Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Lendületesen haladok hazafelé a munkából. Kicsit kapkodnom kell a lábam, mert így is, ha belépek a lakásba, összeszedem a holmimat, már fordulhatok is vissza, vár a következő munkahely.
Így megy ez.
Lendületesen lépkedek. Nem számolom a lépéseimet, csak élvezem őket, és csendesen hálát adok értük.
Most nem nyüzsög a világ, most béke van, nyugalom. Ez a csend, a semmittevés időszaka.
Eszembe ötlik egy kósza gondolat: kéne már egy nő. A következő pillanatban vissza kell fognom magam, nehogy hangosan felröhögjek. Egyrészt a megfogalmazás módja miatt, másrészt azért, mert tudom jól, ha valóban "kéne", akkor valószínűleg itt sétálna most mellettem ő is, és fognám a kezét.
Most nem kell. Csak csendesen, emelt fővel, örömmel lépkedek, csodálom az utamat szegélyező fákat, a velem szembejövő embereket.
Nyugalom és béke...
És ekkor beigazolódni látszik a tézis, miszerint néha el kell engedni a görcsös akarást, és csak hátradőlni - akkor tárulnak elénk az utunk szempontjából leglényegesebb dolgok.
Az egyik zebránál, mielőtt átkelnék, megállít egy kopott kabátos férfi. Arca durván borostás, ránézésre hajléktalannak tűnik. Kezembe nyom egy cetlit, rajta részletes programleírással. A városban az elkövetkezendő hetekben egy mentálhigiénés szakember fog előadássorozatot tartani a lélek különféle dolgairól.
Ott a helyem, rögtön ez ugrik be. Gondolkodás nélkül. Végtére is, miért ne? Elmegyek, meghallgatom, mit szeretne mondani, magamban megemésztem a hallottakat, talán kérdés is felmerül majd bennem, amit felteszek. Esetleg a véleményemet is elmondom, ki tudja... De az is megeshet, hogy nem fog történni semmi különös. Mindenesetre egy biztos: az előadás előtt, közben és után majd szakítok rá időt, hogy csendben hálát adjak a lehetőségért.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Határaink
Tükörben az igazság
Nem úgy, mint a vadlibák
Aki nem hiszi...