Előzmények

Az egész közönséget megrendítette, amikor fél évvel ezelőtt, az Operaház Csajkovszkij: A hattyúk tava című egyik balettelőadása közben egy félresikerült szökkenés következtében hordággyal kellett levinni a színpadról, korunk legfiatalabb, legragyogóbb csillagát, a 24 éves ballett-táncost, Havasi Gyopárt.

Még aznap este közöltük a szörnyű híreket, miszerint a művésznő, a gerincét ért ütés eredményeként törzstől lefelé lebénult, fejsérülése miatt pedig, emlékezetkiesést szenvedett.

Lendületesen haladok hazafelé a munkából. Kicsit kapkodnom kell a lábam, mert így is, ha belépek a lakásba, összeszedem a holmimat, már fordulhatok is vissza, vár a következő munkahely.

Így megy ez.

Lendületesen lépkedek. Nem számolom a lépéseimet, csak élvezem őket, és csendesen hálát adok értük.

Most nem nyüzsög a világ, most béke van, nyugalom. Ez a csend, a semmittevés időszaka.

Eszembe ötlik egy kósza gondolat: kéne már egy nő. A következő pillanatban vissza kell fognom magam, nehogy hangosan felröhögjek.

Sokszor hallom, hogy a világ úgy rossz, ahogy van. Én is gyakran mondogattam ezt, és bevallom, mind a mai napig újra és újra figyelmeztetem magam erre. Merthogy sokszor bizony igaz. Ahogy az is igaz, hogy az e gondolat által generált, mélabús hangulat gyakran viszi tévútra az embert. Ha hagyja.

A „világ úgy rossz, ahogy van” – típusú nézet elsősorban azt az érzést kelti az emberben, hogy akkor a szenvedés jó, természetes dolog, sőt, még fel is emel minket olykor az égig.

   Milyen lenne már, ha a zöldséglevesbe szórt zöldségek tudattal rendelkeznének?
    Némely zöldségdarabkák felháborodhatnának, mondván, ezt a répát kisebbre, nagyobbra, hullámosabbra, vagy éppen szebbre vágták, mint engem. Vagy kifogásolhatnák, hogy ők nem hajlandók azzal a karalábéval egy levesben főni - túl fás. Esetleg a krumplit barna foltok tarkítják. Túl sok a hagyma, vagy a zeller zöldje a vízben. Netán vágyhatnának rá, hogy némi borsót is szórjanak közéjük - azok olyan kis érdekesek.

Gondoltál már arra, vajon szeretkezés közben, a gyönyör csúcsán milyen gondolatok kavaroghatnak kedvesed fejében?

És a tiédben?

Az ember agyában, ha azt mondják neki: szeretkezés, rögtön felsejlik egy kép. Lehet, hogy csak homályosan, de mindenkinek van valamilyen elképzelése erről a dologról.

Önkielégítés közben is általában gondolunk valakire, valamire. Mert úgy érezzük, gondolnunk kell. Él bennünk egy ideális kép a szeretkezésről,  na meg persze a tökéletesnek vélt párunkról is.

Mostanában nagyon sokszor szembesülök azzal, hogy valami nagyon nincs rendben ezen a világon. Ahogy végignézek a fiatal lányokon, kicsit elszomorodok. Úgy látom, hogy egyre inkább a külsőségek számítanak, a belső értékek már szinte senkit sem érdekelnek. Természetesen itt is illik elmondani, hogy tisztelet a kivételnek!
Na de nem is a fiatalokról szeretnék most írni, őket úgy is kritizálják sokan, inkább a 25-30 év körüli hogy is mondjam, nőszerű emberekről, akiknek a mindennapjait még mindig a smink, a divat, a pénz, az alkohol és a bulik, haverok teszik ki, esetleg még a munka, de ez igen ritka számba megy.

A mai emberiségnek az egyik legsúlyosabb problémája, hogy legtöbbünknek nincsenek igazi kapcsolatai.

Vizsgáljuk meg például a vallásosságot! Miért imádkozunk? Azért, mert az egoizmusunk kiteljesedést akar. Vagy pénzt, hatalmat, vagyont szeretnénk. Az csak keveseknek fordul meg a fejükben, hogy ne követeljenek saját maguk vagy közvetlen környezetük számára valami olyasmit, ami lényegében teljesen felesleges.

De nézzünk meg egy átlagos kapcsolatot két ember között!

