Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Mostanában nagyon sokszor szembesülök azzal, hogy valami nagyon nincs rendben
ezen a világon. Ahogy végignézek a fiatal lányokon, kicsit elszomorodok. Úgy
látom, hogy egyre inkább a külsőségek számítanak, a belső értékek már szinte
senkit sem érdekelnek. Természetesen itt is illik elmondani, hogy tisztelet a
kivételnek!
Na de nem is a fiatalokról szeretnék most írni, őket úgy is kritizálják sokan,
inkább a 25-30 év körüli hogy is mondjam, nőszerű emberekről, akiknek a
mindennapjait még mindig a smink, a divat, a pénz, az alkohol és a bulik,
haverok teszik ki, esetleg még a munka, de ez igen ritka számba megy. Olyanok,
mintha „celeb”-nek képzelnék magukat, és azt hiszik, hogy ez az élet.
Mutogatják magukat a különböző közösségi oldalakon és gyakorlatilag ennyi, a
szépségükön kívül nem nagyon tudnak mást felmutatni. Akár még rendben is lenne
ez így, ha mondjuk nagyon kevesen élnének így, de azt látom, hogy egyre többen
válnak „hercegnőkké” és sokszor nem a saját, hanem anyuci, apuci pénzén. Közben
kifelé hatalmas elvárásokat támasztanak, mondjuk, ha pasizásról van szó, akkor
minimum a kocsi, a ház és a jó fizetés a kiszemelt áldozattól, mintha csak ez
lenne a lényeg.
Közben sok-sok feminista oldalt végigböngészve, olvasva, látom, hogy a nők
egyre „erősebbek”, nem akarják, hogy szexuális tárgyként kezeljék őket, vagy
buta szőkének titulálják, mégis, ha megnézzük a közösségi oldalak nyilvános
fotóit… hm, hát leginkább a pózolás, a magamutogatás megy, a testbeszédük pedig
pont az ellenkezőjét sugallja.
Ezek a nőszerű nők nem tudnak mosni, főzni, takarítani, gyerekük vagy nincs,
vagy nem is szeretnének. Hová fog ez az életforma vezetni?
Régebben a Nők annyi mindenhez értettek, és valahogy szégyen volt a részegség,
a túlzott alkoholfogyasztás, na a mai világ nőszerű női nem ilyenek, ők bizony
nyíltan felvállalják, hogy mikor, mit és mennyit isznak, hol feküdtek
öntudatlanul, részegen, kikkel feküdtek le úgy, hogy talán még a nevüket sem
tudják. Mire jó ez? Ez tetszene a férfiaknak? Hát, nagyon remélem, hogy nem.
Ezeket a nőszerű nőket bizony sokszor kihasználják, hiszen kihasználhatók, és
ha egy oroszlán elé téved egy gazella, bizony nem fogja kímélni.
Úgy érzem, hogy ezek a nőszerű nők bármennyire is igyekeznek erősnek és függetlennek
látszani, belül bizony nagyon gyengék és sérülékenyek. Folyamatosan nincsenek
megelégedve önmagukkal, diétáznak, szépek akarnak lenni, de meddig lehet ezt az
életformát így fenntartani? Hiszen bármennyire is igyekszik valaki, az idő
kíméletlenül látszani kezd minden arcon, de ez nem baj, ez így természetes.
A párkapcsolataik is többnyire felszínesek, csak azért van mellettük valaki,
mert „kell”, mert a „tökéletes kép”-hez kell a „tökéletes férfi”, a vége
társfüggőség, vagy kapcsolatfüggőség lesz akkor is, ha nem jó az a párkapcsolat,
nem működik, mégis a látszat kedvéért megtesznek mindent.
Az a baj, hogy nincs jövőképük sem, nincsenek álmaik, terveik, egyszerűen csak
élnek a langyos vízben, nem tesznek erőfeszítéseket egy jobb életért, saját
házért vagy bármiért a való életben.
A nőszerű nők nem szeretik a szexet, az előbb említettem is, hogy nem szeretik,
ha szexuális tárgyként kezelik őket, hát igyekeznek is érvényesíteni női
jogaikat ezen a téren. Bocsánat a kifejezésért, de végülis, ha megnézzük, a
Barbie babákon semmilyen lyuk nincs, ja van, a fülbevaló helye azért meg van
mindegyiken.
Szerintem a Nő nem ilyen. Nem egy Barbie baba, a Nők erősek, magabiztosak, na
nem azért, mert mellettük a „tökéletes férfi”, hanem valamilyen mélyről fakadó,
ősi Női magabiztossággal rendelkeznek. A Nők olyanok, mint az Istennők, képesek
teremteni, gyereket szülni, elviselni a szüléssel járó hatalmas fájdalmakat.
Képesek otthonná varázsolni egy házat, ételt készíteni a nyersanyagokból. Egy
Nő képes a gondoskodásra, a szeretetre, képes akár napokon keresztül éjszakázni
a gyermeke mellett. A Nőknek természetes dolog a szex, a szeretkezés. Egy igazi
nő sokoldalú, nem csak szép, hanem okos is. Egy igazi nőben van tartás, tudja,
hogy mikor, hogyan kell viselkednie bizonyos helyzetekben. Képes eljátszani
többféle szerepet, tud anya lenni, dolgozó nő lenni, háziasszony lenni, az
ágyban szerető lenni, és még kertész, gyógyító, pszichológus, ki tudja még
hányféle szerepnek képes egy Nő megfelelni. Nem azért, mert kell, hanem azért
mert így teljesedik ki a nőiességében.
A nőszerű nők csak a szépségüket élik ki, miközben annyi minden van vagy
lehetne bennük, ami igazi Nővé tehetné őket.
Kíváncsi lennék, hogy a férfiaknak vajon melyik nő kellene egy életen át?
Hiszen, ahogy említettem már, a szépség egy idő után változik, a ráncok nem
csúfítják, hanem másfajta szépséget, érettséget adnak az arcnak, de a nőszerű
nők nem szeretik a ráncaikat. Folyamatos küzdelmük a „szépség”, a „szépségideál”
fenntartásáért felemészti az erejüket.
Antoine de
Saint-Exupéry szavaival zárnám a mondanivalómat, benne van az
igazság: „Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek.”
Most is elmondom, tisztelet a kivételnek, nem célom megbántani senkit, és ezt a
cikket nem bírálatnak szánnám, hanem inkább azt szeretném, ha elgondolkodnánk
egy kicsit ezeken a dolgokon.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Bulvár: A táncosnő és a koreográfus
Határaink
Tükörben az igazság
Nem úgy, mint a vadlibák