8.

Tiszta, csillagfényes éjszaka volt. A harmadik negyedben járó Hold, szinte nappali fényt vetett az utcára.

-          Hé, várj már meg! Hová sietsz ennyire? – Kiáltottam Ken után, aki már jó pár lépéssel előttem járt.

-          Te is sietős kedvedben lennél, ha mindenki a fejedre vadászna – dünnyögte az orra alatt, miközben bevárt.

-          Ne aggódj, szerintem már én is rajta vagyok a fejvadászok listáján – próbáltam bíztatni, bár ettől a kijelentéstől csak én lettem idegesebb.

Némán mentünk egymás mellett a kihalt utcán, csak néha robogott el mellettünk egy-egy autó. Próbálkoztunk a stoppolással, de tudat alatt mindketten tudtuk jól, hogy egyetlen épeszű ember sem állna meg felvenni minket. Éhesek, fáradtak és koszosak voltunk, ennek ellenére rendíthetetlenül mentünk előre, mivel egyáltalán nem éreztük biztonságban magunkat. Lassan elhagytuk a városközpontot és a házakat felváltották a gyárak és a raktárak. A levegőben benzin és gázolaj szaga keveredett, mely egyre jobban irritálta az orromat. Időközben a járdák eltűntek és kénytelenek voltunk az út szélén gyalogolni.

Újabb motorhang berregett fel a hátunk mögött, ennek ellenére már fel sem emeltük a kezünket. A kamion nagy lendülettel húzott el mellettünk, aztán jó száz méterrel előttünk felgyulladtak a féklámpái és lehúzódott az út szélére.

-          Ez nekünk állt meg? – Szólalt meg Ken.

-          Fogalmam sincsen, de derítsük ki! – Feleltem, majd kocogós tempóra váltottam.

Mikor odaértünk, láttam, hogy a sorőr csupán a fáradt olajt leengedni állt meg, ennek ellenére tettem egy kísérletet.

-          Hello, haver! Elvinnél minket egy darabon? – Vettem elő a legjobb modoromat.

Sajnos félreérthette a helyzetet, mivel válasz gyanánt azonnal az övébe tűzött fegyverért nyúlt és ránk fogta.

-          Húzzatok innen, vagy szétloccsantom a fejetek! – Ordította, miközben a tokája úgy remegett, mint a kocsonya.

Nem tudom, hogy a fegyver, az ordítozás vagy egyszerűen csak a kimerültség volt-e a kiváltó ok, de az tény, hogy Kennél elszakadt a cérna. Tett egy laza lépést előre, majd egy jól irányzott jobbegyenessel álcsúcson vágta a kamionsofőrt. Nem tűnt túl nagynak az ütés, ennek ellenére biztos voltam benne, hogy már földet érés előtt elveszítette az eszméletét.

-          Ezt most miért kellett? – Kérdeztem közömbösen, mivel már ahhoz sem volt erőm, hogy kikeljek magamból.

-          Nem tudom. Reflexből jött. – Rántotta meg a vállát, miközben a földön fekvő sofőrt figyelte. – De nézd a jó oldalát! Van egy fuvarunk!

-          Nem akarok megint lopni.

-          Csak kölcsön vesszük.

-          Ja, mint a helikoptert, meg a kocsit.

-          Most mit problémázol? Azt is megúsztuk.

-    Na de hogyan – forgattam a szemeimet. Amúgy vele mi lesz? – Böktem a földön fekvő, ájult sorőrre.

-          Magunkkal visszük.

Kissé meglepett a válasz, ennek ellenére nem ellenkeztem tovább. Úgy éreztem, hogy már minden mindegy, csupán el akartam tűnni Sacramentoból. Így hát fogtuk az eszméletlen testet és befektettük a pihenőfülkébe, mi pedig elhelyezkedtünk elől. Ken vállalta a vezetést, én meg nem ellenkeztem, mivel a helikoptert is igen jól elnavigálta korábban. Felbőgött a több száz lóerős monstrum, mi pedig nekivágtunk az éjszakának tizenkét keréken.  

-          Honnan ismered azt a csajt? – Kérdezte, miközben a sztrádán hajtottunk.

-          Kire gondolsz? – Néztem rá, szinte már félálomban.

-          Na mégis kire? Arra a helyes szöszire a zsaruknál, akik kihúzott minket a szarból.

-          Ja! Vickyre gondolsz? Az egyetemről.

-          És?

-          Mi és?

-          Na, haver! Ne kelljen mindent harapófogóval kihúzni belőled! Láttam, hogy hogyan nézett rád. Jártatok? Volt köztetek valami? Megvolt? – Kacsintott egyet.

-          Nem volt köztünk semmi.

-          Persze, persze. – Bólogatott. – Ezt annak meséld, aki el is hiszi.

-          Komolyan mondom. Nem történt semmi. Csupán.

-          Csupán? – Csapott le azonnal.

-          Mikor lett volna, akkor már jártam a mostani menyasszonyommal.

-          És nem történt semmi köztetek?

-          Nem.

-          Akkor már értem.

-          Mit értesz?

-          Hogy miért volt könnyes a szeme, mikor kikísért minket és rád nézett. Még mindig beléd van zúgva.

Szóval Ken is észrevette, tehát nem csak képzelődtem. – Mondtam magamban. Értetlenül álltam a tény előtt és nem tudtam hová tenni a dolgot, ezért inkább témát váltottam.

-          Azon kívül, hogy el kell jutnunk New Yorkba, még meg kell találnunk Richard Thrumpmant.

-          Ez most hogyan jutott az eszedbe?

-          Ezt a feladatot kaptam, még amellett, hogy szállítsalak haza élve.

-          Egyik sem lesz egy sétagalopp.

-          Hát nem. – Bólogattam, mint aki már tudja, hogy mi minden áll még előtte, majd szép lassan álomba merültem.

Mikor felébredtem, már sütött a nap és kezdett egyre melegebb lenni a pilótafülkében. Kietlen, sziklás, homokos területen jártunk. Az országút beleveszett a végtelenbe, legalábbis úgy tűnt. Ken még mindig rendíthetetlenül kormányozta a monstrumot, bár a tekintetén látszott, hogy már az utolsó tartalékait mozgósítja.

-          Hol vagyunk? – Kérdeztem.

-          Fél órán belül Renoban.

-          Az Nevadában van, nem?

-          Pontosan ott.

-          És honnan indultunk?

-          Sacramentoból.

-          Értem. Mi van a sorőrünkkel?

-          Meg sem mukkan. Egyébként azért megyünk Renoba, mert az a szállítmány úti célja. – Bökött rá a szállítólevélre. – Így legalább nem okozunk még több kellemetlenséget.

Kissé furcsálltam ezt az önzetlenséget, de nem tettem szóvá, ugyanakkor tudtam, hogy van, még valamiféle hátsó szándéka Kennek. Csak úgy szívességből és jókedvéből nem jönne Renoba, ha nem lenne konkrét célja.

Közben feltűnt az üdvözlőtábla, mely köszöntött minket az új államban és az új városban. Nem sokkal később megjelentek az elővárosi épületek, benzinkutak, kamionos pihenők. Az egyiknél Ken lassított, majd bekormányozta a monstrumot a parkolóba.

-          Most hogyan tovább? – Néztem rá kérdőn.

-          Majd kitalálunk valamit, de azért te is megerőltethetnéd magad.

-          Azt hittem valamilyen nyomós okkal jöttünk ide.

Erre azonban nem reagált, hanem kiszállt a kamionból és elindult a parkolóból kifelé vezető úton.