Repül a médium

1871-ben egy igen termetes asszonyság három mérföldet repült Londonban, a Highbury Street-i lakásáról egy Lamb nevű úr házába, a Conduit Street-en. Persze az asszonyságnak nem voltak szárnyai, és repülni sem tudott; a váratlan utazásról a „szellemek” gondoskodtak.

Szellemek pedig nincsenek, vagy ha mégis lennének, biztosan akadna jobb dolguk is, mint kövér hölgyeket szállítani. Elég szomorú erre pazarolni az időt, még akkor is, ha örök. Bár maga az esemény nagyon mulatságos lehetett, ha ugyan igaz – és olyan sokan írnak róla, hogy azt kell mondanunk, hihetetlen, de valószínű.

A termetes asszonyság Agnes Nichols néven született, minden bizonnyal sokkal szerényebb méretekben. Már gyermekkorában kísérteteket látott, székestől fölemelkedett a levegőbe, reccsenések és kopogások hallatszottak a bútorokból, ha elment mellettük. Zene szólt a nagy semmiből, virágok és gyümölcsök hullottak a szeánszozók közé, néha meg is lehetett rendelni, hogy mi legyen az apport. Margit nápolyi hercegnő egy különösen tüskés kaktuszt rendelt; több, mint 20 darab érkezett a szellemvilágból, amelyeket a szeánsz után „csipesszel kellett eltávolítani.” Néha csalán érkezett, máskor élő angolnák és rákok.

Nichols kisasszony egy Samuel Guppy nevű nagyon gazdag úrhoz ment feleségül, aki szintén bizalmas viszonyban volt a szellemekkel. Egy ideig a kontinensen éltek, de a hűséges szellemek oda is elkísérték őket. Fehér macska és máltai pincsi materializálódott Mrs. Berry szalonjában, ahol sokszor szeánszoztak. Máskor 3 darab, sütésre előkészített kacsa került be a konyhából, misztikus módon, a szalon asztalára. Lepkék és tollak potyogtak a mennyezetről. Valami mégsem volt rendben a médium és a háziasszony között, mert egyszer Mrs. Guppy kátrányt kért a szellemektől. A kátrány meg is érkezett, egyenesen Mrs. Berry ruhájára. Az esemény után a hölgyek évekig nem álltak szóba egymással.

De hogy is volt ezzel a légi utazással? A szellemek már az 1860-as években nagyon aktívan viselkedtek. Charles Williams-t, Frank Herne-t és Lottie Fowler-t többször is a levegőbe emelték, F.W. Monck-ot pedig elszállították Bristolból Swindonba.

Williams és Herne egy alkalommal közös szeánszot adtak. Rajtuk kívül nyolcan ültek az asztal körül. Nagyon természetes, hogy az izgalmas és újszerű jelenségről beszélgettek, amelynek a tudományos neve teleportáció. Egy idő után valaki megkérte a kontrollként közreműködő Katie Kinget, hogy hozzon el valakit közéjük. Egy másik résztvevő megjegyezte: Szeretném, ha Mrs. Guppyt hoznák el – vagyis Mrs. Guppy-Volckmant, mert az érdemes hölgy ismét férjhez ment, nem kevésbé előnyösen. (Nem is tartott fogyókúrát.) Te jó ég, kiáltott fel egy harmadik szeánszozó, az egyik legkövérebb asszony Londonban! – Rendben van, felelte Katie, és a következő pillanatban egy súlyos tárgy az asztalra zuhant, egy-két sikoltás kíséretében. Gyufát gyújtottak, és az asztalon ott ült Mrs. Guppy-Volckman, látszólag transzban és mozdulatlanul. De aztán magához tért, és rendkívül kínosan érintette, hogy csupán egy pongyola van rajta, a lábán papucs. Kezében volt a háztartási könyve, valamint egy toll; legutoljára a „hagyma” szót írta le, „és a tinta még meg sem száradt az oldalon.”

Ha már ott volt, együtt folytatták a szeánszot. Egy idő után megérkezett a ruhája, a kalapja és a cipője, meg egy nagy virágcsokor.

Közben Williams és Herne is lebegtek egy keveset, eltűntek, majd ismét megjelentek. De ezen az estén határozottan Mrs. Guppy-Volckman volt a szenzáció.

Kitalálás az elejétől a végéig? Vagy valaki titokban megállapodott a jó étvágyú (napi három kacsa) hölggyel, elrejtette a lakásban, becsempészte a szeánsz-szobába, ráejtette az asztalra (ez nem lehetett csekély feladat); becsempészte a ruhaneműt is egyesével, és senki nem vett észre semmit?

A szeánsz után néhányan hazakísérték a hölgyet. Még mindig ott volt a barátnője, Miss Neyland, később szintén médium. Enyhén sokkos állapotban volt. Elmondta, hogy Agnes az egyik pillanatról a másikra eltűnt; egy kis ködcsomó távozott a mennyezeten keresztül.

Miss Neylandot is beavatták az összeesküvésbe? Tehát legalább 12-en tudtak a dologról, na meg a gazdag házaknál szokásos személyzet. És mindenki hallgatott, mint a sír. Ez az igazán csodálatos, nem a teleportáció.

És még egy furcsa történet. Egy alkalommal Mrs. Guppy-Volckman házában, zárt ajtók és ablakok mellett szeánszoztak. Egyszer csak eltűnt egy Henderson nevű vendég. 1 ½ mérfölddel távolabb találták meg, „a ház hátsó udvarában.”

1 ½ mérföld nagyon nagy távolság. Még a Buckingham palotának sincs ekkora hátsó udvara London városában.