Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Amatőr Írók Klubja közösségi oldalán!
Csatlakozz te is, játssz, tölts fel írásokat, képeket, olvass, kritizálj.... és máris részese lehetsz egy fantáziavilágnak, amit az írók közössége teremt.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Amatőr Írók Klubja vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
„Nehéz megmaradni bárki mellett hosszútávon.”
Gyakran hallom ezt az érvet a családalapítás ellen. Jó, én ezt elhiszem. Tényleg nehéz. Viszont feltennék egy kérdést: mennyivel nehezebb, mint mondjuk húsz-harminc évvel ezelőtt? Másképp kérdezem: miért nehezebb? Mi változott azóta? Megmondom: minden. Legfőképpen az emberek gondolkodása. De vajon van-e visszaút?
Anyám és apám huszonegy éve voltak házasok, amikor elváltak. Nem volt zökkenőmentes a kapcsolatuk, rengeteget veszekedtek, és bizony sokszor odáig fajult a vita, hogy mi, gyerekek azon imádkoztunk, csak menjen végre el valamelyikük, különben széttépik egymást. De ez már régi történet, és fájdalmas emlékeket idéz, ezért inkább nem is szentelek ennek több sort. Amit ki akartam hozni mindebből, az a következő: szüleim három, egészséges gyermeknek adtak életet, az örökös civódások ellenére. Megtették tehát azt, amit minden családnak (legalább) meg kéne tennie ahhoz, hogy fajunk, kultúránk fennmaradjon. Ehhez ugyanis, mint a minap valahol olvastam, átlagosan 2,11 gyermeknek kéne születnie családonként. Európa-szerte ez a szám (az eredeti nemzetiséget tekintve) jó, ha az 1,6-ot eléri, míg például a bevándorolt iszlámok esetében a nyolcat is meghaladja egyes országokban. Ijesztő arány.
De tekintsünk csak kis hazánkra, gondoljunk egy kicsit bele! Nem akarok rasszistának tűnni, de a mai állapot szerint egy Magyarországon élő roma család esetében két-három gyerek az alap. Míg mi, magyarok legjobb esetben két gyereket nevelünk fel, ha egyáltalán megfordul a fejünkben a családalapítás gondolata.
Tudom, hogy nehéz megmaradni bárki mellett hosszútávon, de ennek oka bennünk, az agyunkban keresendő. Kényelmesebb otthon, a szülők nyakán élősködni, ameddig csak lehet, „élni” a saját kis életünket, minden hétvégén részegre inni magunkat, mintsem tenni valami hasznosat is a társadalom számára. Mint példának okáért felnevelni három apró, pici lurkót, őseink letűnni látszó szellemében, megtanítva nekik mindazt, amit mi tudunk apáinktól. Hogy ne vesszünk el, hogy ne tűnjenek el végképp igazi értékeink.
Még nem késő…
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó hírek:
Bulvár: A táncosnő és a koreográfus
Határaink
Tükörben az igazság
Nem úgy, mint a vadlibák