Előzmények

Az egész közönséget megrendítette, amikor fél évvel ezelőtt, az Operaház Csajkovszkij: A hattyúk tava című egyik balettelőadása közben egy félresikerült szökkenés következtében hordággyal kellett levinni a színpadról, korunk legfiatalabb, legragyogóbb csillagát, a 24 éves ballett-táncost, Havasi Gyopárt.

Még aznap este közöltük a szörnyű híreket, miszerint a művésznő, a gerincét ért ütés eredményeként törzstől lefelé lebénult, fejsérülése miatt pedig, emlékezetkiesést szenvedett.

Az ex érzelmes levélben fedi fel kilétét és mondja el érzéseit.

Gyopár zűrös magánéletéről és viharos szakításairól már korábban is cikkeztünk, de ami legutóbbi expárja személyét illette, homály fedte. Egészen mostanáig.

A baleset óta, szerkesztőségünket ellepték a rajongói levelek, melyben, mindegyik férfi azt állította, ő volt a társa a nőnek. A számtalan levél közül, azonban, egy magasan kitűnt, őszinte hangvételével. Mi, nem haboztunk. Azonnal kapcsolatba léptünk a feladóval, aki azt kérte, tegyük nyílvánossá 

Hihetetlen! Havasi Gyopár exe, a darab előző koreográfusa, az Ibizára eltűnő, 52 éves Kormos Jácint volt. 

A levelet, változtatás nélkül, egészben közöljük.

Drága Gyopár!

Amikor megtudtam, hogy bajod esett, azonnal repülőre ültem. Utódom, Szabolcs telefonon értesített a történtekről. 

Tudom, hogy sok fájdalmat okoztam neked, de remélem hamarosan emlékezni fogsz rám és a boldogan töltött, közös pillanatainkra.

Emlékszem, hogyan találkoztunk. Aznap reggel fájó derékkal, lassan másztam ki az ágyból. Arcomba hevenyészett mozdulatokkal hideg vizet csapkodtam, s amikor belenéztem a tükörbe, egy megfáradt, megráncosodott ember köszönt vissza. Egy pillanatra megdermedtem. Rádöbbentem, hogy ötven éves lettem. Így elszállt volna az idő felettem? Ráadásul, egy borzalmas házasság után se kutya, se macska. Öltözködés közben is a felettem eljárt időn vekengtem, úgyhogy észre sem vettem, de mire reggel beértem a próbára, már két órás késésben voltam. Azok a semmirekellő, profi táncosok pedig, ahelyett, hogy bőszen melegítettek volna, egymással trécseltek. A gyakorló teremből, mégis, zeneszó áradt ki, mely teljesen megnyugtatott. Közeledő lépteim zajára mindenki elhallgatott és meghúzta magát. Mintha számítottak volna szokásos letolásomra, de erősen meglepődtek. Kedves hangon megkérdeztem, ki van a gyakorlóban. Egy lány jött gyakorlatra a Táncművészeti Főiskoláról, közölték kórusban. Bólogattam, majd elindultam a terem felé. Azt gondoltam, megint ideküldtek egy önelégült, tehetségtelen fruskát, aki azzal akar hatni rám, hogy hozzám dörgölőzik. Ebben a szakmában sok a tehetséges lány, de igazán, csak kevesen képesek kitűnni, jutott eszembe. Ezért kíváncsian, de, nagy várakozások nélkül léptem át a küszöböt. S, megpillantottalak, Téged. Én, még olyan szenvedéllyel és kisugárzással nem láttam táncosnőt mozogni, mint, ahogyan te tetted. Két piruett között rám néztél. Szigorú, koncentrált arcodra apró, ám annál kifejezőbb mosolyt varázsoltál üdvözlésül, majd megpihentél. Azt figyeltem elámulva, hogy mennyire nem lihegtél. A tánctudásod mellett helyes légzéstechnikádra is ekkor figyeltem fel. 