Nemrég olvastam egy cikket arról, hogy miért rajonganak milliók az Alkonyat sorozatért, a tini lányok Edwardért, és miért olyan vonzóak ma a vámpírok, míg régen inkább féltek a vérszívó, halott szörnyetegektől. Ez a cikk elég langyosra sikeredett, vagyis nem igazán találtam meg benne a válaszokat, ez pedig arra késztetett, hogy újragondoljam, miről is van szó.
Először is, elmondanék pár meglátást az Alkonyattal kapcsolatban.
A történet érdekessége, hogy nincs igazi „gonosz” benne, vagyis ugye tudjuk, hogy Viktória az, és a többi, emberi vért szívó vámpír, de mégis.

„Nehéz megmaradni bárki mellett hosszútávon.”

Gyakran hallom ezt az érvet a családalapítás ellen. Jó, én ezt elhiszem. Tényleg nehéz. Viszont feltennék egy kérdést: mennyivel nehezebb, mint mondjuk húsz-harminc évvel ezelőtt? Másképp kérdezem: miért nehezebb? Mi változott azóta? Megmondom: minden. Legfőképpen az emberek gondolkodása. De vajon van-e visszaút?

Anyám és apám huszonegy éve voltak házasok, amikor elváltak. Nem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk, rengeteget veszekedtek, és bizony sokszor odáig fajult a vita, hogy mi, gyerekek azon imádkoztunk, csak menjen végre el valamelyikük, különben széttépik egymást.

Azt hiszem, a napokban megtörtént velem az, amire mindenki vár. Amit sokan úgy neveznek, szerencse, mások úgy hívják, csoda. Én az utóbbira szavazok, hiszen tudom, léteznek csodák, még ha sokszor nem is hiszünk bennük.

Az említett csoda úgy érkezett, mint derült égből a villámcsapás. Annak ellenére, hogy az utóbbi időben ritkán bújt elő a nap a felhők közül. Történt ugyanis, hogy rájöttem, nem vagyok ostoba, nem vagyok ütődött, és legfőképpen: egyáltalán nem kell bánnom, hogy megszülettem, ugyanis létezik a világban valaki, aki látja, amit én látok, aki érzi, amit én érzek. Ennél nagyobb csodát nem is várhattam volna.

Egyre gyakrabban tapasztalom azt, hogy az emberek egyszerűen elveszítik önmagukat. Mintha mély depresszióba zuhannának, megelégszenek egy bizonyos élettel, s onnantól kezdve csak ülnek a langyos vízben. Nincsenek céljaik, vágyaik, álmaik, nem törődnek már sem önmagukkal, sem másokkal, még a családdal sem. Egyre inkább előtérbe kerül a pénz, akinek nincs, azt lenézik, akinek van, bármilyen módszerrel is szerezte, dicsőítik.  Családok szakadnak szét olyan módon, mint Babilonban, egyszerűen nem értik többé egymás szavát.

Számtalan oka lehet annak, ha az ember remeteéletet él. Dönthet önként. Ekkor általában két motiváció vezérelheti: ki nem állhatja embertársait, ezért inkább elzárkózik előlük, vagy meghitt kapcsolatba szeretne kerülni saját lelkével, hogy jobban megismerhesse azt.

De van, hogy az embernek nincs más választása. Egyszerűen így alakul az élete, és többé nem képes kontrollálni az eseményeket.

Bárhogy is legyen, a lényeg, hogy az ember sohase akarjon görcsösen kitörni ebből az életmódból.

Egy hatalmas nagy előnye van a remeteéletnek: az ember kedvére olyan dolgokban merülhet el, melyekkel egyébként nem érne rá tüzetesebben foglalkozni. Vagy nem hagynák.

Az évek során rengeteg időm volt merengeni. Szinte minden percemet ezzel töltöttem. Egy jó könyv a kezemben – gyakran ez jelentette számomra a nap fénypontját.

Ott voltam, amikor Raszkolnyikov a baltával meggyilkolta az öregasszonyt. Utána együtt izgultam a főszereplővel sorsa alakulásáért.

Minden kornak megvannak a maga eszméi, irányelvei, társadalmi szokásai. Míg az egyikben embereket égetnek el, csak azért, mert képesek gyógynövényekből teát készíteni, addig a másikban természeti jelenségeket, nem létező isteneket bálványoznak. Mert akkor és ott az természetes. Így van ezzel jelen társadalmunk is, ha az erotikáról, a meztelenkedésről, a megbotránkoztatásról van szó. Természetessé vált számunkra, hogy bizonyos kategóriájú videoklipekben mindig van legalább egy bugyi mutogató lány, aki extrémebb esetben a mellét sem rest kipakolni elénk.