Amatőr Írók Klubja

Az élet részei

13 éve | [Törölt felhasználó] | 16 hozzászólás

Egy hatalmas nagy előnye van a remeteéletnek: az ember kedvére olyan dolgokban merülhet el, melyekkel egyébként nem érne rá tüzetesebben foglalkozni. Vagy nem hagynák.

Az évek során rengeteg időm volt merengeni. Szinte minden percemet ezzel töltöttem. Egy jó könyv a kezemben – gyakran ez jelentette számomra a nap fénypontját.

Ott voltam, amikor Raszkolnyikov a baltával meggyilkolta az öregasszonyt. Utána együtt izgultam a főszereplővel sorsa alakulásáért. Együtt vártam Godot-ra Beckett-tel. Végigkövettem Rolandot a setét torony felé vezető, rögös úton (és a végén a – talán nem túlzás – több millió lelkes olvasóval együtt vágtam falhoz a könyvet gondolatban, mondván: a mester jól átvágott bennünket ezúttal). Nincs hely és idő mindazt az élményt feltárni, melyekbe magányom taszított. De a lényeg nem is ebben állna.

Thomas Magnum. Hawaii egyik leghíresebb magándetektíve. Persze, csak a filmvásznon. Nehezen szántam rá magam, hogy felnőtt fejjel elkezdjem nézni a sorozatot, de végül életem egyik legjobb döntése született. Rajongójává váltam. A könnyed, laza magánnyomozó nem csak azt tanította nekem, hogyan kell kényelmesen élni. Igaz, hamburgerrel tömte a fejét, és azt sörrel öblítette le baseball-nézés közben. Ám Thomas Magnumnak az évek során gyermeke is született. Sőt, felesége is volt. Megmutatta, őértük mi mindenre képes. Akár az életét is feláldozta volna. Láttuk továbbá, mit tenne meg a barátaiért, ha azok bajba kerülnek. Láttuk gyilkolni bosszúból. Láttuk… De most ez sem lényeges, azt hiszem.

Mit akartam kihozni ebből a kissé nosztalgikus fejtegetésből? Nem tudom. Csak azt tudom, hogy jó érzés ezekre a nagy történetekre visszagondolni. Részei lettek az én remeteéletemnek. Részei a világnak. És részei a megfejthetetlen univerzumnak.

Címkék: cikk jegyzet

Kapcsolódó hírek:

Meglelni Istent

Bulvár: A táncosnő és a koreográfus

Határaink

Tükörben az igazság

Kommentáld!

Hozzászólások

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Jonathan Quayle Higgins. :) És nem szerencsétlen, csak angol. :) (meg annyira nem is kopasz :))))

Előzmény

Válasz

Tövisi Eszter üzente 13 éve

Magnumot én is néztem, bár azt a kis szerencsétlen fickót bírtam benne a legjobban, nem emlékszem a nevére, olyan kis kopasz. :)))

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Amikor először láttam, én is csupán azt értékeltem. Meg vonzott a nyomozgatós része a dolognak. Viszont úgy gondolom, érdemes felnőtt fejjel is megnézni. Rengeteg mindenről szó van benne, és tényleg különös, hogy az a laza, szórakoztató sorozat milyen mélységekbe képes elmerülni az emberi lélek terén.
Köszönöm, hogy olvastad!

Előzmény

Válasz

Ezer Tamás üzente 13 éve

Az a bizonyos Magnum sorozat. Jó pár részt én is láttam belőle anno, bár gyermekkén a piros Ferrariját tudtam igazán értékelni.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Köszönöm szépen!

Válasz

Balogh Zoltan üzente 13 éve

Mivelhogy, cikknek, jegyzetnek cimkézted, nekem ez annyit jelent, hogy kifejezek egy pillnatnyi életérzést, amit abban a pillanatban érzek és amit akár tartósan is eltudok képzelni. Szerintem, is kell a magány a remeteélet -- magam is szivesen elbujok , vagy legalább is elbújnék a világ elől olykor egy rövid időre , hogy gondolataimat , vagy olvasási élményeimet elmélyitsem, de hosszútávon elképzelhetetlennek tartom! Érdekes eszmefuttatás.

Válasz

makra árpád üzente 13 éve

Tetszik. Igazad van e "remete élet" előnyeiben. És a kreativitásra is több idő jut. Ahogy a fenti írás mutatja. :-)

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

OK!

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

Laci, két jelző közé csakugyan vesszőt kell tenni, amennyiben mindkét jelző az említett tárgyra vonatkozik. Például: színes, tarka rét.
Itt azonban a "hatalmas" a "nagy"-ra vonatkozik. Mennyire nagy? Hatalmas(an) nagy.

Válasz

[Törölt felhasználó] üzente 13 éve

E… e… Pokol = főnév, gyors = jelző; nem ugyanaz! Keres más hasonlatot. De én csak a vesszőre szavaznék. Lehet tévedek, de a hangos olvasásnál is egy rebbenésre meg kell álljak.
Két egymást követő jelző közé ne kelljen vessző… nem tudom.
A mondat folytatását különösen nem képzeltem sehogy, de így jobb – „akadálymentes”.

Válasz

További hozzászólások

Új hír

Hírek szerkesztése

Közösségben Mindenben