Emlékezz november ötödikére

            - Én nem vagyok benne biztos, hogy ez jó ötlet.

Mondta Fin, miközben a sörösüvegek szájába dugta a tölcsért. Megemelte a kis ötliteres kannát és megtöltötte benzinnel azokat. Értetlen arckifejezéssel fordultam oda hozzá.

            - Fel fogunk gyújtani valamit, hogy lenne már ez jó ötlet? –keserű mosoly ült ki az arcára, de újra felcsendült.

            - Ó, ó! Van egy jó! Road to Ruin vagy Pleasant Dreams?

            - Még sosem hallottam a Road to Ruin albumot. –feleltem, miközben a parafa dugókat farigcsáltam, hogy beleférjenek az üveg szájába.

            - Szórakozol? Azt hittem te vagy a legnagyobb rajongójuk, Ray.

            - Azért nem hallgattam meg sosem azt az albumot, mert hiába halott már a banda lassan húsz éve, még mindig tudnak valami újat mutatni nekem. Nem izgalmas gondolat? Így hogy még nem hallottam azt az albumot, számomra egy részük még mindig életben van.

            - Nem tudom, haver, mi van, ha holnap meghalsz? Nem sajnálnád, hogy sosem hallgattad meg őket? –csak mosolyogtam válaszképp.

            - Viszont, egyértelműen a Pleasant Dreams a jobb. Ezt így látatlanba le merem fogadni. Az több volt, mint egy egyszerű album. Ott van benne végig a feszültség Joey és Johnny között, amiért Linda otthagyta Joey-t Johnny-ért. A dalokban nem csak burkoltan van benne Joey könyörgése és bánata, hogy ne hagyja el, ami szörnyen fájdalmassá teszi. Mint a Don’t go, vagy a The kkk took my baby away. Amiben Joey állítólag Johnny-ra utalt, mert azt gondolták róla, hogy rasszista. Ami persze nem igaz. 

            Belenyomta a dugót az üvegbe, megfordítottam, hogy kiderüljön ereszt-e, erre kifolyt egy jó adag benzin az asztalra.

            - A kurva eget, Ray, te barom! –ugrott fel Fin, hogy egy kendővel felitassa gyorsan a kifolyt üzemanyagot. Kapkodott, ugrált mint egy mérgezett egér. 

            - Ho… Hoppá! Gondolod, hogy egy kicsit sokat faragtam le belőle, hah, cimbi? –kifacsarta a kendőt a lefolyóba, aztán otthagyta a vízben. Nem a közelben akartuk eldobni a koktélokat, be kellett dugaszolni, hogy biztonságosan, feltűnés nélkül el tudjuk majd szállítani. Faragtam egy újabb dugót, újra töltöttük az üveget, de ezúttal már nem fordítottam fel. Szorult és kész.  Indulás előtt Fin pólót cserélt, mert rá fröccsent egy kicsi a benzinből. Azt vette fel, aminek a mellkasán egy kis Mickey egér van, mert tudta, hogy azt szrönyen utálom. Megfogtam a kanapén tárolt a bőrdzsekiét és hozzá vágtam, hogy takarja el magát. Persze nem húzta fel a cipzárt. Felvettem a sajátomat is, és egy fehér szatyorban a koktélokkal útnak indultunk. Néha csilingeltek, ahogy egymásnak ütődtek az üvegek, szeretem azt a hangot.

            Mielőtt neki láttunk volna a tervünknek még be akartunk ugrani Shaunhoz. Noha nem akartunk tőle venni semmit, azért reméltük, hogy a látogatás örömére megkínál minket egy-egy csíkkal vagy legalább egy sörrel. Egy kis kedvcsináló jól jött volna az estéhez. Csengettünk nála, vertük az ajtót, de nem volt otthon a faszi. Mérgesen indultunk tovább az estébe. Egy sörös dobozt rugdostunk magunk előtt. Volt pár részeg az utcán, de inkább fiatal kölykök rohangáltak, petárdáztak és kicsi, szemétből épített bábukat égettek. Hárman-négyen álltak előttünk, Fin nagyot rúgott az összepréselt dobozba, amitől az közéjük csúszott. Próbáltam vissza szerezni, de a kissrác jobban focizott és könnyen lecselezett, átpasszolta egy haverjának, Fin mozdult rá a másik fiúra, de ő egyszerűen csak átrúgta a dobozt a lábai közt. Szégyenletes vereséget szenvedtünk.

            - Finley! –förmedtem rá csalódottan és értetlenül hogy lehet ilyen béna.

            - Emlékezz, emlékezz november ötödikére! –énekelték boldogon. Megpaskoltam a fejét a kissrácnak és kicsit összekócoltam a haját. Emlékszem ilyen idősen én is mennyire boldogon tudtam örülni ennek az ünnepnek, jól mulattunk a petárdázgatással. Felnőtt fejjel már másról szól ez a nap.