Az első szó, amivel méltattál, örökre emlékezetembe égett. Úgy szólítottál, Mester. A megszólítást, kissé túlzásnak éreztem, de, te ragaszkodtál hozzá, és ennek szelíd kacajjal hangot is adtam, amire, te összevontad szemöldököd.

Az első próbán, még aznap tudasítottam benned, milyen komolyan számolok veled. Rád osztottam, rögtön egy főszerepet, mindazok ellenére, hogy mekkora elégedetlenkedést váltott ki a tyúkólon belül. Fülembe jutottak olyan pletykák, hogy a két szép szemedért kaptad, mindezt, viszont, én kiálltam döntésem mellett. Ugyanakkor, addig figyeltem minden mozdulatod, amíg el nem indult bennem valami. Idővel, te is közeledni kezdtél hozzám. Egyre többször mosolyogtál rám, egyre többet akartál kettesben maradni velem, és egyre több alkalommal ugrottál a nyakamba, akárhányszor megdícsértelek. 

Az első fellángolás, az előadás éjszakáján esett meg. A nagy sikerre való tekintettel, áthívtam magamhoz az egész társulatot. Egész este úgy ráztad magad, hogy csak téged figyeljelek, s, amikor odamentem volna a többiekhez, körülöttem legyeskedve követtél, mindenhová. Rámenősséged szemet szúrt a többieknek, ezért muszáj volt úgy tennem, mintha nem érdekelnél. Mindeközben, már azt vártam, mikor maradunk kettesben, végre. 

Úgy éjfél körül lehetett. Lefújtam a bulit, téged, pedig elbújtattalak a hálószobámban, s úgy tettem, mintha már elmentél volna. Mire visszamentem, ott feküdtél az ágyon, meztelenül, tálcán kínálva magad. Az izgalomtól, pupillám annyira kitágult, hogy szinte látásom is javult két dioptriát. Hirtelen elfeledtem, hogy már 50 éves vagyok. Az éjszaka rácáfolt mindenre. A veled töltött érzéki együttlét ráébresztett, hogy még nem is vagyok olyan vén, s mi tagadás, derekam, valamicskét visszanyert ruganyosságából. Egyszóval, melletted, újra férfinak éreztem magam.

Az első után, hetente legalább egy tucat alkalommal összejöttünk. Mintha huszonöt évet fiatalodtam volna, akkor volt utoljára, ennyire aktív szexuális életem. Mire észhez kaptam, már teljesen belém zúgtál és egyre többet képzeltél bele viszonyunkba. Egy idő után, viszont, sikerült rábeszélned bármire. Például, minden szombaton drága étterembe vittelek.

Egy év múlva, egy szombati vacsora alkalmával, amikor azt ünnepeltük, hogy elvégezted a táncművészetit, és két hét múlva kezdhetsz nálunk is, ijesztő szót duruzsoltál a fülembe. Házasság.

Házasság? Nem tudtam, mit érzek irántad. Tény, hogy testileg jobban vonzódtam hozzád, de közben szerettelek is, a magam módján. Amikor ezt közöltem veled, sírva és dühösen üvöltve kiviharzottál az étteremből. Ekkor döntöttem úgy, hogy elhagyom az országot.

Fél évvel később kaptam a szörnyű hírt. Másnap délutánra, ott álltam a kórházi ágyadnál, várva, hogy felébredj. Amikor kinyitottad szemed, akkor realizáltam, rám sem emlékszel. Lehet, hogy jobb, hogy így történt. Nem tudhattam, milyen reakciót fogok belőled kiváltani. Főleg azok után, amilyen könyörgős, emaileket küldtem neked.  

Beismerem neked, kihasználtam naivitásod. Eleinte, csak szexre kellettél, de most, újabb hat hónappal később, fogtam fel, mit jelentettél számomra. 

Kérlek, ha a levél olvasása közben eszedbe jutnék, adj még egy esélyt, hogy rendbe hozzak mindent és boldogan fogunk élni, míg meg nem halunk.

Szeretettel: Jácinttól, a szerelmedtől.