István, te a neveltetésed, nézeteid, gondolataid, és az azokból megalkotott véleményed alapján közelítesz. Ennek ilyennek kell lenni, annak olyannak. Ez így jó, az meg amúgy. Mindegy, csak ÉN értsem, ÉN szórakozzak jól, ÉN értsek vele egyet. Ha ez nem teljesül, helytelen a mű.

"Önmagunk szeretete nem azt jelenti, hogy magunkat akarjuk megdugni." - Ez igaz. De hol írtam én, hogy azt jelenti?

"Hiszen ne várjuk el, hogy más szeressen, ha mi nem szeretjük önmagunkat." - Hol írtam, hogy ez nem így van?

"De a tükör előtt magunkra gondolva elélvezni nem egészséges." - Én ezt írtam: "Próbáljuk csak ki: álljunk a tükör elé, ne gondoljunk semmire". Értem ez alatt saját magunkat. Az, hogy az arcunkba nézünk, és próbáljuk megszeretni magunkat, nem feltétlenül jelenti azt, hogy magunkra gondolunk. Ez sokkal összetettebb ennél. A szeretet nem gondolat!

De köszönöm, hogy időt szakítottál munkámra (ha ugyan annak lehet nevezni), elértek a szívemhez szavaid, hidd el!

Előzmény

Válasz

Tibor, az ellentétes nem iránti vágyódás egy természetes, ösztönszerű dolog. Ennek köszönhető, hogy túléltük az evolúciós küzdelmeket. Önmagunk szeretete nem azt jelenti, hogy magunkat akarjuk megdugni. Elégedettek kell legyünk olyannyira magunkkal, hogy ezt a magabiztosságot mások felé is ki tudjuk sugározni. Hiszen ne várjuk el, hogy más szeressen, ha mi nem szeretjük önmagunkat. De a tükör előtt magunkra gondolva elélvezni nem egészséges.

Bizonyára minden embernek van érdekes gondolatok a fejében. De nem azért kell ,,tollat ragadni" hogy a bennünk rejlő beteg dolgokat másnak megmutassuk, hanem azért hogy az irodalom eszközeivel valamilyen sorok között megbúvó értéket közvetítsünk. Ez lehet grammatikai, vagy lehet tartalmi. Én utóbbit mindig is jobban preferáltam. De ebben a munkában sem szórakoztató, sem nevelő hatást nem látok. Más szempontból vizsgálva semmilyen különleges irodalmi megoldást nem látok benne.

Válasz

Eddig én sem, igazából most sem gondolkozom, csak napról napra újabb felismerések érnek, hogy "hoppá, jobban is át lehet érezni az élet nevű kalandot". És önző dolognak érezném, ha nem próbálnám meg valahogy átadni a tapasztalataimat.

Előzmény

Válasz

Ilyen dolgokon még nem gondolkodtam. Szokatlan egy téma.

Válasz

Örülök, ha így van. Ámen.

Előzmény

Válasz

Daniella, téged is üdvözöllek! A gondol(kod)ásról leírtam a véleményem (ami nem is vélemény, inkább mélyről jövő felismerésnek nevezném). De azt nem értem, miért furcsa "magaddal lenni". Mi bajod van magaddal? :)

Előzmény

Válasz

Rosszul írtam, de jóra gondoltam. Nem tudok másra gondolni akkor sem.

Válasz

Kate! Ott vagy, amire gondolsz. Ha Annára gondolsz, vele vagy. Ha Gergőre, akkor vele. Ha a vágyaidra koncentrálsz, a vágyaidban élsz. Függetlenül attól, hogy Annától, Gergőtől, vagy a vágyaid egyéb forrásaitól hány ezer kilométerre élsz - nem vagy az Itt-és-most-ban, tehát minden, amit teszel, egy téves valóságból fakad.

András, nem azt mondtam, hogy "gondolkodsz", hanem hogy "gondolsz" valamire. A kettő egészen más. Egy átlagos ember nagyon kevés időt tölt úgy, hogy közben nem gondol egyáltalán semmire - még a partnerére sem. Pedig nem hiába mondják, hogy csukott szemmel jobb csókolózni, sötétben szeretkezni... Amikor nem "látod", csak "érzed" a partneredet... Nem gondolsz róla semmit, csak hagyod, hogy elárassza tested-lelked a másik fél vonzása... az az igazi, ősi értelemben vett, szent egyesülés. :)

Zoltán, a te hozzászólásodat őszintén szólva nem is értem. Ugyanazt írtam le, amit te, csak más szavakkal. :)

Válasz

Nekem az a véleményem erről, hogy a nő azért gondol a férfire és a férfi azért gondol a nőre közben, mert erre vágynak, a másik nemre, és mivel akkor éppen aktuálisan nincs jelen valaki a másik nemből, így rágondolva működik a dolog.
Ez az önmagammal vagyok, hát... furcsa.
Másrészt ha szeretkezés közben valaki tud gondolkodni, akkor ott már baj van. Pont az is a lényeg, hogy olyankor nem gondolkodik az ember.

Válasz

Ez most nekem is furcsa vélemény a részedről. Bár sejtem, hogy az önmagunk megtalálását helyeznéd előtérbe, mindenek felett, de azt gondolom, ha eljut valaki arra a szintre - amit azért nem egy külső tükörben keresnék - akkor nincs szüksége ilyen dolgokra.
Egyébként meg a "sajnos" szót sem értem, miért lenne sajnálatos, ha egy másik emberre gondol közben és ez izgatja? Véleményem szerint jó, hogy Annára vagy Gergőre gondol, (eszembe jut, mire is gondolhatna még szegény legény mindeközben, de ezt most itt nem részlezném) szóval, ha már csinálja, inkább Gergő vagy Anna, mert így talán előbb utobb valóban jön egy Anna vagy Gergő.
"Következésképpen nem azért végzünk önkielégítést, mert magunknak örömet szeretnénk szerezni" - ezt sem értem! Nem azért? :)

Válasz