„A Feltételezések befolyásolják a Megfigyelést. A Megfigyelés szüli a Meggyőződést. Meggyőződés termi a Tapasztalatot. A Tapasztalat teremti a Magatartást, ami aztán megerősíti a Feltételezéseket.” Anthony de Mello

Nem is tudom, hol kezdjem, megpróbálom az elején. Tomi és én nagyon jól megvoltunk együtt, a kapcsolatunk már fél éve tartott. Szerettem őt, olyan kedves volt hozzám mindig, el sem hittem, hogy végre találtam egy rendes pasit. Ez az együtt töltött hat hónap maga volt az álom, már kezdtem azt hinni, hogy ez örökké tart majd.
Egy nap furcsa telefonhívásra lettem figyelmes. Tomit kereste valaki és ő félrevonult beszélni vele. Furcsa volt, mert hát nem voltak titkaink egymás előtt, ő most mégis kiment a szobából telefonálni. Na igen. Mikor megkérdeztem, hogy ki volt az, csak annyit mondott, hogy az egyik haverja, persze rögtön gondoltam, hogy ha az egyik haverja lett volna, akkor nem megy ki a szobából, miért is menne? Nem szóltam egy szót sem, úgy tettem, mint aki hisz neki, ő pedig pár perc múlva el is ment valahová. Éreztem, hogy hazudik, eddig sosem csinált ilyet és most tessék, tipikus. Gondolhattam volna, hogy ő is olyan, mint a többi férfi, az jutott eszembe, hogy biztos van egy másik nője. Ezt egy igazi nő megérzi. Úgy döntöttem, hogy várok még, de éber leszek és figyelek, most az egyszer lelépek, mielőtt engem hagyna el, már ugye ha erre készül.
Másnap együtt sétálgattunk a plázában, és minden olyan tökéletesnek tűnt, puszilgatott, sokat nevettünk együtt. Rá akartam kérdezni arra a telefonra, de olyan jól éreztük magunkat együtt, hogy nem akartam ezzel felidegesíteni, na meg aztán pontosan tudom, hogy a pasik mennyire utálják, ha egy nő féltékeny. Nem akartam elrontani a kapcsolatunkat ezzel, főleg alaptalan gyanúsítgatásokkal, úgyhogy elhatároztam, hogy követni fogom és lesz ami lesz, majd szépen kiderül az igazság. Pár nappal később Tomi megint furcsán viselkedett. Azt mondta, hogy az okmányirodába kell mennie és, hogy majd jön, de mikor megkérdeztem, hogy miért kell az okmányirodába mennie, azt mondta, hogy csak elintéz pár dolgot. Itt volt az alkalom, tudtam, hogy megint hazudik, és miután elment, pár perccel később utána indultam a kocsimmal. Persze, hogy nem az okmányiroda felé vette az irányt! Tudtam, úgy tudtam! Követtem őt. Megállt egy kávézónál, kiszállt és találkozott… na kivel? Egy nővel! Nagyon pipa voltam rá, most már biztos voltam abban, hogy megcsal. A két szememmel láttam azt a nőt, és hát higgyétek el, nem volt szebb, mint én! Alig hittem a szememnek. Hogy lehet az, hogy Tominak jobban tetszik ez a nő, mint én? Életemben nem voltam még ilyen rosszul, mint azokban a percekben, látni, ahogy a szerelmem egy idegen nővel bájolog, kikészített. Hazamentem és bőgtem, na meg megettem két tábla csokit, azért csak ennyit, mert több nem volt otthon. Gondolkodni kezdtem, és kitaláltam, hogy nem hagyom ezt annyiban. Nem hagyom magam még egyszer becsapni, kihasználni, Tomi bűnhődni fog azért, amit tett. Mire megérkezett összeszedtem magam és úgy tettem, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Persze aznap este nem volt szex, folyton az járt az eszemben, hogy biztos együtt volt azzal a nőcskével is. Undorító. Majd én adok neki, még nem tudtam, hogy hogyan, de elhatároztam, hogy ezt nem hagyom annyiban. Nem állok csak úgy félre, nem!
Reggelre kicsit kitisztult a fejem, Tomi olyan aranyosan viselkedett, odahozta a papucsomat az ágyhoz és kávéval ébresztett. Ki tudja, talán lelkiismeret-furdalása volt. Mielőtt elindult volna dolgozni, adni akart egy csókot, de elfordítottam a fejem. Látszott rajta, hogy őszintén meglepődött, szóval gyorsan ki kellett találnom valamit. Köhintettem párat és azt mondtam neki, hogy fáj a torkom, nem akarom, hogy elkapja.
Valahogy így ment ez egész héten, nem tudtam kiverni a fejemből, hogy megcsal. Alig bírtam visszafogni magam, már alig vártam, hogy kiderüljön az igazság. Veszekedni kezdtünk, persze nem csoda, folyton feszült voltam, amitől ő is csak ideges lett. Apró dolgokon kaptunk össze, olyasmiken, amiken egyébként nem szoktunk, legutóbb például azért kiabáltam vele, mert az asztalon felejtette a kocsi kulcsát a helyett, hogy felakasztotta volna a helyére. Vártam és vártam, de nem vallott színt. A kapcsolatunk romokban hevert, és amikor egy újabb hazugság miatt megint elment otthonról, újra követtem őt, megint azzal a nővel találkozott. Eldöntöttem, hogy nem várok tovább, szembesítem őt azzal, amit tudok, és véget vetek ennek az egésznek! Nem jött haza, ez volt az első alkalom, hogy valahol máshol töltötte az éjszakát. Másnap reggel jött a táskájáért, én már vártam rá. Elmondtam, hogy miket tudok, hogy nem tehetni ezt velem, és, hogy szakítani akarok, megtettem, kimondtam, még mielőtt ő teszi meg. Hogy mi volt a válasza?
– Nem hiszem el, hogy ilyen vagy! Az a nő! Azt se tudod, hogy miket beszélsz, mostanában teljesen megváltoztál! Szakítani akarsz? Hát rendben! Azt azért elmondom, hogy az a nő egy utazási cégnél dolgozik, és magunknak szerveztem volna egy utat Párizsba. Mivel mostanában hogy is mondjam, úgy viselkedtél velem, lemondtam az utazást, de tudod mit? Egyáltalán nem bánom! Szilvi egyébként tök csinos és kedves nő, nem úgy, mint te!
– Aha, szóval Szilvinek hívják!
– Igen, úgy, és ma is találkozni fogok vele!
– Jól van, rendben, menj csak!
Ezzel elviharzott, szakítottunk. Ugye megmondtam, hogy megcsal?