A vasderes.

          Nagyon sokat gondolkodtam azon a dolgon , hogy honnan indul ki agyunk melyik féltekéről , vagy melyik bugyrából az gondolat ,hogy valami olyat cselekedjünk , vagy ne cselekedjünk, amivel , kitolunk kollegánkkal , kellemetlen helyzetbe hozzuk barátunkat, ismerősünket , vagy akár egy teljesen ismeretlen valakit , aminek a végén  egy jót nevethetünk . Végleges eredményre nem jutottam , mert hát olyan okos nem vagyok , de azt valahogy eltudom képzelni , hogy ez a dolog valahogy úgy müködik mint a lopás --alkalom szüli a tolvajt, de a tolvaj keresi az alkalmat.

                                        Cigányzene.

          Erzsikéék a szomszédba laktak. Jól ismertük egymást, sokat beszélgettünk, különösen tavasszal nyáron, amikor lent a kertben kertészkedtünk, és a keritésen keresztül meghánytuk vetettük a világ dolgát. Erzsike , kapálgatás gyomlálgatás közben állandóan dudolt, énekelt, mert rettenetesen szerette a zene minden fajtáját, de különösen a cigányzenét. Mondtam is neki azért olyan szépek a növényei a palántái mert szépen énekel nekik.

                                        Kinai pavilon

           Annak idején , nagyon sokszor kellett fővárosi kiszállásra menni. Volt mikor anyagért , volt mikor valamiféle engedélyezésért , vagy netalán  nemzetközi kiállitásra . Amikor kiállitásra kellett menni . akkor legalább egy hét távolléttel kellett számolni. Ebben az volt a jó , hogy alkalmunk nyilt, egy kis városnézésre, de nem utolsó sorban , a többi kiállitási pavilonok meglátogatására .

                                            A nő.

                  Már többször vásárolt nálam  ez a pasas. Mondhatom , nem néz ki rosszul. Elegáns , kedves, nyugodt és természetes. Vajon hány éves lehet? Biztosan idősebb a ferjemnél  legalább tiz évvel. Én viszont fiatalabb vagyok a férjemnél tiz évvel. Tiz év mulva a férjem ugy  fog kinézni mint ez az ur most. De vajon , hogy fogok kinézni én tiz év mulva?

            Augusztus volt,annak is az első szombatja. Sokáig tudtam a pontos dátumot, de mára már csak az évszám és a hónap maradt meg emlékezetemben. Sokáig vivódtam  magammal, hogy megirjam, vagy ne irjam meg , ami akkor lejátszódott bennem, amikor meginogtam , amikor a kilátástalanság   erőt vett rajtam , amikor gyengének bizonyultam , amikor egy kissé , ugy gondolkodtam mint mások nagyon sokan.

            Tizenéves fiammal , és Csibész kutyámmal sétáltunk a Szamos parton valahol , a város alatti szakaszon,  a töltésen.Kutyám le-fel szaladgált a töltésen , rohant le a vizhez , beszaladt a már lassan érni kezdő kukoricásba, majd átszaladt a töltés másik oldalára , kutyákkal barátkozott , meg zavarta a kisebb kutyákat , és őt is megzavarták a nagyobb kutyák.