A mi utcánk 69.

           A falu népe már közel egy hónapja komiszár nélkül élte dolgos , vagy dologtalan életét, és nagyon hiányzott nekik valaki  aki --legalábbis elméletleg vigyáz reájuk , még akkor is ha ez a gyakorlatban egész másképpen néz ki. Egyébként jellemző-- az elnyomásban diktaturában élő népekre , hogy egyszerüen hiányolják, ha nem diktál nekik valaki. Mint a gyerek amelyik még nem tud semmit  , ezért mindent mondani kell neki , mert magától képtelen  gondolkodni , cselekedni. Ilyen állapotba leledzett most a falu-- úgy érezték , hogy velük nem törődik senki, nincs kihez forduljanak, ha gondjuk akad. Persze ők csak apró lopásokra , csirektolvajlásra kocsmai verekedésre --igaz, a korábbi komiszár meggyilkolása óta egyébre is hivatkozhattak , bár ilyesmi  évtizedek óta nem   történt, a falujukban.

          Persze  találgatások is folytak-- egymásközti javaslatok is elhangzottak , és valahog úgy alakult , hogy mindenki a saját rokonát , ismerősét, barátját tartotta  legalkalmasabbnak a magas tisztség betöltésre. Valahol a városi parancsnokságon is valami ilyesmi  foglalkoztathatta az előljáróságot , pedig nekik már meg volt az emberük, és abban is biztosak voltak , hogy a falu népe is elfogadja-- nem mintha fontos lett volna nekik, de sokat adtak a látszatra

          Hogy erről meggyőzödjenek, kiküldtek a faluba néhány ismeretlen " közvélemény kutatót" , egyszerű embernek álcázva -- akik aztán elbeszélgettek az emberekkel, és ügyesen ki is ugratták a nyulat a bokorból, és egy hét " kutató" munka után nyugodt lélekkel hivatták be Vászját a városi parancsnokságra. Vászja , mivelhogy tudott öccse kereséséről, szomorú szivvel és, tőle teljesen szokatlan módon  elég bátortalanul jelent meg a parancsnokságon. De nyugtalansága , és szomorúsága hamar elszállt-- mert közölték vele, hogy ő lesz a falu , új komiszárja. Vászja szabadkozott egy kicsit--amit komolyan is gondolt, mert neki jelen állapotába, mindene meg volt a boldogsághoz-- már csak egy-két gyerek hiányzott, de hát azon dolgoztak , és minden reményük meg volt arra , hogy rövidesen meglesz a gyermekáldás is. Tudta ő jól, hogyha valamit egy kommunista rezsim felajánl , azt elkell fogadni , mert ha nem -- ha ellenkezik-- akkor egész életére , vagy a rezsim idejére kegyvesztett lehet. Közben arra gondolt , hogy milyen jó lenne ha Sálikó itthon lenne, mert akkor könnyebb lenne megoldania  a kocsma müködtetését és a komiszári pozició összeegyeztetését. De Sálikóról már elég régen nem tudott semmit azonkivül , hogy komiszár elődjei kutattak utána, aminek előbb-utóbb kövekezményei lehetnek.

         Nem volt mit tennie, ezért elfogadta a komiszári állást, és még azt is eljátszotta, hogy mennyire örül, azt viszont már őszintén gondolta, hogy alkalma nyilik egy kicsit rendbeszedni a falu egyes tagjainak kilengő életmódját.

        A városi parancsnokságon megbizólevelet állitottak ki a nevére, meg rázogatták a kezét,vállon veregették és igéretet tettek , hogy rövidesen megtartják a beavató aktust is-- amit a falu örsirodájában kezdenek majd el, de a Vászja kocsmájában fogják befejezni.Vászja mint kocsmáros érkezett a városba, és mint kommiszár hagyta el a rendőrség épületét, és úgy is érkezett haza szülőfalujába. Maruszja majdnem kiugrott a bőréből mikor  meghallotta a jó hirt, és úgy ugrabugrált mint egy tizenéves gyereklány. Később rátértek a kocsma vitelének az ügyére is, mert Maruszja megállapitotta , hogy hugát egész nyugodtan belehet állitani a pult möge , mert őt is beállitotta az édesapja amikor olyan idős volt mint Valeria. Vászja meg felajánlotta, az édesanyja segitségét. Sálikó mama meg a boldogságtól azt sem tudta , hova tegye  nagyobbik fiát, aki ekkora kariert ért el, hogy ő lett a falu komiszárja, mert ettől nagyobb rang funkció nem létezett a faluban-- valósággal megfiatalodott a hírtől, hogy  az ő segitségére is számitanak. Vászja azért kijelentette , hogy ő sem hagy fel a kocsmáros mesterséggel , mert azért három nő mellé kell egy férfi is aki írányitja őket. Ezt a tényt, az ukrán nőknek nem volt nehéz elfogadni.

       Amig Sálikóék családja boldogságban  úszott, addig a háttérben. a rendőrség, a KGB malmai-- ha lassan is, de őröltek. Most éppen a Sálikó ügyirata utazgatott Moszkvából Kievbe. Sajnos az ügyirat parancsot is tartalmazott amiben az állt , hogy Sálikó ellen elfogatási parancsot kell kiadni , bárhol is tartózkodik. A parancs végrehajtását a kievi hatóságokra ruházták, ami  záros határidőt tartalmazott-- miszerint Sálikót legtöbb  egy éven belűl, haza kell hozni!