15.

Szemében ott csillogott a határozottság és a keménység, mely annyira jellemző rá. Szökésbarna haja lófarokba kötve, kezeit pedig összefonta a mellén.

-          Siessetek! – Adta ki az utasítást, elejét véve mindenféle kérdésnek.

Eközben Reksa egy bicskát varázsolt elő valamelyik zsebéből, majd levágta a köteleket a csuklómról és a bokámról. Nagy nehezen feltápászkodtam, miközben zsibbadt végtagjaimat masszíroztam, hogy újraindítsam bennük a vérkeringést.

14.

Nem tudom, hogy mennyi ideig voltam eszméletlen, de egyből tudtam, hogy baj van, mikor a hideg vizet a nyakamba zúdították. Megpróbáltam felpattanni a székből, de rá kellett jönnöm, hogy a csuklóm és a bokám is hozzá van kötözve. Az orrom és a szemem tele volt vízzel, így nem igazán érzékeltem, hogy mi folyik körülöttem. Mikor megpróbáltam felállni egy erős kéz nehezedett a vállamra.

-          Nyugi van. – Mondta egy hang.

Mindeközben sikerült kipislognom a vízcseppeket a szememből és szemrevételezhettem a körülöttem lévőket.

13.

Richard Thurpman közel egy órás előadásban fényezte magát, hogy ő mekkora ember, milyen jó szándékú, jótét lélek, aki minden egyes fillérjét a beteg gyerekeknek és a rászorulóknak adja. Persze ha ez mind igaz volt, akkor nem tudom, miből telet a rajta lévő háromezer dolláros Armani öltönyre és a fényűző partira, de gyanítottam, hogy maradt annyija, hogy ne kelljen majd üres hassal nyugovóra térnie. Éreztem, hogy minden egyes mondat után Ken egyre ingerültebb lesz, az elhangzott hazugságoktól, ennek ellenére jól türtőztette magát.

12.

-          Mi van, ha megfullad?

-          Nem fog - mondtam, miközben még egyszer ellenőriztem a fickó kezén lévő kötél csomóját, majd rácsuktam a csomagtartót.

A rendezvényszervező cég által küldött sofőr becserkészése nem jelentett különösebb problémát, feltűnés nélkül sikerült ártalmatlanná tenni és megszerezni az autót. A terv legnehezebb része azonban csak ezután következett, mivel a Lee testvérekről csak egyetlen képünk volt, és az információink szerint nem nagyon ragaszkodtak a kísérethez.

11.

Mivel nem volt jobb, sőt semmilyen más ötletünk, ezért bepattantunk a furgonba és nekivágtunk az útnak. Ugyan fenntartásaim voltak azzal kapcsolatban, hogy egy újabb embert vonunk bele az ügyünkbe, de azzal bíztattam magam, hogy ha Reksa megbízik a férfiban, akkor nekem sincsen aggódnivalóm.

Kisebb-nagyobb településeken keresztül vezetett az utunk, majd megérkeztünk egy idilli kertvárosba. Egymásra megszólalásig hasonlító házak, gondozott zöld gyep és előkert.

10.

Az égről már eltűntek a csillagok, mikor kiléptem a bárból. A karomat dörzsölgettem, mivel hűvös volt a hajnal. Tekintetemmel az eget pásztáztam, amint sötétkékről egyre halványabb lett a színe. Közben megérkezett Ken is. Az arcán látszott, hogy még mindig morcos, bár egyre inkább úgy tűnt, hogy kezd megbékélni a helyzettel.

-          Felőlem indulhatunk. – Morogta nekem, de közben rám sem nézett.

Válasz gyanánt elnéztem az utca mindkét irányába, hogy mikor tűnik végre fel Reksa.

9.

Reno városa a kaszinókról, a sztriptíz bárokról és a lakókocsikról lehet nevezetes, mivel ezeken kívül szinte semmi mást nem láttunk. Utcáról utcára haladtunk, de mégsem céltalanul, mivel úgy tűnt, hogy Ken keres valamit vagy valakit. Egy újabb sarkon befordulva, de még az előtt, mielőtt hangot adtam volna nemtetszésemnek és kételyeimnek, Ken megállt és diadalittasan mutatott rá egy épületre.

-          Megvan. Megérkeztünk.

-          Ez most komoly?

8.

Tiszta, csillagfényes éjszaka volt. A harmadik negyedben járó Hold, szinte nappali fényt vetett az utcára.

-          Hé, várj már meg! Hová sietsz ennyire? – Kiáltottam Ken után, aki már jó pár lépéssel előttem járt.

-          Te is sietős kedvedben lennél, ha mindenki a fejedre vadászna – dünnyögte az orra alatt, miközben bevárt.

