Amatőr Írók Klubja

A halszagú hegedűtok

Aladár akár merre járt a városban,hazafelé menet mindig utba tudta ejteni a Szamost. Nem kellett nagy kerűlőt tennie, mert ott lakott ahol befejeződött a város, és elkezdődött a Szamos. Ha ismerősöket talált a parton--és mindig talált-- mindjárt kért egy botot és természetesen a maga kontojára horgászni kezdett. Igy történt ezen a nyári estén is . Lent találta a barátokat, és máris megfeledkezett mindenről. Ezuttal nála volt hegedűje is. Kért egy botot , nézegette a vizet, majd bevetette a horgot, és feszülten figyelt. Estére járt az idő, félrenézést sem engedélyezett magának, mert mindenképpen halat akart fogni.Ezt használták ki barátai , akik sohasem mentek a szomszédba egy kis huncutságért.

Amig Aladár feszülten figyelt, egyikőjük szépen odébbhúzta hegedűtokot-- anélkül ,hogy Aladár valamit is észre vett volna . A tokból kivették a hegedűt, és egy olyan húsz- harminc dekás cinót tettek a helyére. Ezután sopánkodni kezdtek: hogy nem érdemes már maradni, mert már úgy sem megy semmi. Csak még egy kicsit maradjunk! -- mondta Aladár,amig a horog a vizben van, addig mindig van remény. A többiek hamar beleegyeztek, mert részükről a vicc már megtörtént, csak éppen Aladár nem vette észre. Aztán hazamentek.

Másnap Aladár várta fíúkat a parton, és mosolyogva mesélte: Képzeljétek el, a feleségem egész hajnalban jött-ment a házba , és kereste ahogy honnan jön a halszag , amikor napok óta nem voltam horgászni. Végül kinyitotta a hegedűtokot, és az kérdezte: Miért dugdosod ezt a halat.. majd felkiáltott! És hol van a hegedűd?-- Itt a hegedűd--adták oda neki . Aladár átvette a hegedűt, és hamiskásan csak ennyit mondott: Úgy járjatok keljetek , hogy a feleségemmel ne találkozzatok!

Címkék: horgászkaland