A nő.

                  Már többször vásárolt nálam  ez a pasas. Mondhatom , nem néz ki rosszul. Elegáns , kedves, nyugodt és természetes. Vajon hány éves lehet? Biztosan idősebb a ferjemnél  legalább tiz évvel. Én viszont fiatalabb vagyok a férjemnél tiz évvel. Tiz év mulva a férjem ugy  fog kinézni mint ez az ur most. De vajon , hogy fogok kinézni én tiz év mulva? Mert most, határozottan állitom , hogy remekül nézek ki, ha ezek a tükrök itt az üzletbe, nem csalnak! De miért csalna egy tükör? -- neki olyan mindegy , hogy mit mutat---nem?   Mutat az olyan szépet , akár nőbe akár férfibe, hogy arra csak csettinteni lehet , meg olyan pocsékot is, hogy talán jobban tenné, ha nem is mutatná. Érdekes , én ebben a boltba az embereket  mindig a tükörben  látom meg elöször. Innen az első benyomás. És én hiszek a tükörnek. Ezt az urat is , már régóta figyelem-- még nem tudom mit akarok tőle-- de valamit biztos akarok , mert ha nem akarnék, akkor biztos nem foglalkoznék vele. Úgy veszem észre, hogy  ő is rajtam felejti a szemét néha, és ez az jelenti , hogy észrevett

                                              A férfi.

                    Nagyon jól néz ki ez ahölgy-- mindig nála vásárolok-- aranyos kedves,  és olyan érdekesen csillog a szeme. Valami különös vibrálás van benne, és ha nem tévedek  némi bujaságot is felfedeztem  rajta! Vajon hány éves? Hozzám képest egy kicsit fiatalnak tünik, de hát kitörődik a korral, amikor  valaki megtetszik neki. Márpedig ez a hölgy, határozottan tetszik nekem. Persze azt még nem tudom pontosan ,hogy miért --de az biztos , hogy van benne valami báj , valami kellem, valami vonzerő-- ami sajnos nem minden nőnek  sajátja. Van benne valami plusz és nekem pontosan az tetszik benne-- túl  a gyönyörü szemein, telt asszonyi keblén, és csinos lábain. A lábait elöször a tükörben láttam, és nem resteltem megfordulni,, hogy élőben eredetiben lássam. Bevallom nem csalódtam. Úgy érzem nem hianyozhat semmi ennek  kiegyensulyozott, vidám, természetes szépségü asszonynak. Ha kedves leszek hozzá biztosan nem sértődik meg.

                                              A nő.

                    Ujabban , mindenfélét kitalál-- s hogy minél többet  legyen velem együtt ebben a csupa tükör divatáruházban-- szinte minden nap vásárol, mert ne mondja nekem senki  , hogy egy férfi hetente  három pár zoknit elhasznál. Persze az is lehet , hogy zokni gyüjteménye van. Na , és a nyakkendök? Nálam már legalább  egy féltucatot vett, igaz azt is mondta, máshol nem vásárol. S amint látom használja is őket , mert nagyon választékosan öltözik.

                     Ha egy kicsit rámenősebb lenne, akkor már biztosan  közelebb kerültünk volna egymáshoz. Nem is tudom, gyáva?-- anyámasszony katonája?  vagy egyszerüen csak becsületes. Dehát  ha ilyen becsületes, akkor egyaltalán nincs jogom, csábitani elcsábitani...Tulajdonképpen  nem is akarom, csak mégis szeretnék  ennek az urnak, a lelkivilágába  bepillantani ... jó szeretném jobban megismerni-- az ágyba is! Pedig ez azt jelentené , hogy megcsalom a férjem! -- azt nem akarom! Na. ne lelkizz már annyit , felfogás kérdése az egész. Ha hetente egy-két órát együtt vagyunk az még nem számit megcsalásnak. Mert most már úgy érzem , hogyha kérne , nem tudnám visszautasitani.

                                     A férfi.

                       Nem tudom eldönteni , hogy bátorság, vagy becsület kérdése, ha én most  elkezdek udvarolni ennek a számomra , már  régóta túl sokat jelentő asszonynak. Tudom , ferjnél van , gyereke van--szabad nekem  beleavatkozni az ő életébe? Mert  mondjuk  sikerül egymásnak néhány boldog percet, órát szerezni, de  még akkor is másik két embernek ártottam. De mit gondol ő minek néz engem, mit gondol rólam gyáva vagyok, pipogya, ---hisz egyik sem igaz.  Lehet, hogy  tulságosan pszihésre vettem a figurát, tulságosan nagy jeletőséget tulajdonitok az elméleteknek, a konvencióknak, de az is lehet , kissé konzervativ felfogásom. Ez igy egyáltalán nem szerencsés egybeesés.

--Nem--ugy érzem-- most nem tehetem meg , hogy ne az  érzelmeimre  hallgassak.

--Asszonyom , mit tesz ha  most  végez a munkájával?

--Elmegyek valakivel egy italra.

--És kivel?

--Azt már  rég kikellett volna találnia.

--Akkor mehetünk!

                                    A férfi.(két hét mulva telefonba)

                Igazán, nagyon jol éreztem magam veled!-- és nem tudom mi ütött beléd, hogy egyik naprol a másikra csak annyit mondtál :vége Én szerettem volna többet --idöben -- mert szerelemből megkaptam mindent.Légy szives , mondd meg őszintén--miért?-- még akkor is ha játékszerednek tekintettél.

                                       A nő( telefonba)

                 Őszinte leszek-- ha neked ez jó: Nem tekintettelek  játékszeremnek, sőt nagyon megkedveltelek, de ezt az egészet tekintsd a sors ajándékának, egy egyszerü közjátéknak, mert én nem akartam semmi egyebet töled csak azt , hogy megtudjam , hogy mire lesz képes a férjem tiz év mulva. Probáld elfelejteni az egészet, és barátok maradunk--közjáték nélkül.