.  Nem tudta elhinni, hogy a négy órán át tartó keresés hiába valónak bizonyult, annyi lány arcot látott, amennyit eddig életében még soha, és pont azzal a gyönyörű szempárral nem találkozott, ami első pillantásra rabul ejtette a szívét.    Tartott tőle, hogy soha nem fogja megtalálni azt a lányt.    Keserű arccal fordult az Internet kávézó felé, miközben elhatározta, hogy soha többé nem teszi be a lábát.   Feleslegesen pazarolta el a szabadidejének a nagy részét.

  Amint hazaért, a fürdőszobába indult, ahol alaposan megtörölte elázott haját, majd vizes ruháit levetve, a szárítózsinórra akasztotta őket.    Ezután elkészített magának egy forró kakaót és leheveredett a foteljába  Miután bekapcsolta a tévét, bánatos szemekkel figyelte az éppen romantikusnak ígérkező adást és lelkében egyre jobban érezte azt a borzalmas fájdalmat, ami azt próbálta megérttetni vele, hogy már soha nem fogja megtalálni élete nagy szerelmét.    Csak egy röpke kis ajándék volt az életében az a pillanat.    Be kell érnie ennyivel, ennél többet már nem tehet.    Hirtelen elkapcsolta a heves csókolózásba torkollott romantikus sorozatot és elrugaszkodva a szomorú gondolataitól, elhatározta, hogy ezentúl, minden nap elmegy abba a közértbe, ahol először találkozott a gyönyörű angyallal.   Ha törik, ha szakad, ha heteket, hónapokat, esetleg éveket kell rá várni, de az biztos, hogy megkeresi azt a lányt!

  Másnap reggel, egy órával korábban ébredt, mint ahogy az ébresztőórának kellett volna riasztania.   Sokkal frissebbnek és kipihentebbnek érezte magát, annak ellenére, hogy az éjszaka folyamán többször is felkelt.  A tegnapi elhatározása volt az, ami lélekben nagy erőt adott neki.   Ettől úgy érezte, hogy nincs szüksége pihenésre jobbnak látta, ha korábban felkelt és még munka előtt elsétált a gyönyörű lány járta közértbe.   Így is tett.   Még életében soha nem volt randevún, azonban a kora reggeli készülődéseinek minden egyes szakasza arra utalt, mintha már most jelenése lett volna egy előre megbeszélt randira.    Hosszú fekete haját oldalra fésülte, azonban a  hosszan előre lógó tincseket hajzselével simította a feje tetejére. Keserű arccal meredt a tükörre.  Úgy festett, mint akinek egy boci hátranyalta a frizuráját.  Végül a törölközővel összekócolta haját és újrafésülte, egy másik fazonra. Így meg teljesen úgy festett, mint Drakula gróf eltitkolt kisöccse.    Újból összekócolta a haját s immár feszültebb mozdulatokkal előre fésülte a hosszú tincseit, és a fürdőszoba végébe hajította a fésűt.   A műanyag eszköz még nem koppant a falon, amikor már Kriszben felmerült egy újabb kétség a kinézete iránt.    Nem húzta tovább az időt, mivel már csak fél órája volt hátra a munkája kezdetéig.   Befújta magát a születésnapjára kapott kölnijével és az ezután elkövetkező két percet hangos köhögéssel töltötte.    Eddig még nem használt kölnit, ha netán használt is, akkor sem ilyen erőset, melyet most teljes egészében beszippantva olyan érzése támadt, mintha szándékosan megviccelték volna. Ilyen erős illatú kölnivel még akár gyilkolni is lehet!   Alig várta, hogy leérjen az emeletes ház előtti parkba, a friss levegőre.  Úgy tűnt, a kölni illata örök időre befészkelte magát az orrába, s életének ettől a pillanatától fogva, más illatot már sosem fog érezni.    Amikor közeledett a közérthez, szíve egyre erősebben kezdett verni. Mellkasa szúrni kezdett a fájdalomtól, lábai pedig akarata ellenére remegni kezdtek.   Még ő maga sem értette, hogy miért kezdett pánikolni, hiszen nem csak hogy a szerelmét, de egyelőre sehol senkit nem látott az utcán. 

    Belépett a közértbe, ahol az árúkkal teli hatalmas sorok között egy árva lelket sem látott.  A pénztáraknál is csak kettő idősödő hölgyet pillantott meg, akik ügyet sem vetettek a fiúra, hanem helyette elégedetlen hangnemben ecsetelték egymásnak férjeik rossz szokásait.    Krisz körbejárta az üzlet minden sorát, mire rádöbbent, hogy egyedül csak ő tartózkodik bent, mint vásárló.   Csalódottan hagyta el a közértet, de legalább már lábai nem remegtek így nem kellett úgy lépkednie, mint egy robot.   Az étterem felé vette az irányt.    Fiú létére, legszívesebben elsírta volna magát.    Eddig, élete nagy részében semmi más nem érte őt csak csalódás.   Nem ismerhette a szüleit, az árvaházban nem úgy viselkedtek vele, mint egy árva gyerekkel, sok mindent nélkülöznie kellett, de végül megérte, hogy összetalálkozott azzal a lánnyal, akivel végre el tudná képzelni a jövőjét, de elfelejtette a keresztnevét.   Ráadásul tegnap hiába ücsörgött az Internet kávézóban, hiába jelölgette be ismerősnek az eddig ismeretlen lányokat, nem járt sikerrel, mint ahogy most sem.   Így maradt a fárasztó pincérmunka.   Az legalább biztosnak bizonyult az életében.