Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Sokszor hallom, hogy a világ úgy rossz, ahogy van. Én is gyakran mondogattam ezt, és bevallom, mind a mai napig újra és újra figyelmeztetem magam erre. Merthogy sokszor bizony igaz. Ahogy az is igaz, hogy az e gondolat által generált, mélabús hangulat gyakran viszi tévútra az embert. Ha hagyja.
A „világ úgy rossz, ahogy van” – típusú nézet elsősorban azt az érzést kelti az emberben, hogy akkor a szenvedés jó, természetes dolog, sőt, még fel is emel minket olykor az égig. Mi több, sokan odáig jutnak (ezt tapasztalatból mondom), hogy a szenvedés egyenesen létszükséglet. Elvetik a boldogságot, és ha egy önfeledten nevető embert látnak, ez negatív érzéseket szül bennük. Nem hisznek a boldogság csodájában, sőt, gyakran bűnnek tekintik, hogy valaki boldog, miközben másvalaki szenved.
A másik véglet az, amikor az ember elhiteti magával, hogy minden úgy jó, ahogy van. Azt mondogatja, hogy a dolgok, mivel eleve jók, majd maguktól, önálló életre kelve megjavulnak, szebbé válnak. Nem szükséges tehát az egyénnek tennie semmit, hogy változtasson a világ folyásán. Sőt, sokszor egyenesen bűnnek tekinti a beavatkozást (igaz, néha teljes joggal).
Természetesen mindkét nézet követőinek igaza van. És mindkét nézet helytelen.
Alapvető hiba azt mondogatni magunknak, hogy nem hiszek ebben vagy abban. Ugyanis, még ha nem is tudsz róla, valójában mindenben hinni szeretnél. Egyedül azért nem tudod ezt megvalósítani, mert fogalmad sincs róla, hogyan kell. De nincs is ebben semmi rossz, természetes emberi tulajdonság.
De lépjünk ki egy pillanatra a „nem hiszem el” hálójából, és térjünk át a „hiszem, ha látom” világába! Hiszen azt mindenki érzi és tudja valamilyen szinten, hogy a világ sem nem teljesen tökéletes, sem nem teljesen tökéletlen. Csak meg kell találni a rosszban a jót, és a jóban a rosszat.
Amikor boldog vagy, jusson eszedbe, hogy a világ nem egészen jó. Amikor boldogtalannak érzed magad, tudd, a világ nem is olyan szörnyű hely. Biztosan van olyan dolog az életedben, aminek segítségével egyik vagy másik gondolatba belekapaszkodhatsz.
Ha kellő türelemmel és akarattal dédelgeted magadban ezt a két gondolatot, idővel egészen biztosan rá fogsz jönni, hogy a világ nem jó és nem rossz. És ha már lehullott szemedről a „szeretem/nem szeretem” szemüveg, akkor fogsz jól látni, és észreveszed mindennek a valódi jelentőségét.
Olyan dolgokra kezdesz rájönni, amelyekről korábban még álmodni sem mertél. Ha eljutsz egy bizonyos szintre, megtalálod a lelkedet, és akkor már úgy fogsz élni, ahogy mindig is szerettél volna. Hatalmad lesz magad fölött, és ennél a hatalmadnál fogva képessé válsz jobbítani a világon. Megtanulsz teremteni. Egyetlen szempillantás alatt lerombolhatod, amit addig építettél, anélkül, hogy sérülnél emiatt. Ugyanakkor a következő pillanatban ismét felépítheted ezt a világot, vagy épp egy teljesen másikat. Elpusztulhatsz, majd ismét felemelkedhetsz, amikor és amennyire csak szeretnél. És igen, te magad is az lehetsz, ami akarsz. Bármilyen szerepet képes leszel eljátszani az élet bármely területén, anélkül, hogy színészkedned kellene. Mámorító, igaz?
Elmondhatatlanul szépnek látod majd a világot, ezért bárhová nézel, a szemed mosolyogni fog. És a lelked is. És mivel szívből mosolyogsz, még szebbé, jobbá válik a világod. Továbbmegyek: még szebbé és jobbá válhat a környezeted is, mivel boldog leszel, és ez másokra is átragad. Végtelen folyamat ez, és ha egyszer elindulsz az úton, csak a csillagos ég szabhat határt neked. És persze, te magad.
Úgy gondolod, mindez csak mese habbal? Nem az. Mindezt személyes tapasztalatból írtam. Aki nem hiszi, járjon utána!
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Határaink
Tükörben az igazság
Nem úgy, mint a vadlibák
Csak egy lehetőség