Amatőr Írók Klubja

Csak egy lehetőség

12 éve | [Törölt felhasználó] | 4 hozzászólás

Lendületesen haladok hazafelé a munkából. Kicsit kapkodnom kell a lábam, mert így is, ha belépek a lakásba, összeszedem a holmimat, már fordulhatok is vissza, vár a következő munkahely.

Így megy ez.

Lendületesen lépkedek. Nem számolom a lépéseimet, csak élvezem őket, és csendesen hálát adok értük.

Most nem nyüzsög a világ, most béke van, nyugalom. Ez a csend, a semmittevés időszaka.

Eszembe ötlik egy kósza gondolat: kéne már egy nő. A következő pillanatban vissza kell fognom magam, nehogy hangosan felröhögjek. Egyrészt a megfogalmazás módja miatt, másrészt azért, mert tudom jól, ha valóban "kéne", akkor valószínűleg itt sétálna most mellettem ő is, és fognám a kezét.

Most nem kell. Csak csendesen, emelt fővel, örömmel lépkedek, csodálom az utamat szegélyező fákat, a velem szembejövő embereket.

Nyugalom és béke...

És ekkor beigazolódni látszik a tézis, miszerint néha el kell engedni a görcsös akarást, és csak hátradőlni - akkor tárulnak elénk az utunk szempontjából leglényegesebb dolgok.

Az egyik zebránál, mielőtt átkelnék, megállít egy kopott kabátos férfi. Arca durván borostás, ránézésre hajléktalannak tűnik. Kezembe nyom egy cetlit, rajta részletes programleírással. A városban az elkövetkezendő hetekben egy mentálhigiénés szakember fog előadássorozatot tartani a lélek különféle dolgairól.

Ott a helyem, rögtön ez ugrik be. Gondolkodás nélkül. Végtére is, miért ne? Elmegyek, meghallgatom, mit szeretne mondani, magamban megemésztem a hallottakat, talán kérdés is felmerül majd bennem, amit felteszek. Esetleg a véleményemet is elmondom, ki tudja... De az is megeshet, hogy nem fog történni semmi különös. Mindenesetre egy biztos: az előadás előtt, közben és után majd szakítok rá időt, hogy csendben hálát adjak a lehetőségért.

Címkék: cikk horváth tibor

Kapcsolódó hírek:

Határaink

Tükörben az igazság

Nem úgy, mint a vadlibák

Aki nem hiszi...

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 12 éve

Köszönöm, hogy olvastátok! Szilvi, blogon még nem gondolkodtam...

Válasz

Knizner B. Sylvia üzente 12 éve

Naplót kellene írnod! Miért nem blogolsz???? Olyan jól meg tudod fogalmazni a hétköznapi gondolatokat, hogy szerintem lenne olvasótábora.

Válasz

Igó Krisztián üzente 12 éve

"És ekkor beigazolódni látszik a tézis, miszerint néha el kell engedni a görcsös akarást" -- azért ez mekkora igazság nem? Valóban nálam is így van, pedig el nem engedem egészen addig, amíg a görcs térdre nem ránt!

A lehetőséget pedig, igen is ki kell használni. Sosem tudni, mikor és hogy lesz-e még az életben. Tetszett!

Válasz

Balogh Zoltan üzente 12 éve

Egy mindennapi esemény azonnali lereagálása,-- egy kis sóval paprikával, uzsonnára! tetszik.

Válasz

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben