A mi utcánk 62.

           A kocsmában történt incidens, mély nyomokat hagyott a kommiszárokban.Egyszerüen nem tudták megemészteni, hogy ők a hatalom emberei kényszerhelyzetbe kerüljenek és őket valaki megleckéztesse, és fizetésre kényszeritse , akkor, amikor ők, azt  egyáltalán nem akarták.Mert ahogy telt az idő, ők egyre jobban belelovalták magukat a sérthetetlenség szerepébe. De úgy látszott , hogy most emberükre akadtak, mert volt valaki aki szembe mert velük szállni-- igaz,  teljesen jogosan. Vászjáék, meg azt vették észre , hogy gyakoribbak a városi rendőrök jelenléte a falujukba. Nem tudták mire vélni a dolgot, ezért elviselték jelenlétüket , akár tetszett akár nem. De mivelhogy, egy faluban semmi nem marad titokban , valaki kikotyogta , hogy a kommiszárok mindenféle jelentéseket küldözgetnek a városirendőrségnek , sőt a városi pártbizottságnak is. Nem mintha ez a két szervezet nem lett volna teljesen összefonódva, de ők mindenképpen kiakartak tünni szorgalmukkal, pótolhatatlan munkájukkal. Pedig csak kicsinyes bosszúvágyuk hajtotta őket. Mifelénk ezt úgy mondják , hogy még a kákán is csomót kerestek Vászjával kapcsolatban, de sajnos nem találtak semmit, sőt a kocsma környéke meg volt tisztitva a részeges alakoktól, és az emberekben is visszatért a hit és dolgozgattak a kolhozba, meg otthon is a kis meghagyott háztáji gazdaságukban. Ebben Vászjának annyi része volt , hogy nála  nem lehetett reggeltől estig a kocsmába ülni, vagy egy félnapot aludni részegen a kocsmaasztalon.

        Vászja, azontúl, hogy törvénytisztelő polgár szigorú is volt nem szégyelte megkérdezni falustárasaitól, hogy otthon nincs semmi dolgod, elvetetted krumpli?-- vagy már meg is kapáltad?Vagy, mikor láttad a buzádat? , nem kéne még vágni, mert én holnap már aratok, mert nálam már kasza alá érett.Nem volt ez valami kioktatás-- legalábbis a Vászja szájából nem-- hanem valami egészséges baráti dorgálás ,ami arra serkentette az elpuhult gazdákat, hogy utána nézzenek a saját dolgaiknak, és éljenek úgy -- ha szegényesen is,mint a háború előtt. A legjobban az nem tetszett a kocsmalátogatóknak amikor Vászja azt emlegette , hogy ha most-- dologidőben-- állandóan a kocsmában ülnek, akkor már jövőre nem fognak, mert nem lesz miből.Mindezek ellenére a kocsma nagyon jól ment, és semmi komolyabb gond nem akadt, egészen addig ameddig meg nem kapták Sálikó levelét. Maruszját nagyon felizgatta ,hogy Sálikóéknak gyerekük lesz ,nem is egy,hanem kettő. Attól a perctől kezdve, nem múlt el nap , hogy szóba ne hozta volna a gyerek kérdést, ráadásul állandóan arra sarkallta Vászját , hogy gyereket csináljanak. Olykor-- ha éppen nem volt vendég-- még a pulttól is elcsalta, hogy  minél több esélyt adjanak a gyerek létrejöttének.

         A kommiszárok mindent elkövettek , hogy fogást találjanak Vászján, de ez nem akart sikerülni nekik , mert a Vászjáék házatáján minden a legnagyobb rendben müködött.Ekkor újra bolygatni kezdték a Sálikó eltünését, és mindent elkövettek , hogy valamilyen módon kapcslatba hozzák az előző kommiszár meggyilkolásával. De ezzel az üggyel, a városi hatóság nem óhajtott foglalkozni, mert azt részükről lezárt ügynek tekintették, és semmi okot nem találtak arra, hogy újra elő vegyék.De mint mondani szokás, az ördög sohasem alszik, a kommiszárok azt a kérdést kezdték feszegetni , hogyha ártatlan akkor hol van, miért nincs itthon? Erre ugrott a városi rendőrség is, mert eszükbe jutott, hogy Sálikó valamikor tőlük kiutazási engedélyt kért , hogy más országba telepedjen le-- amit ők, szükszavúan-- minden indoklás nélkül megtagadtak tőle. A kérdés továbbra is az volt, hogy akkor hol van?  Megkeresték  Vászját, akivel baráti beszélgetés lefolytatásával akarták kiugratni a nyulat bokorból, de az nem sikerült mert Vászja akkor már elvtársuk volt, és elhitték neki hogy nem tudja, hogy hol tartózkodik az öccse, mert nem kapott semmiféle értesitést tőle.

          Itt akár meg is torpanhatott volna az ügy , ha a kommiszárok nem lettek volna nagyon kitartóak és bosszúvágyóak. De azok voltak, és minden fűszálat megmozgattak hogy ártani tudjanak Vászjának és Sálikónak. És a kitartó munkának, utánajárásnak vádaskodásnak-- úgy nézett ki hogy eredménye lesz, ha nem is azonnal, de hosszútávon találnak valamit, amiért Sálikót felelőségre vonhatják. De előbb meg kell találni. És ez most jelen pillanatban, teljességgel lehetetlen , mert nem létezik egyetlen nyom sem amelyiken ellehetne indulni.