-          Ne aggódj, szerintem már én is rajta vagyok a fejvadászok listáján – próbáltam bíztatni, bár ettől a kijelentéstől csak én lettem idegesebb.

7.

Mikor magamhoz tértem egy kihallgató helységben ültem. Igaz, hogy előtte még sohasem jártam vagy láttam ilyet élőben, ennek ellenére pont úgy nézett ki, ahogyan a gondolataimban elképzeltem. Pár négyzetméteres kis szoba, fehér falakkal, középen egy asztal és két szék. Az ajtó melletti oldalon pedig ott volt a kihagyhatatlan ablak, melyen keresztül figyelemmel kísérhettek a túloldalról. Természetesen én csak a saját arcképemmel nézhettem farkasszemet benne.

6.

Az ötleteket és a lehetőségeket latolgattuk, mikor hallottuk, hogy nyílik az ajtó és kilép rajta a lány. Enyhe smink az arcon, halvány rúzs a szájon, váll alá érő fekete haja kifésülve és kivasalva. Lényegesen jobban nézett ki, mint mi. Lehuppan a franciaágy szélére és ránk nézett.

-          Na, mi van fiúk?

-          Szeretnénk tudni, hogy mi történt az éjszaka folyamán. - mondtam, miközben Kenhez hasonlóan én is a falnak támaszkodtam.

5.

Az a bizonyos másnap. Kezdetben Isten megteremtette az alkoholt és odaadta az embereknek, hogy szórakozzanak. Az emberek pedig ittak és jól érezték magukat, és sokkal kevesebbet foglalkoztak az imádságokkal. Isten ezért megteremtette a másnapot. Azért, hogy kibasszon mindenkivel? Fogalmam sincsen. De azt tudom, hogy azokon a napokon sokkal többször említjük a nevét.

-          Istenem! – Nyögtem fel, miközben a fájdalom baltaként hasogatta a fejemet.

Egy szobában voltam, mely ízlésesen volt berendezve, ugyanakkor még őrizte az előző éjszaka nyomait is.

4.

Szótlanul ültünk a kocsiban és vártunk arra, hogy mi fog történni. Idő közben a nap lebukott a távoli dombok mögött, kezdett egyre sötétebb lenni és a levegő is hűlt pár fokot. Nem találkoztunk senkivel sem az úton, településnek még a nyomát sem láttuk. Vezetés közben lopva a visszapillantó tükörből figyeltem a mexikóit. Semmiféle érzelmet nem tudtam felfedezni az arcán, bár szemeit ide-oda kapkodta folyamatosan. Azzal nyugtattam magam, hogy ha meg akarna ölni, már megtette volna.

3.

Három óra körül járhatott az idő, mikor a komp kifutott a kikötőből. Némán álltunk egymás mellett és néztük a távolodó szigetet. Hogy mi járt újdonsült útitársam fejében, arról fogalmam sincsen, de azt tudom, hogy én a jövőmet latolgattam. Már messze nem voltam annyira jókedvű és optimista, mint az ideérkezésemkor. Összességében persze még rendben voltak a dolgok az egyetlen problémát a csomagtartóban rejtőző hulla jelentette. Tudtam jól, hogy ezért fegyelmit is kaphatok, mivel nem lett volna szabad hagynom, hogy Ken még egy utolsó látogatást tegyen a feleségénél. Ugyanakkor ott volt a mérleg serpenyőjének másik felében az a tény, hogy feladta magát, a papírok ott lapulnak az aktatáskámban, tehát mostantól a kormány rendelkezésére áll, és ez sokat ért.

2.

Az út nem tartott sokáig a volt feleség házához, mely a sziget északi partjainál feküdt egy csendes utcácskában. Fehérre festett falak, rézvörös tetőcserepek és virágok mindenhól. Ez a látvány fogadott minket. Személy szerint engem elvarázsolt, de nem volt időm gyönyörködni benne, mivel alighogy leállítottam az autót, Ken már ki is pattant. Én természetesen követtem őt, mint egy pulikutya, de a bejárati ajtóhoz érve felemelt kézzel tiltakozni kezdett.

1.

Verőfényes, kellemes májusi nap volt, mikor ez a történet elkezdődött. A napsugarak ugyan melegítették a tarkómat, de a sós illatú, enyhe tengeri levegő kellemes hőérzetet adott. A komp korlátjának támaszkodtam és figyeltem a látóhatáron előbukkanó szigetet. Abban a pillanatban úgy éreztem, hogy minden összejött, amit csak az élettől elvártam. Mondhatni a szerencse fiának tekintettem magam. Pedig, ha tudtam volna, hogy mi fog történni, valószínűleg azonnal visszafordulok, vagy gondolkodás nélkül átugrok a korláton és a vízbe vetem magam.