            A Newman soron baktattunk a Lincoln’s Inn kert mellett. Láttuk, hogy a másik végében egy felnőttekből álló csoport vett körül egy raklapokból és dobozokból épített máglyát. Kint volt a tv is. Mutattam Finnek, hogy nézzen oda, ott volt a tökéletes célpont. Eredetileg egy újságost akartunk felgyújtani, vagy valami nagyvállalat boltját. De a tv sokkal jobb megoldás. Utálom a híreket, utálom azt a sok szennyet, ami árad belőle. A tv a WC, a hírek pedig a szar, amit az jól összekavar, lehúzza, és az agyunkba folyatja bele. Kezdj vele amit akarsz, a te dolgod. Utálom, gyűlölöm, hogy csak a politika folyik belőle, boldogan tudósítanak róla hogyan kúrnak minket seggbe, és hogy ez még mennyivel rosszabb lesz. Utálom, hogy azt tömi a fejemben, hogyha kimegyek az utcára, meg fognak verni, ki fognak rabolni, meg fognak ölni. Balesetet fogok szenvedni, terrortámadás áldozata leszek, vagy csak rám omlik egy ház. Utálom, hogy a sorozatokat csak hullákkal lehet eladni. Orvosos megbetegedős, gyilkosos nyomozós. Nem helyes az, amit belénk akar nevelni. Nem szabad hagyni, küzdenünk kell ellene! Egy üzenetet kell küldenünk az embereknek!

            Meghúztuk magunkat a parkoló kocsik tövében, kivettem a szatyorból mind két üveget. Egy kesztyűvel megtörölgettem őket, aztán kiszedtem a dugót, ugye csak félig nyomtam bele őket. Az emberek el voltak foglalva a tűz bámulásával, úgy vonzotta őket, mint a bogarakat a villanykörte fénye.

            - Add a rongyokat, Fin!

            - Ő… Mi… Milyen rongyokat? Nincs nálam semmilyen rongy!

            - Nem hoztad el a kurva rongyokat, Finley? Mondtam, hogy hozd el a kurva rongyokat, az ég áldjon!

            - Azzal itattam fel azt, amit kiborítottál. Otthon van a lefolyóban.

            - Mégis mi a… Jó, semmi pánik… Vedd le a pólódat!

            - Miért az én pólómat? Mi van a tiéddel?

            - Kettőnk közül neked van bénább pólód!

            - Ez a kedvencem, nem adom! –ellenkezett.

            - Ó, a…  Ajj… Akkor az alsógatyádat. Csak gyerünk már!

            - Jó a gatyám mehet, a gatyám a tiéd lehet, az úgyis kidörzsöl mindig, öröm lesz megszabadulni tőle. –térdig letolta a nadrágját, aztán elővette a kését, azt mondta, anélkül nem megy sehová, ebben a világban nem. Levágta magáról az alsót, utána pedig ketté téptem.

            - Az igen, Fin, ezt mutogatni kéne! –jegyeztem meg elismerően, mielőtt visszarántotta a nadrágját. Egy kulcs segítségével beletömködtem a rongyokat az üvegekbe. A kezébe nyomtam az egyiket, utána pedig arrább mentünk. A sarkon álltunk, hogy a dobás után biztos menekülő útvonalunk legyen. Elővettem egy gyújtót, Fin felé nyújtottam, hogy előbb ő dobja el.

            - Biztos jó ötlet ez, Ray? Nem ijedtem meg, nehogy azt hidd. Másra sem vágyom, hidd el. Megvan ezzel a magunk célja, tudom, de mit fogunk valójában elérni? Mit fognak ebből az üzenetből kivenni az emberek? Azt fogjuk ezzel táplálni, amit úgy utálunk. Ezzel nem eltakarítjuk a mocskot, hanem ráteszünk egy lapáttal. Témát adunk a híreknek, ahelyett hogy elvennénk tőlük. Az emberek nem azt üzenetet fogják megkapni, amit mi szánunk nekik, hanem hogy ez… ez… csak esztelen vandalizmus.

            Egy ideig még ácsorogtam, nem tudtam, hogy mit tegyek. A gyújtóm lángját figyeltem, csak oda kellett volna tartani a ruhához, de Finnek igaza volt. Inkább elraktam az öngyújtót, és leültem az útpadkára. Fin társult mellém. Kivettem a rongyokat az üvegből, és belegyűrtem azokat a csatornába. Visszanyomtam a dugókat is.

            - Mit fogunk kezdeni a benzinnel? –kérdezte. Felnéztem az égre, és elmosolyodtam, Fin is fürkészte az eget, hogy mit találok olyan nevetségesnek odafent. Egy helikopter repkedett felettünk, tv-s közvetítő volt, a magasból is filmeztek.

            - Van más módja is az üzenetküldésnek. -feleltem.

            Kilocsoltuk a benzint az útra. Fin a bal oldalt, én a jobb oldalt rajzoltam, figyeltünk rá, hogy szimmetrikus legyen, és maradjon annyi, hogy be is tudjuk fejezni. A csúcsnál összetalálkoztunk és rögtön meg is gyújtottam. A minta szépen köbre is éget, a lángok pedig kirajzolták az üzenetünket Finley-vel. Egy hatalmas nagy bránert.

            - És most? –kérdezte. Sarkon fordultam és zsebre dugott kézzel, vigyorral a képemen elballagtam. Egy darabig még csodálkozott a tűzben, végül utánam szaladt.

            - Beülünk valahova inni, aztán bevágunk egy curry-t. 

            - Ó, ó! Van egy jó megint. Most a Clash, oké? Melyik a jobb szám? A Bankrobber vagy a This is England?