A mi utcánk 67.

           Vége volt a háborúnak, de jött valami egyéb, valami ismeretlen, valami, amit jónak konferáltek be, de nem az lett belőle. A háború gyöztese a Szovjetunió volt, de ugyanakkor a legnagyobb vesztese is, mert miközben a kommunizmus futótüzként terjedt egészen Berlinig-- nyugatra-- és hasonlóképpen délnek, az egész Balkánt beszippantva,Josif Viszarionovics Sztálin--alias Dzsugásvilli-- nem kimélte saját népét sem. Azoknak a katonáknak  akiknek a háború ideje alatt földet és munkát ígért hazatértükkor-- azokat, amikor ezt kérni , illetve követelni merték, a szibériai Gulág lett a jutalmuk. Ugyanakkor, csizmája sarkát, talpát két centivel megemeltette, hogy még daliásabb legyen-- eközben elégedetten bazsalygott bajusza alatt mint győztes államférfi.

          Ráadásul, kemény három év következett. Az időjárás, úgy az ukrán pusztán mint Erdélyben még rátett egy lapáttal, a már meglévő nyomorúságra.Télen derékig érő hó, ami tartott egész tavaszig, nyáron tikkasztó meleg és szárazság. Az aszály legkegyetlenebb formája. Száraz kiégett  fűnélküli legelők, és alig félméter magasra nőtt búza, aminek a kalásza félig üres volt. Nem volt kenyérnak való , és nem volt a jószágnak sem takarmánya. Csak a szorgalmas munka és a keveset is  okosan beosztó gazdálkodás segitett. Aki ezt nem tudta megtenni, vagy nem szeretett dolgozni az belehalt, vagy tovább ment, a még instabil határokon túlra-- távolabb vagy közelebb remélve boldogulást.És aki maradt, az megküzdött minden darab kenyérért-- ami ekkor már nem búzalisztből , hanem kukorica lisztből készült.

          A kisipari mühelyeket megszüntették , és egy-egy nagyobb mühelyt államositottak, gyárat csináltak belőle, vagy egyszerüne csak annak nevezték, és az egykor volt  tulajdonos jó esetben dolgozhatott a saját mühelyében  alkalmazottként, de ha sokat járt a szája,  és sajátjának érezte a sajátját , akkor kikiáltották népellenségnek, és elküldték a Duna csatornába "dolgozni"-- pontosabban kényszermunkára-- embertelen körülmények között.Nem számitott, hogy hány gyerek sir otthon étlen szomjan, ruha nélkül, nem számitott semmi csak a propaganda. Nem tudom, hogy csinálták-- dehogynem, erőszakkal-- hogy a nadrágból kinn volt a seggük és mégis tudták kiabálni " Éljen a Román munkás párt".És úgyanazzal a lyukas nadrággal ki kellett menni,mert kihajtották az embereket , hogy tüntessenek a békéért--Amerika ellen, és Sztálin Jóska mellett, mert az emberek feledékenyek voltak , már elfelejtették, hogy Amerika, európai partra szállása, és Anglia segitsége nélkül, az oroszok sohasem nyerik meg a világ népét szomoritó háborút. Közben, elárasztották a leigázott országokat, a Szovjetuniót dicsőitő propaganda filmekkel, könyvekkel, folyóiratokkal, de mondhatnám úgy is hazugságokkal!

         Mindezek ellenére az élet folyt tovább. Az emberek semmit nem akartak, csak élni, túlélni, Erdélyben, Ukrajnában mindenütt.

         Az ukrán postás lóhalálában, hozta a hirt a kommiszároknak, hogy valóban volt  levél, de nem könnyű kibetüzni mert a boritékra az van irva , hogy Satu Mare Románia , de a pecséten meg az hogy Szatmárnémeti, Magyarország. De kicsire nem néztek , hanem azonnal nagy lendülettel neki fogtak a jelentés megirásának, amiből kiderült , hogy Sálikó bűnös mert, tiltott határ átlépést követett el, és nem kizárt a kémkedés lehetősége sem.Ezeket sorolták a fő bűnök közé, és amilyen gyorsan csak tudták el is juttatták a városi parancsnokságra. De alig volt idejük megnyugodni , mert megérkezett a falu asszonyainak a panasza is a hivatalba, aminek okán nem sokára hivatták is őket, és a várt dicséret helyett, egy kiadós letolást kaptak, amit nem egészen értettek mert egészen mást vártak. De a városi parancsnokuk, szépen felsorolta az asszonyok panaszát--vagyis a kommiszárok büneit, amit kénytelenek voltak tudomásul venni, és úgy behúzni a farkukat , mint a megkergetett kóbor kutyák. Ráadásul a parancsnokuk megjegyezte , hogy az ügyet ne tekintsék lezártnak mert ennek következményei lesznek.

          Nagyné és Sálikó nagy szegénységben, de boldogságba éltek. A két kislány mit sem sejtett a világ dolgairól, mert nekik a játék volt a mindenük, amit a szülők a lehetőségeik határain belül igyekeztek teljesiteni.A legfontosabb mégis az élelmezés volt.Ők azt nem tudták,nem tudhatták hogy messze Ukrajnában , valami nagyon rossz dolog készül Sálikó ellen.Sálikó ügyét előbb Kijevbe, majd Moszkvába terjesztették fel, és a lassú ügyintézés miatt csak három év múltán ért vissza a határozat. De a helybéli kommiszárok kicserélése is két évbe telt.Mert muszka földön nem csak a posta jár lassan.