A mi utcánk 56.

          Sálikó falújában is megnyugodni látszottak a kedélyek, de csak a felszinen, mert a két új komisszár tovább szaglászott, és nem múlasztott el semmi új információt begyüjteni, és alaposan utánanézni. Mert az emberek beszéltek, ha kellett ha nem, különösen a kocsmában, amikor az alkoholszint elérte a beszédvágy küszöbét. Mert a kocsmában az élet tovább pezsgett , talán egy kicsit szabadabban mint annak előtte,  az előző kommiszár idejében, mert ezek nem hódoltak olyan mértékben az alkoholnak mint a megboldogult elődjük. De ez nem jelentette azt, hogy ne toroltak volna meg minden kihágást--ami szerintük nem fért bele a maguk diktálta rendszerbe.

        Füleltek  hallgatóztak , és igyekeztek mindenütt ott lenni ahol valami történt , vagy egyáltalán elképzelhető volt , hogy történni fog. Erre azért volt szükségük mert ujabb emberek érkeztek haza a frontról , akik egy kicsit másképp látták a világot-- elvégre a saját bőrükön tapasztalták a rendszer keménységét-- és amikor a kocsmában "élménybeszámolót" tartottak némelyikük, alkoholos befolyás alatt, olyanokat mondott ami sértette a fennálló rendszer érzékenységét.  Bár az átlag ember nem foglalkozott politikával-- talán azt sem tudta mi az , de azt észre vette, hogy ha a hatalomhoz dörgölődik akkor némi előnyökhöz juthat. Ezért aztán  volt olyan is aki szabályosan kereste a kommiszárok barátságát, és hajlandó volt némi információval szolgálni falustársai cselekedeteiről, esetleg a kocsmában elejtett szavairól.Így került szóba az az intrikus legény is, aki részegen  többször is kijelentette hogy előbb -utóbb megöli a kommiszárt.És ez elég volt ahhoz , hogy a fíút elküldjék Szibériába,ahonnan  aztán soha vissza nem tért.Pedig azt sohasem tudták meg , hogy valójában ki ölte a meg a kommiszárt,mert egy pisztolygolyót is találtak benne.

         Vászja és Maruszja boldogan éltek, és vezették a kocsmát.A kocsmáros egy idő után egy kicsit visszahúzódottan élt-- senki nem tudta , hogy miért. Sokan arra gondoltak , hogy miután átadta az üzletet a fiataloknak, megpróbál egy nyugodtabb életet élni, és visszavonulni a kocsmárosi élettől, ami azon kivűl , hogy eltartotta belőle a családját, nem sok örömöt okozott neki. Először azért mert állandó zaklatásnak volt kitéve a korábbi kommiszártól , később viszont valami nagyon nyomta a lelkét-- hogy mi azt senki sem tudta. De a családja sokszor látta magábazárkózva, elvonulni amikor nem akart senkivel sem beszélni , vagy egyáltalán szóbaállni.Néha ő is megivott egy pohár pálinkát , de ilyenkormég mélyebb letargiába sülyedt. Rohamosan fogyni kezdett , és alig néhány hónap múlva csak lógott rajta a ruha. Ekkor már ő is észrevette , hogy baj van ezért orvoshoz ment. De a katonaorvos-- aki csonkoláshoz és külső sebek gyógyitására volt szakosodva , nem tudott semmi konkrét diagnózist felállitani.Maga vette kezébe a sorsát, és megkereste a szomszédfalú füvesasszonyát, akit már régről ismert. Elmondta fájdalmait, érzéseit -- amit a füvesasszony bölcsen meghallgatott, nem mondott "diagnózist", de összekészitett négy-öt féle füből készült gyógyteát amit a kocsmáros, a füves asszony előírása szerint iszogatott is, amit Maruszja minden nap pontos időben megitatott vele.Alig néhány hónap múlva a fizikai állapota javulni kezdett, sőt hizásnak is indult, de a hangulata alig változott valamit. Talán annyit , hogy néha-néha beállt a pult mögé, és gyakorolta mesterségét.

         A tél kellős közepén-- félméteres hóban, egy megyei pártvezetőket szállitó terepjáró autó állt mega kocsma előtt, és személyesen Vászját keresték.Vászja nem tudta mire vélni a dolgot, mert előbb a három pártember pálinkát kért, majd maguk közé ülteték Vászját is.Mondták neki , hogy hozzon magának is pálinkát, de Vászja viccesen megjegyezte , hogy ő nem az a kocsmáros, aki megissza avendégek elől az italt. Ezt a jövevények pozitivan értékelték, és azonnal rátértek jövetelük céljára.

--Pont ilyen emberekre van nekünk szükségünk --elvtárs! Vászja értette a célzást , de egyelőre nem érezte magát elvtársnak , mivel hogy nem volt párttag.De akkor már pontosan tudta , hogy mi a célja az elvtársaknak.

--Nos,mi azért jöttünk --elvtárs , hogy beléptessünk téged a pártba, tudjuk hallottuk, jól vagyunk informálva , hogy nagyon rendes frontot megjárt ember vagy elvtárs. Vászjának már egy kicsit sok volt az elvtársból,--azelőtt csak pogártárs volt , vagy goszpogyin(gazda)-- viszont azt is tudta, hogy ha netalán ellentmond, akkor veszélyezteti az egész családja exisztenciáját. Mert akkor az a nóta járta aki nincs velünk , az ellenünk van. És Vászja nem akarta kihivní maga ellen a sorsot.