Díszkő projekt

Van a …városban egy kicsi és szűk utca, annak is a harmadrésze, amelyet egy nem szép napon, látszólag minden ok nélkül, lezártak, aztán eltorlaszolták munkagépekkel minden oldalon.

A pizzás lehúzta a rolót, mert az éhes emberek kívül rekedtek a műveleti területen, és mert különben sem lehetett volna árut szállítani. A butikos észre se vette a különbséget, mert az árkádok alatt megbúvó boltban különben sem adták egymásnak a kilincset a látogatók. Csak a patikus nem esett kétségbe, mert mindig tárolt több évre elegendő hangulatjavítót és nyugtatót.

Felvonultak a szakemberek, és nekiláttak a munkának, persze csak szépen és komótosan, ahogy a csillag megy az égen. Mivel az állócsillagok köztudomásúan sehová se mennek, a szakemberek megengedtek maguknak egy kis pihenőt, heti hat napnál sosem többet. Ez volt a kis utca lakóinak az egyik kedvelt TV műsora, a heti hatos.

A szabályok szerint egyszerre legföljebb egy ember dolgozhat, a többi nézi, és az arra haladó lányokra tesz hangos megjegyzéseket.

Az útépítési munkát könnyebb húzni, mint a rétestésztát, de akárhogy igyekeztek, egyszer csak megérkezett a díszkő. A díszkő sárga és piros színekben fordul elő, és arra szolgál, hogy foglyul ejtse, és letörje a női cipősarkakat. Nevéhez illően semmire se jó, csak dísz, mint a gombolyaggal játszó kiscica, a fogfájós kutyus vagy a bőgő szarvas. Csipketerítőre helyezve, öreg mámik vitrinjében különösen jól mutat.

Most már nem volt mese, le kellett rakni a díszköveket. A kapukon pedig megjelent az önkormányzati zsolozsma, miszerint a polgármester életét és vérét adta a projekt sikeréért. Van egy szakasz díszkő, amelyet a kutya se kért, a kutyának se kell, de szépen érvényesül rajta a kutyakaka. A járda sokkal szélesebb lett, nem mintha valaha is korzónak használták volna; a parkolóhelyek fele megszűnt, bár nagyon kevés volt addig is. A szakemberek occsón megszámították, mindössze 93 millióba került, halleluja.

Sejteni lehetett, hogy az aljas és idegen szívű lumpen elemek felhasználják az alkalmat, megkérdőjelezik a polgármester áldozatos munkáját, és tényleg. Bevertek néhány ablakot, persze kizárólag a díszkövekkel, és a villamosokat csak azért nem fordították fel, mert már régen nem jártak arrafelé. Hálátlan csürhe, morgott a polgármester, miközben kiadta az utasítást, valaki utasítson már valakit, hogy hívja ki a páncélos TEKnősöket. Hát nem sokkal szebb az utca most, hogy megcsináltuk?

Nem is tudom, felelte határozatlanul a megszólított lumpen elem, nekem jobban tetszene, ha új télikabátot vehetnék a gyerekeimnek.

Ez a baj, hogy az egyéni érdeket mindig a közérdek elé helyezik!

Egyéni Érdek megsemmisülten elkotródott; Közérdek vett egy nagy lélegzetet, és belekezdett a szónoklatába: Van itt egy öreg bácsi, aki télen-nyáron kint ül az utcán, egy virágágyásnak csúfolt betonkoporsó szélén. Nem zaklat senkit, nem kéreget, nincs senkije és semmije, mint néhány plasztik szatyor. 93 millióból elég sok ilyen bácsi életét meg lehetne oldani. Vagyunk itt páran, akik azt gondoljuk, sokkal szebb lenne az utca koldusok nélkül.

Mocskos demagógok, populisták, dühöngött a polgármester, hogy képzelik? Az ilyenek miatt tartunk ott, ahol! Romba akarják dönteni az országot? Akinek nem tetszik, el lehet menni innen!

Közérdek megszégyenülten elkullogott, és igazán csak véletlenül látta, hogy a polgármester átvesz egy Díszkő Zrt feliratú táskát, amely egészen biztosan nem volt üres.